|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Alfalu népe útra kél Hazahozzák Máriát Ötezer lakosú település a gyergyói hegység és a Hargita lábánál Gyergyóalfalu. Diósgyőrből és a délvidéki Ada község testvérplébániájáról várják a zarándokokat, hogy az alfalvi keresztaljához csatlakozzanak, s együtt induljanak a csíksomlyói pünkösdi búcsúra. Alfalut kitüntetett hely illeti meg. A kegytemplomtól induló menetben az élen haladnak, ezzel emlékeztetve arra, hogy 1567-ben István, alfalvi pap vezetésével szálltak szembe a Hargita tetején János Zsigmond csapataival, amelyek protestánssá akarták tenni a csíki medencét. Közben az asszonyok és gyerekek a somlyói templomban imádkoztak a Szűzanyához a győzelemért. A somlyói búcsúban az utóbbi időben egyre több a külsőség, mondják a székelyföldi lelkipásztorok, a lelkület mintha kissé háttérbe szorulna. Alfaluban a búcsút megelőző héten háromnapos lelkigyakorlattal készülnek a hívek a zarándoklatra. Százan gyalog vágnak neki a hetven kilométeres távolságnak. Többségük fiatal, a plébánia ifjúsági csoportjához tartoznak, de akad az indulók között, aki betöltötte hatvankettedik életévét, a legfiatalabb pedig még csak ötödik osztályos. Krisztina két unokája rugdalódzóját, trikóját viszi magával, hogy a somlyói Mária lábához dörzsölje őket. Márton István, alfalvi segédlelkész az útra búcsújáró énekfüzetet állított össze, Prohászka Ottokár gondolataiból pedig elmélkednivalót a pihenőidőre. - Ha lelkileg fölkészülve, áldással indulunk, áldásért megyünk, s áldást hozunk, és ezt tudatosítjuk magunkban, akkor maradandó lelki élményben lesz részünk. A többit pedig a Jóisten kegyelmére bízzuk. A zarándoklat nem kirándulás. Aki így gondolja, gyalogolni kimehet a közeli Bucsin hegyre. - A demokrácia első hullámában a túlzott hajsza mintha elfordította volna az embereket a templomtól, az imádságtól, a hittől - folytatja a segédlelkész. - Arra nevelem a fiatalokat, hogy a hagyományos vallásosságról térjenek át a személyes hitre: én hiszek. Szép dolog, hogy katolikusok vagyunk és hiszünk, de milyen az egyes ember hite? Kis István kántor és családja készül a diósgyőri vendégek fogadására. Az asztalon előkészítve a csengettyű, a gyalogzarándokok hangszere. - Régebben több vízimalom működött a faluban. A molnár, amikor végigment az utcákon, hogy összegyűjtse az őrlendő terményt, ilyen csengettyűt akasztott a ló nyakába. Amikor a zarándokok beérkeznek valamelyik faluba, megszólalnak a csengettyűk, hirdetve, hogy megérkeztek a zarándokok, várják, a többiek csatlakozzanak hozzájuk. A csengetésnek is megvan a maga szakmai fogása. Előbb vagy hátravetik, s utána három ütemben rázzák, így hangzik föl a szent-há-rom-ság ritmusa, de ez a ritmusa az a-szűz-a-nya csengetésnek is. Máskor pedig kereszt alakban csendítenek. - Aki elzarándokol a Szűzanyához, pártfogónkhoz, lelkileg teljesen megújul - mondja Kis István. - Azokat a fiatalokat, akik eljárnak Somlyóra, fölismerni a viselkedésükről. A néprajzkutatók szerint Európa-szerte kétezer éves múltra tekint vissza a királynő-ültetés szokása - magyarázza Gál Irma nyugalmazott tanítónő. - A kereszténység előtti vallási szokások továbbélése ma is fölismerhető. A királynő-ültetésnek a huszadik században új változata alakult ki: a csíksomlyói zarándokok lélekben magukkal hozzák Máriát, s leültetik az itthoni templomban, hogy egy évig, a következő zarándoklatig védje, óvja az egész falut. 1990 előtt a kommunista hatóságok a zarándoklatot úgy akadályozták, ahogy tudták. Csíksomlyótól nem messze fekszik Zsögöd fürdőhelység, ahová éppen a búcsú idejére szerveztek fesztivált, hogy így vonják el az embereket Máriától. Ha a falu a zsögödi programra bérelt autóbuszt, minden további nélkül kaptak, de a búcsújárásra nem adtak. Ezért a zsögödi fesztiválra kérték a buszt, közben pedig Csíksomlyóra tartottak. S hogy a csalafintaság ne tűnjön föl, a virrasztás, a szentmise idején az autóbusz Zsögödön parkolt. A kegytemplom és Jézus hágója között nem akadályozták a hívőket, de zászlókat nem vihettek magukkal. Jézus hágója a somlyói nyeregbe vezető meredek kálvária, amelyen