Uj Ember

2002.07.14
LVIII. évf. 28. (2815.)

Kármelhegyi
Boldogasszony ünnepe:
július 16.

Főoldal
Címlap
Várhatóan jövőre...
Batthyány-Strattmann László boldoggá avatható
Közép-Európa szerepe
Három ország közös zarándoklata
Kétszázhuszonöt éves egyházmegye
A Szentatya fogadta a magyar kormányfőt
Az egyház kulturális kincse
Véget ért a Nemzetközi Gregorián Fesztivál Vácott
Európa-építők
Lelkiség
A magvetés
Évközi 15. vasárnap
A miseruháról
A Chemin Neuf Közösség
Harmincöt éves a Katolikus Karizmatikus Megújulás
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
Hazaszeretet, magyarságtudat, kereszténység
Szétrongyolt anyanyelvünk védelmében
Közvélemény, népakarat
Lelki ismeret
Kegyelem
Móresre tanítanak
Élő egyház
Fejest ugrani a kereszténységbe
Ifjúsági találkozó - tizenheten utaznak Torontóba
A plébános életvezérlő kalauza
Könyvbemutató a Megyei és Városi Könyvtárban
Táborok fiataloknak
Nyergesújfalu
Harangszentelés Kalocsán
Élő egyház
Szentszéki követünk interjúja a Vatikáni Rádióban
Szerb újságírók küldöttsége vatikáni látogatáson
A moszkvai érsek nyilatkozata
Fórum
Hol volt akkor az Isten?
Az Olvasó írja
Levél Afrikából
A felebaráti szeretet iskolamestere
Lellisi Szent Kamill
Fórum
Jó úton vagyunk?
Európai zarándoklat (2.)
Fórum
A Szombathelyi Egyházmegye alapításának 225. évfordulója
Fórum
Evangelizálás lekváros kenyérrel
Az első cigánytalálkozó Kárpátalján
Nem jogtalanság, nem leértékelés
Miért nem szentel pappá nőket az egyház?
Ifjúság
Ikonfestő tábor
Krakkói jegyzetek
Apácakonyha
Villanyszerelő pelenkával
Keresztény nyelvi tábor
Nemzetközi túrakerékpáros találkozó
Rejtvény
Hat és tizenkét év közöttieknek
Kultúra
Somogy megye szakrális értékei
Mi a kenyér?
"Kulák-golgota"
A visszapillantó tekintet
Más, de mégsem másként
Fórum
Stájer utakon
Mozaik
Mitől félnek?
A könyvtár
A levelibéka nem időjós!
"A hiúság szele"
Meghívó a Szent Jobb-körmenetre

 

A miseruháról

A közelmúltban magyar nyelven is megjelent Ratzinger bíborosnak, a Hittani Kongregáció prefektusának A liturgia szelleme című könyve (Szent István Társulat, 2002). A könyvben van egy rövid fejezet a liturgikus öltözetről.

Ezt azért is érdemes felidéznünk, mert az utóbbi időben - főként nyáron, a nagy meleg miatt) - elterjedt szokás, hogy papjaink a szentmise bemutatása közben nem veszik fel a miseruhát, hanem egyszerűen csak albát (hoszszú, fehér miseing) viselnek, amelyre ráhelyeznek egy nagy stólát.

Az idevonatkozó egyházi rendelkezések egyértelműek: "A miséző pap sajátos öltözéke a szentmisénél és a szentmiséhez közvetlenül kapcsolódó szent cselekménynél - hacsak más előírás nincsen - a miseruha (kazula), amelyet az alba és a stóla fölé kell venni" (Misekönyv, Általános Rendelkezések, 299). Koncelebrált mise esetében pedig így szól az előírás: "...ha például sokan vannak, és nincs elég miseruha, el lehet hagyni a kazulát: csak stólát kell felvenni az alba fölé. A főcelebráns azonban ilyenkor is mindig vegyen magára kazulát" (162). Ezenkívül érdemes még tudni: az Istentiszteleti Kongregáció engedélyezte a miseruhán felül viselt nagyméretű stóla használatát, továbbá az alba nélküli, megfelelő szabású kazula használatát, melyre kívülre teszik fel a stólát (Notitiae, 1973/3). A miseruha fölvétele azonban a miséző pap számára mindenkor kötelező!

Ezen rendelkezések elfogadása könnyebb, ha tudatában vagyunk annak, mi a jelentősége a liturgikus öltözet viselésének. A miseruha az ókori rómaiak egy jellegzetes ruhájából származott, amelyet az előkelőbbek még az első századokban is viseltek. Az V. században a miseruha már liturgikus öltözék is - amint ezt az abból az időből fennmaradó mozaikok és falfestmények is bizonyítják. Kezdetben csak arra szolgált, hogy a pap öltözete a szentmise közben különbözzék a profán világ ruházkodásától. Az allegorikus jelentés szerint a miseruha az Úr vállaira helyezett keresztet, mások szerint a bíborruhát vagy az Úr varratlan köntösét jelenti. A II. vatikáni zsinat előtti szentelési szertartás szövege további jelentésekre utal. A szentelő püspök a miseruha föladásánál így szólt az új paphoz: "Vedd a papi ruhát, amely a szeretetet jelenti; hatalmas az Isten, hogy növelje benned a szeretetet és a cselekedetek tökéletességét".

Ratzinger bíboros említett könyvében pedig így fogalmaz: A liturgikus öltözéknek, melyet a pap a szent eucharisztia ünneplése alkalmával hord, mindenekelőtt azt kell nyilvánvalóvá tennie, hogy ő itt nem magánszemélyként, mint a többiek, hanem valaki más - Krisztus helyett van jelen. A pap magán vagy individuális jellegének el kell tűnnie, és Krisztus számára kell helyet adnia (195. old.). Tehát a papság teológiai értelmezéséből kiindulva érthetjük meg leginkább azt, miért kell a papnak liturgikus öltözetet hordania a szentmisén. Nyilvánvaló, hogy vannak még más szempontok is, például hogy a liturgikus öltözet közvetlenül emlékeztet bennünket azokra a szövegekre, melyekben Pál apostol Krisztus magunkra öltéséről beszél (Gal 3,22, Róm 13,14, Ef 4,23).

Az érvényes egyházi előírást tehát azért kell követni, mert a szentmise megünneplése, a liturgia végzése nem magánügy: a liturgia az egyházban és az egyház által történik. A liturgia alanya nem az egyes ember, hanem a hívők közössége - írja Romano Guardini, a liturgia teológiájának és szellemiségének kiváló szakembere. A liturgia közösségi jellegéből következik az is, hogy a liturgia alakításának, változtatásának a kötelessége nem az egyes papok feladata, hanem az egyházé. A zsinat liturgikus konstitúciójában ezt olvassuk: "A liturgia területén az intézkedés joga egyedül az egyházi tekintélyre tartozik, mégpedig az Apostoli Szentszékre, valamint - a jogszabályok alapján - a püspökre." (22.p.)

Dolhai Lajos

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu