|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Fejest ugrani a kereszténységbe Ifjúsági találkozó - tizenheten utaznak Torontóba Andocs - ismert zarándokhely Somogy megyében, nem messze Tabtól. Június utolsó hétvégéjén a kaposvári egyházmegye fiataljai népesítették be az egykori ferences kolostort. Fábry Kornél, a kaposvári Szent Imre-plébánia káplánja szervezte a mostani összejövetelt, de föltűnt Nyéki Kálmán, szintén ifjú lelkipásztor, aki egyébként Rómában folytat bioetikai tanulmányokat. A templom előterében az egyik hirdetményen Balás Béla püspök szavai olvashatóak, amelyek mintegy megadják az alapgondolatot: "A politika, a szerelem, az üzlet, az időjárás és a hangulat szüntelenül változik."
Ezzel a szüntelen változással szemben a plébániai kezdeményezésre 1988-ban kezdődő, mára egyházmegyeivé nőtt ifjúsági találkozó két krisztusi gondolatra helyezte a hangsúlyt: evezz a mélyre, illetve vesd ki hálódat. Ezzel kapcsolatban mondja Kornél atya: Olykor el kell gondolkodnunk arról, mit jelent mélyre evezni? Amikor az ember fejest ugrik a kereszténységbe. A "vesd ki a hálót" pedig az evangelizációra vonatkozik. Kiscsoportokban: torontóiak, illetve szerelem, szex, házasság.
Zsolt negyedéves orvostanhallgató. Torontóba készül barátnőjével, a világifjúsági találkozóra. Az egyházmegyéből tizenheten vesznek részt a nagy nemzetközi lelki programon. S hogy az itthonmaradottak is átélhessék a közösség adta élményt, augusztus 15. és 20. között Balatonföldváron rendeznek nemzetközi ifjúsági találkozót.
A közösségek születéséről mondja Fábry Kornél: - Nehéz helyzetben van a vidék. A gimnazisták, egyetemisták rengeteget vándorolnak. Sokan hétvégén vannak otthon, mások pedig éppen akkor utaznak el. Így nehéz közösségi életet élni. Ugyanakkor azt látom, hogy egy közösség léte, élete meghatározóan függ a vezető személytől. A fiatalok közül sokan - és ez napjaink jelensége - már nem is vallási alapon keresgélnek, hanem hogy hol találnak élő közösséget. A nagyobb városokban találunk inkább élő katolikus sejteket. Azok az atyák, akiknek hat-hét falut kell ellátniuk, örülnek, ha meg tudnak felelni a "szolgáltatásoknak". - Addig egyre inkább így lesz ez, ameddig nem jutunk el oda, hogy kimondjuk: Magyarország missziós terület, s meg nem találjuk az új pasztorációs formákat és módszereket - veszi át a szót Kornél atya. Ugyanakkor - s a mostani ifjúsági találkozó is ezt támasztotta alá - a fiatalság szeretne választ adni és legfőképpen választ kapni az élet alapkérdéseire. Sokan a "maguk módján" vallásosak. Oka lehet ennek az is -, folytatjuk immár többen a beszélgetést -, hogy rossz egyházkép és bizonyos félelem él az emberekben. Az egyház sokak számára az egyházi adót, szigorú szabályok betartását, kötelességek egymásutánját jelenti. Akik élő katolikus közösségre találnak a "maguk módján" vallásosak közül, s újfajta egyházképpel találkoznak, azok megmaradnak. - Le kell fordítani újra az evangéliumot - töpreng Fábry Kornél. - A katolikus szóhasználat egy részét nem érti a mai ember. Ha kegyelemről hall, az jut eszébe: valakit halálra ítélnek, majd megkegyelmeznek neki. De hogy a kegyelem Isten adta ajándék, ezt nem is érti. Nemrégiben huszonöt párnak tartottak jegyeskurzust Kaposvárott. Mint utólag kiderült, a fiatalok hithirdetést vártak ettől a "kötelező gyakorlat"-tól. Utólag azonban arra a kérdésre, hogy mit kaptak, így válaszoltak: őszinteséget, szeretetet, kedvességet, befogadást, segítséget. Új találkozás az új egyházzal, ez az előttünk álló egyik legfontosabb feladat, összegzi Kornél atya, s mintha az ifjúsági találkozó szellemiségéről is beszélne ezzel. A papot sokan úgy képzelik el, hogy hat napig láthatatlan, a hetedik napon, vasárnap a szentbeszédben pedig érthetetlen. A pap nem tömjénszagú valaki, aki csak papol, ehhez azonban "odaélő" emberek kellenek. Tamás, aki Balatonszemesről érkezett és idegenforgalmi tanulmányokat folytat, s szólítja a társaságot a közös tánctanulásra a Balás Béla püspök által bemutatott szentmise után, mintha csak összegezné a két napot: - A kereszténység nem kötelességhalmozás, hanem az Istennel való találkozás öröme. Szöveg és kép: Elmer István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|