a sokszor még sima úton is járni alig tudó öregasszonyokat Mária ereje segíti föl. Péntek reggel, háromnegyed hét. Az alfalvi templomban az útra indulók áldását mondják. A hátizsákos csapatban ott van Kis Magdolna is. Tavaly baleset akadályozta meg a zarándoklatban, de idén már régóta izgatottan készült. - A fiamért ajánlom föl az utat, az imát. Budapesten nevelkedik, a nagyothallók intézetében. Érte járom végig, érte imádkozom. Nagyobbik fiam már negyedszer vág neki. - Nem volt nehéz soha - mondja András. - Imádkoztunk, énekeltünk, hamar fogytak a kilométerek. A Hargita oldalán haladnak. Délidőben a pihenőt szentmisével kezdik a néhány kőből rakott oltáron. Ebéd közben, s utána velük vannak Prohászka Ottokár újabb gondolatai. Lőrincz Kálmán ötvennégy éves sofőr, először gyalogol, két legfiatalabb gyermekével. Felesége kilenc éve halt meg, egyedül maradt hét gyerekkel. A legkisebb ma már tizennyolc éves. Édesanyja idén húsvétkor halt meg. - Régen busszal menegéltünk Somlyóra - így mondja, menegéltünk -, most gyalog megyek a szüleim emlékére. Alfalu papja volt Sánta István plébános az ötvenes években. Amikor elhurcolták, Küszmödi Lajos a helyi ortodox pappal közbenjárt érdekében a Securitaténál. Nem sokra ment - meséli Küszmödi Lajos -, a végén attól kellett tartania, hogy őt is lefogják. A rendőr mindenképpen meg akarta "téríteni". - Hiszi-e Istent? - Hiszem. - Látta-e? Kezet-fogott-e vele? - Nem. - Akkor maga a semmiben hisz. - Hát az elvtárs hiszi-e - találta föl magát Küszmödi Lajos, erőt véve félelmén -, hogy a levegőben van oxigén? - Hiszem - válaszolta a rendőr. - Látta-e, kezet fogott-e vele? Erre a rendőr elzavarta, Sánta István pedig még évekig raboskodott a Duna-csatorna építkezésen. Márton Gergelyéknél Csíkszentdomokoson nagy munkában van az asszony. Erzsi hájas tésztát süt, köményes pálinkát érlelt, hogy a házhoz betérő és ott imádkozó zarándokokat megkínálhassa. Az időközben átépített ház ugyanis Márton Áron, a szentéletű és mártírlelkületű erdélyi püspök szülőháza, amelyben ma a főpásztor unokaöcscse él családjával. - 1969-ben felmentünk Gyulafehérvárra - meséli a feleség -, hogy megkérdezzük a püspök urat, elbonthatjuk-e a régi házat, amelybe már beesett az eső. Amikor fölépült az új ház, Mártom Áron püspök hazajött, leült a szobában, s azt mondta: jól van fiam, megcsináltad! Éljetek benne békében, egészségben, s hullott a könnye. A szomszédok is mind bejöttek, mert olyan csudás volt, hogy itt a püspök. S ő mindenkinek egy kis keresztet ajándékozott. Gitárszó és rózsafüzér-imádság hangzik a mező felől, mielőtt a zarándokok betérnének Karcfalvára. Itt már várja őket a falu népe. Balázs József tanár, festőművész évek óta Ferencz András mérnök házában száll meg. S vele vannak még vagy tízen. A tavalyi zarándoklat óta nem látta egymást a két férfiember, nagy a találkozás öröme. S miközben lekerülnek a cipők, az udvaron pedig a sajgó, fáradt lábakra útilaput tépnek, amely hólyagot lappaszt, még arra is marad kedv, hogy Balázs József meggusztálja a házigazda képzőművészeti szakközépiskolába járó leányának rajzait. A fiatalok a csűrben kapnak helyet, mint régen. Mesélik, szokás volt, hogy ilyenkor a fiúk a sötétben jelet rajzoltak szerelmük alsószoknyájára. Másnap hajnali háromkor kelés, fél négykor indulás tovább. Taploca a következő állomás, ahol a csomagokat ismét fölrakják az otthonról őket kísérő szekérre. Hűvös az idő, néha rákezd az eső, azután abbahagyja. Még mindig jobb - emlegetik -, mint tavaly a harmincöt fokos hőség. S már föltűnik Somlyó, az út végén, a kegytemplom előtt a föliratot veri az eső: A csíksomlyói Szűzanya hazavárja gyermekeit. A gyalogos zarándokok csípőben, térdben fáradt mozgással csatlakoznak az autóbusszal, személykocsival és vonattal érkezőkhöz, s együtt indulnak a nyereg felé. A test erőtlen, de a lélek erejével hangzik föl az ének. Alfalu népe, mint egykor az ellenállásra, úgy most a szentmisére vezeti föl a sokadalmat, körülölelve néppel, hittel, lihegéssel, imádsággal a szent Somlyó hegyét. Kép szöveg: Elmer István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|