Lelki ismeret

Közvélemény, népakarat

Amikor a közvélemény-kutató és más hasonló intézmények valószínűségi és statisztikai alapon mintegy a "sokaságra" vetítik a kiválasztott minta adatait, mindig megriadok, vajon miként lehetséges az, hogy ebben a sokaságban én is ott vagyok, akit még sohasem kérdeztek meg ilyen cégek. Hát ennyire kiszámíthatók és egyformák vagyunk? Mert ha így van, akkor a történelmi folyamatok is nagyjából megjósolhatók, hiszen a tömegek véleményében eltörpül a különbözőség, a demokrácia a mindenkori többség tetszéseit, ellenszenveit jeleníti meg, és ha a tömegeknek rovott múltú politikusok tetszenek, és kifejezetten csúf hölgyeket választanak szépségkirálynőnek, akkor bizonyára bennünk van a hiba, a többségi véleménnyel, akarattal hadilábon állókban.

Persze, mindenki tudja, az igazság nem dönthető el szavazati többséggel, az igazságot nem a közvélemény alakítja, az igazság egy és oszthatatlan. Jézus Krisztusnak egyedül is igaza volt a főhatalommal és az őt becsmérlő tömeggel szemben, ha ez akkor nem is látszott "valószínűnek", és a természeti törvények igazságát sem lehet tetszési alapon megváltoztatni, bár időről időre történnek ilyen kísérletek is. A mennyiség mindig előnyt élvez a minőséggel szemben, legalábbis időlegesen: ritka pillanat a történelemben, amikor az igazság győzedelmeskedik a nyers erő ellenében, amikor az érték és az érdem saját jogán és saját korában nyeri el jutalmát, és kerül tekintélyes pozícióba. Mi, magyarok különösen sokszor torpantunk meg történelmünk nehéz, veszedelmes és kanyargós útján, s ritkán mehettünk arra, amerre önérdekünk és hitünk szerint akartunk volna, s ha néha neki is vágtunk az útnak, rögtön akadtak csalárd idegenvezetők, akik egy másik, könnyebb és biztonságosabb utat ígértek.

Sokszor bedőltünk a szép, ám csalfa ígéreteknek, és sokszor hitették el velünk, hogy amerre éppen elindultunk, az az egyetlen jó és lehetséges út. S annyit hivatkoztak a "népre", annyi ideológia és politikai irány vette ajkára a "vox populi, vox Dei" mondást, hogy már maga a nép sem hisz többé abban, hogy az ő szavában Isten szava rejtőzködnék. Sokkal inkább elhiszi, hogy amit sokan mondanak, abban bizonyára sok igazság is van, így jött létre az a tömegtársadalom, melyben az egyéni hang, az egyéni vélemény félénken hallgat, saját kisebbsége, jelentéktelensége tudatában. A tömeg lassan rátelepedett az egyénre a demokrácia nevében, a "nép" fogalmát kisajátították azok az erők, melyek hatalmuk folytán a megszólalás lehetőségeit is megszerezték: a diktatúrában a fegyverek fenyegetésével, a demokráciában a pénztőke erejével. Így aztán, ha visszalapozunk a históriában, megdöbbenve és némi iróniával tapasztalhatjuk, hogy mindig, minden "a nép" nevében és érdekében történt, s a közvélemény és a népakarat érvényesült még a tragikus tévutakon is.

A hit bölcsességével felvértezett keresztény emberiség tapasztalatai kétezer éven át üzenik: ne bízzunk semmiféle közvéleményben, népakaratban, tömegmozgalomban fenntartás és kritika nélkül, mert a "népboldogítók" általában gyorsan eltűntek a süllyesztőben, s tengernyi könny és vér maradt utánuk, melyet újabb népboldogítók üres ígéretei sem szárítottak fel. A globális fejlődés - úgy látszik - a népekkel, nemzetekkel szemben az arctalan tömegek ellenőrizhetetlen és bizonytalan uralmát, akaratának kisajátítását hozza. Nagy óvatosságra és bölcsességre van tehát szükség, ha fel akarjuk ismerni az isteni igazság szavát egy olyan zűrzavaros korban, mely közvéleményre, népakaratra hivatkozik, ám valójában csak manipulált, jogfosztott tömegek statisztikai átlaga rejlik a számok mögött.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu