A miseruháról

A közelmúltban magyar nyelven is megjelent Ratzinger bíborosnak, a Hittani Kongregáció prefektusának A liturgia szelleme című könyve (Szent István Társulat, 2002). A könyvben van egy rövid fejezet a liturgikus öltözetről.

Ezt azért is érdemes felidéznünk, mert az utóbbi időben - főként nyáron, a nagy meleg miatt) - elterjedt szokás, hogy papjaink a szentmise bemutatása közben nem veszik fel a miseruhát, hanem egyszerűen csak albát (hoszszú, fehér miseing) viselnek, amelyre ráhelyeznek egy nagy stólát.

Az idevonatkozó egyházi rendelkezések egyértelműek: "A miséző pap sajátos öltözéke a szentmisénél és a szentmiséhez közvetlenül kapcsolódó szent cselekménynél - hacsak más előírás nincsen - a miseruha (kazula), amelyet az alba és a stóla fölé kell venni" (Misekönyv, Általános Rendelkezések, 299). Koncelebrált mise esetében pedig így szól az előírás: "...ha például sokan vannak, és nincs elég miseruha, el lehet hagyni a kazulát: csak stólát kell felvenni az alba fölé. A főcelebráns azonban ilyenkor is mindig vegyen magára kazulát" (162). Ezenkívül érdemes még tudni: az Istentiszteleti Kongregáció engedélyezte a miseruhán felül viselt nagyméretű stóla használatát, továbbá az alba nélküli, megfelelő szabású kazula használatát, melyre kívülre teszik fel a stólát (Notitiae, 1973/3). A miseruha fölvétele azonban a miséző pap számára mindenkor kötelező!

Ezen rendelkezések elfogadása könnyebb, ha tudatában vagyunk annak, mi a jelentősége a liturgikus öltözet viselésének. A miseruha az ókori rómaiak egy jellegzetes ruhájából származott, amelyet az előkelőbbek még az első századokban is viseltek. Az V. században a miseruha már liturgikus öltözék is - amint ezt az abból az időből fennmaradó mozaikok és falfestmények is bizonyítják. Kezdetben csak arra szolgált, hogy a pap öltözete a szentmise közben különbözzék a profán világ ruházkodásától. Az allegorikus jelentés szerint a miseruha az Úr vállaira helyezett keresztet, mások szerint a bíborruhát vagy az Úr varratlan köntösét jelenti. A II. vatikáni zsinat előtti szentelési szertartás szövege további jelentésekre utal. A szentelő püspök a miseruha föladásánál így szólt az új paphoz: "Vedd a papi ruhát, amely a szeretetet jelenti; hatalmas az Isten, hogy növelje benned a szeretetet és a cselekedetek tökéletességét".

Ratzinger bíboros említett könyvében pedig így fogalmaz: A liturgikus öltözéknek, melyet a pap a szent eucharisztia ünneplése alkalmával hord, mindenekelőtt azt kell nyilvánvalóvá tennie, hogy ő itt nem magánszemélyként, mint a többiek, hanem valaki más - Krisztus helyett van jelen. A pap magán vagy individuális jellegének el kell tűnnie, és Krisztus számára kell helyet adnia (195. old.). Tehát a papság teológiai értelmezéséből kiindulva érthetjük meg leginkább azt, miért kell a papnak liturgikus öltözetet hordania a szentmisén. Nyilvánvaló, hogy vannak még más szempontok is, például hogy a liturgikus öltözet közvetlenül emlékeztet bennünket azokra a szövegekre, melyekben Pál apostol Krisztus magunkra öltéséről beszél (Gal 3,22, Róm 13,14, Ef 4,23).

Az érvényes egyházi előírást tehát azért kell követni, mert a szentmise megünneplése, a liturgia végzése nem magánügy: a liturgia az egyházban és az egyház által történik. A liturgia alanya nem az egyes ember, hanem a hívők közössége - írja Romano Guardini, a liturgia teológiájának és szellemiségének kiváló szakembere. A liturgia közösségi jellegéből következik az is, hogy a liturgia alakításának, változtatásának a kötelessége nem az egyes papok feladata, hanem az egyházé. A zsinat liturgikus konstitúciójában ezt olvassuk: "A liturgia területén az intézkedés joga egyedül az egyházi tekintélyre tartozik, mégpedig az Apostoli Szentszékre, valamint - a jogszabályok alapján - a püspökre." (22.p.)

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu