Kindler József

Jellem

Vannak szavaink, amelyek átmenetileg vagy tartósan úgyszólván kikopnak, sőt megszűnnek, a mindennapi élet szókincsén túlmenően a tudományos használatból is. Ilyen szó a jellem, amely a Magyar Értelmező Kéziszótár egyik meghatározása szerint "valakinek (erkölcsi) elvekhez való szilárd ragaszkodásban megnyilvánuló magatartása", a jellemes ember pedig "nemes erkölcsi elveket valló és hozzájuk ragaszkodó" egyén. A jellem a szó legközvetlenebb értelmében erkölcsi értékelést jelent, és amint Schütz Antal a Bölcselet elemei-ben mondja, "ebben az értelemben jellemes embernek azt mondjuk, akinek erkölcsi elvei, meggyőződései vannak, és aki minden körülmények között meggyőződése szerint cselekszik." Ilyen jellemes, nagy erejű, megalkuvást nem ismerő magyar katolikus főpap vol a XX. század vérzivataraiban Mindszenty József kardinális, a mártír Apor Vilmos püspök és Márton Áron, "a politikai és erkölcsi szilárdságával példát mutató gyulafehérvári püspök; ama tanúságtevő főpapok egyike, akik a II. világháború, majd a kommunista diktatúra idején feltétel nélkül hűségesnek bizonyultak egyházukhoz és népükhöz." E kiemelkedő, nagyszerű jellemek mellett számosan voltak kevésbé ismert, vagy éppen névtelen hősei a rettenet éveinek, akik nem alkudtak, és vállalták a hoszszú börtönéveket is: tántoríthatatlanul és talpig hűségben. Ki merné mondani például, hogy Tabódy István, a katonából lett kimagaslóan nagyszerű, és a politikai börtönviseltek által egyetemlegesen tisztelt pap nem volt a szó köznapi és irodalmi értelmében jellem?

A személyiséget, a katolikus tanítás egyik központi gondolatát kiemelő pozitív értelmű "jellem" szó eltűnt a mai szóhasználatból, és felváltotta, különféle elnevezésekkel és összefüggésekben, a politikus ember. Természetesen igazat adunk Herwig Büchele jezsuita szociáletika professzornak, aki a Keresztény hit és politikai ész című kiváló könyvében azt vizsgálja mélyre hatoló alapossággal, hogy miért nincs összhangban a keresztény társadalomelmélet és gyakorlat, s milyen konkrét lépéseket kell tenni az elvont beszéd helyett az egyháznak. S maradéktalanul igaz Tomka Miklósnak a könyv előszavában írott nagy erejű fogalmazása, miszerint "hamis az az etika, amelyik nem törődik a társadalmi környezettel. Elvileg téves a vallásnak minden olyan felfogása, ami azt a magányos ember és istene elszigetelt ügyének tekinti." De figyelemmel kell lenni a politikus embernek is a politikai észen túlmutató szavak kemény igazságára, melyek valójában a kimondatlan jellem érvényességét és tisztaságát állítják elénk. "Isten szava mint egy kétélű kard csontig hatol és elválaszt, elkülönít és felnyit. Felfed minden hamis simulékonyságot, látszólagos békét, álnok egyetértést, paszszív fejbólintást, kritikátlan, az igazságot és igazságosságot feláldozó alkalmazkodást meghatározott magatartásmódokhoz és viszonyokhoz. Jézus bátorságot követel a konfliktus vállalására, mivel elsősorban ez teszi lehetővé az őszinte nyilvánosságot, amiben az ember embertársát mint embertársát pillantja meg, ťigazikéntŤ veszi észre. A szeretet mindent szétfoszlat, ami halott bennünk, mert feltár, s mert előmozdít, szabadságot növelő." Kiviláglik tehát, hogy a politikus jellem nélkül nem sokat ér, s különösen, ha figyelembe vesszük Ralph Dahrendorf szavait, hogy "a hatalom különös módon megigézi azokat, akik birtokában vannak vagy voltak."

Megindult hazánkban is a választási politikai küzdelem, harc - finom vagy kevésbé csiszolt eszközökkel - a hatalomért, s éppen ezért hívjuk fel a figyelmet a korszerűtlennek minősíthető, ámde valójában szerfölött időszerű jellem fontosságára, hogy "beszédetek legyen: igen, igen; nem nem." (Mt 5,37)

(A szerző a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem emeritus professzora)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu