Papi jelmondat

"Ajtót nyitni Jézusnak"

Tarjányi Zoltán az Új Ember katolikus hetilap főszerkesztője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora. Huszonhét évvel ezelőtt, amikor papszentelési jelmondatán gondolkodott, két szentírási rész között nehezen tudott választani.

"Krisztushoz csábítani az embereket"

Felidézve gyermekkori és kamaszkori éveit, milyen meghatározó emlékek jutnak eszébe?

- Szerencsésnek tartom magam, mivel egy nagyon elkötelezett keresztény családban nőhettem fel Kiskunfélegyházán. Ugyanakkor nagyszerű pedagógusaim voltak mind a zenei általános iskolában, mind a Móra Ferenc Gimnáziumban. Az irodalom, a zene, a francia nyelv és kultúra vonzása ekkor kerített hatalmába, s amikor pap lettem, mindháromnak igen nagy hasznát vettem.

A szerencse folytatódott a szemináriumi évek alatt is, hiszen Szegeden és Pesten is nagy formátumú teológiai tanárok irányításával tanulhattam.

Kezdő pap koromban először Pécelen, majd Gödöllőn és Pestszentlőrincen voltam káplán. Ezeken a helyeken is kiváló plébánosok - Halász Endre,Bátorfi Béla és Varjú Imre - mellett dolgoztam, megtapasztalva a papi élet összes örömét és terhét. Tíz év eltelte után kétéves ösztöndíjat kaptam Strasbourgba, majd hazakerülve a tanítás és a papnevelés világába kerültem. Mostanáig a pasztorális tantárgyakat tanítottam, azonban ez év őszétől az erkölcsteológia katedrát fogom átvenni a nyugdíjba vonuló Boda László professzortól.

Amióta nem a plébániai lelkipásztorkodásban élek, azóta is - erőm és időm lehetőségei szerint - benne vagyok a misézés, a prédikálás és a gyóntatás világában. Mindezt nagyon fontosnak tartom, s különösen megrendít, amikor a gyóntatások során valódi megtéréseknél "bábáskodhatok".

Úgy hallottam, prefektussága alatt - a Központi Szemináriumban 1985 és 1990 között - az a szólás járta a kispapok körében, miszerint: "Aki Gyónra megy, az Rómába is megy." Mi áll ennek a hátterében?

- Ezekben az években nyíltak meg a lehetőségek a kispapok külföldi tanulásával kapcsolatban. Hivatások vasárnapján jelenleg is szokás, hogy papnövendékeket küldünk a templomokba prédikálni. Az akkori gyóni plébános jó barátom, s én e napon mindig azt küldtem oda, akinek a külföldre jutásáért elöljáró társaimmal fáradoztam. Közöttük volt az a négy különlegesen tehetséges fiatalember - Gável Henrik,Janka Ferenc,Székely János és Válóczy József - akik azóta már paptestvéreim, s bízvást állítható, hogy a magyar egyháznak mintegy a szellemi tartalékai.

1999 januárjától Önt nevezték ki az Új Ember főszerkesztőjévé. Azóta az újság arculata látható módon megváltozott.

- Sok értékes hagyomány volt, amelyek közül a legértékesebbeket szerettem volna kibontakoztatni. Ebben nagy segítségemre voltak az újság munkatársai. Azon munkálkodunk, hogy egy életképesebb és jobban evangelizáló újságot hozzunk létre.

Visszatérve jelmondatához, mely szentírási részleteken gondolkodott?

- Természetes, hogy mindenkinek vannak különösen kedves szakaszai a Szentírásból. Szentelésem közeledtével dilemmát okozott, hogy melyiket válasszam. Végül a Jelenések könyvében szereplő idézet mellett döntöttem, mely így szól: "Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit nekem, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg énvelem." Úgy érzem, a pap feladata az, hogy az embereket hozzásegítse ahhoz, hogy egyre jobban kitárják szívüket Jézusnak, s hogy az áldozatával való táplálkozást a szentmisében jelenvalóvá tegye.

A másik lehetőség a 2. Korintusi levélben szereplő gondolat volt: "Mint csábítók és mégis igazmondók." A Szent Pál-i idézet olvasata számomra: az apostol küldetése az, hogy Krisztushoz csábítsa az embereket. Azaz vonzó módon hirdesse és élje az evangéliumot, de mindvégig tudatában legyen annak, hogy nem önmagához, hanem Krisztushoz kell az embereket vonzania, tehát hogy ne tagadjon le semmit abból az igazságból, amelynek ő a letéteményese.

D. Roska Zsófia

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu