Móresre tanítanak

Egyszerre csak kiderül, hogy ő maga vagy valamely családtag. De valaki bizonyosan: ügynök. Kevesebb szó esik azokról (egyáltalán nem esik), akik az ügynököket beügynökölték, és akik az egész pokoli rendszert kitalálták és működtették. Hová jutottunk?

Milyen rendszer az, amelyben a megfélemlítők ítélkeznek az - ilyen-olyan módon nyomorulttá tett - áldozatok fölött. Hatalmukat pedig az ítélkezők továbbra is édesdeden a karjukban ringatják. Ezt nevezzük demokráciának. Aminek hódolni illik, mint valami szent tehén előtt, leborulni. Már-már imádni. (Lehet, hogy egyszer még törvénybe foglalják, s attól kezdve az lesz az igazság.) Pedig a demokrácia: a diktatúra folytatása, más eszközökkel.

Őserdőben élünk. Viszonylagossá vált a jó és a rossz, az igaz és a hamis. Átláthatatlan gizgazos sötétség, akármerre nézünk. Csak egyetlen bizonyos benne: vannak, akik úgy hiszik, gondolják, erőltetik (megtehetik, földi hatalmukban áll), hogy ők a megmondhatói, diktálói jónak és rossznak, igaznak és hamisnak. Ők a legfőbb bírók. Régen az osztályharcos történelmi dialektikára, ma a néptöbbségi szavazatokra hivatkozva.

Így lép a hatalom Isten helyébe. Dehogyis a helyébe! Maga válik istenné. (Isten egyébként sincs, a modern demokráciáknak ez az izmusos alaptétele, ha nem beszélnek róla, akkor is. Hiszen Istenről minek beszélni? Túlhaladott kérdés.)

S a hangulat? Félj, ember, mert ha úgy akarjuk, holnap bűnös leszel. Ha nem tudsz róla, akkor is. Móresre tanítunk a szabadság nevében!

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu