Európa-építők

Az elmúlt évezred utolsó évében II. János Pál pápa Szent Benedek mellé újabb védőszenteket adott az öreg kontinensnek. Így most már hat védőszentje van Európának. A minap kezembe került egy, a kereszténységet térségünkben meghonosító szenteket bemutató nyugat-európai kiadvány, mely ezt a címet viselte: Akik felépítették Európát. Hiába kerestem benne Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Margitot, nem találtam őket. A könyv ugyanis csak a mai Európai Unió országainak szentjeit ragadta ki. Márpedig a szerzőknek egyre inkább meg kell majd barátkozniuk a gondolattal, hogy ebben a közép-kelet-európai térségben is voltak és vannak kontinensünket építő szentek.

Meg merem kockáztatni, hogy a nyári szabadság az Európa-építés különlegesen kedvező időszaka. Felkerekednek a családok, hogy találkozzanak egymással, mint ahogyan jó tíz évvel ezelőtt, a Balaton volt a kelet- és nyugatnémet családok találkahelye. Vannak, akik a hazai tájakat kedvelik, vagy a szomszédos, magyarlakta településeket keresik fel. Mások egy zarándok- vagy turistaút állomásaként jutnak el Európa nevezetességeihez.

Eközben pedig emberek találkoznak. Megvendégeljük a rokont, befogadjuk az idegent, vagy hagyjuk, hogy minket fogadjanak be itthon és külföldön. Beszélgetünk, ismerkedünk, felkeressük a helyi nevezetességeket, címeket cserélünk, olykor együtt imádkozunk. Van, aki mindig csak azt keresi, hogy mi jobb otthon. Elindulnia is kár. De a másik véglet sem jó, ha mindig csak arra figyelünk, hogy a szomszéd kertje már megint zöldebb. Elhibázott hozzáállás mind a kettő.

Minden itt élő keresztény Európa-építő. Először is azért, mert ismeri saját értékét, tisztában van azzal, hogy lelke mélyén az Isten képmását hordozza. Másrészt a felebarátjában is keresi az istengyermeki vonásokat, és tud örülni annak, ha megtalálja. Minden találkozás egy kaland, minden állomás egy újabb felfedezés. Megszólítjuk egymást, beszédbe elegyedünk, valahogy így: "Te is boldog akarsz lenni? Én is. Te hogyan? Te is azt szeretnéd, ha a világ békében élne, ha megszűnne a nyomor? Én is. Te hogyan? Neked milyen erőt ad a hited, mert számomra ez a legnagyobb erőforrás..." Folytathatnánk a képzeletbeli felsorolást, mely csöppet sem illúzió, hanem a legegyszerűbb, legkézzelfoghatóbb valóság.

Hazánk az európai csatlakozás utolsó szakaszába lépett - halljuk mostanában. Vannak, akik örülnek, mások szkeptikusak, mondván, mindez csupán a pénz, a gazdaság Európája. Minden héten legalább egy pápai megnyilatkozás szól arról, hogy Európa igazi alapja a keresztény kultúra. Akkor mire várunk? Használjuk ki a vakációt, hogy építsük Európát, ahogy mi tudjuk, egyszerűen, keresztény módon, egymást befogadva, és jólesően hagyva, hogy bennünket is befogadjanak.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu