Életáldozat a türelem jegyében

Casaroli bíboros emlékiratai magyarul

A május eleji könyvnapra magyarul is megjelent Agostino Casaroli bíboros visszaemlékezéseinek kötete Szerdahelyi Csongor fordításában. Mindszenty József bíboros Emlékiratok című kötetével együtt jelentős kordokumentum olyan évtizedekkel kapcsolatban, amelyeket sokan végigéltünk, végigszenvedtünk, és amelyeknek igazi feldolgozása - akár személyes, akár magyar közösségi szinten - jórészt még hátravan. Az olasz kiadáshoz Achille Silvestrini bíboros, a szerző évtizedeken át közeli munkatársa írt előszót, a magyar utószó Rosdy Pál műve. A magyar olvasó nem teszi rosszul, ha ezzel az utószóval kezdi.

A Szentszék "keleti politikája" - ez a kötet témájának közismert neve - fájdalmasan érintette a kommunista uralom alatt álló közép- és kelet-európai népek és katolikus közösségek életét. XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál idejében, az ő pápai felelősségük alatt, Agostino Casaroli volt ennek az Ostpolitiknak kulcsszemélye: elméleti szakembere, irányítója, tárgyalásvezetője, döntések és megállapodások kimunkálója, illetve aláírója. Kevés örömmel és sok fejfájással, sok keserűséggel járó tevékenység volt ez a számára, amelyet több elmarasztaló, mint jóváhagyó véleménynyilvánítás kísért. Nyilvánvalóan tehát a könyv nem csupán (jól megírt) krónika, hanem önvédelem is.

Casaroli bíboros könyvében Magyarország "az első egyezmény", Csehszlovákia viszont a "lehetetlen tárgyalások" fejezetét alkotja. (123. és 173. oldal.)

Bizonyára a legdrámaibb időszaka az volt a keleti politikának, amikor VI. Pál pápa 1973 végén és 1974 elején azt a döntést érlelte meg - és amelyről Mindszenty bíborossal nem tudott egyetértésre jutni -, hogy megüresedettnek nyilvánítja az esztergomi prímási széket. (Orbán Miklós atya, a Vatikáni Rádió éveken át volt magyar szerkesztője, a kanadai magyarokkal élesen vitatkozva erről a problémáról, így fogalmazott: fogadjuk el, hogy a pápa is meg a bíboros is a saját lelkiismerete és az általa legjobbnak tartott elgondolás szerint cselekedett. Ezt a konfliktust - kétféle "martyrium" konfliktusát - ha ők nem tudták, mi sem leszünk képesek egészen megnyugtatóan feloldani...) Casaroli bíboros nyilvánvalóan VI. Pál mártíriumának volt részese.

A fordítás apróbb nyelvi kívánnivalókat hagy maga után: az 52. oldalon például azt olvassuk, hogy "1949 júliusában a Hittani Kongregáció...." Az olasz eredeti (14. oldal) magyarra fordítva így hangzik: "1949 júliusában a ´Szent Officium legfőbb szent kongregációja´ (ez volt akkor a neve)..." A kötet feltételezhető magyar olvasóinak nincs szükségük a fordításban eszközölt anakronisztikus csúsztatásra.

Befejezésül szóljunk még a könyv címéről. Az olasz "martirio" szó egyházi jelentése ugyan (vér)tanúság, vagyis a hit nevében vállalt életáldozat (kiterjesztett köznapi értelemben még: kivételesen súlyos megpróbáltatás, szenvedés, "mártíromság"); a szónak azonban egyik (görög, latin, olasz) nyelvben sem nyelvi eleme a "vér". Éppen ezért "a türelem vértanúsága" könyvcím érthető ugyan, nem is zavaróan pontatlan; de a "vér" mellőzésével jobb, szabatosabb lenne ilyen értelmezés: "életáldozat a türelem jegyében". Casaroli bíboros alighanem ezt akarja mondani.

(A türelem vértanúsága - Szent István Társulat)

Nagy Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu