A szocializmusban reménytelen...

Czakó Gábor író, pályájának kezdetéről

Az írásművön a nyomda végzi az utolsó simítást. Ha a szerző végigpörgetve a kissé még egymáshoz tapadó, festék- és papírillatú lapokat, megpillantja a jól ismert címet, az annyiszor átszenvedett szöveget, akkor érzi, hogy most lett végre teljesen az övé, most, amikor végleg és visszavonhatatlanul önállósodott, amikor az írón már nem, csak az olvasón múlik az élete.

Czakó Gábor író éppen harmincöt esztendővel ezelőtt élte át először ezt az élményt.

Nem akkor írt először, több kisebb munka után 1963-ban megszületett Disznójáték című darabja a disznók forradalmáról, de ez a mű csak 1976-ban került színpadra. Ugyancsak 1963-ban írta a Simon című színdarabot, egy fiúról és egy lányról. A lányt banditák fenyegetik, de a fiú azt mondja: csak akkor tudnak megölni, ha félünk. Jönnek a gyilkosok, leszúrják a lányt, s ő - nem hal meg. Hétszer tiltották be ezt a darabot, ki tudja, miért... Talán az akkori urak, akik a mai napig is szívesen uralkodnának rajtunk, féltek attól, aki nem fél tőlük.

Czakó Gábor első, nyomtatásban megjelent műve a Kortárs lapjain volt olvasható 1966-ban. Ez a novella egy vidéki postáskisasszonyról szól, aki rendszeresen felbontja és elolvassa a szerelmes leveleket. Erről a szokásáról persze senki sem tud. A falubéliek tiszteletétől övezve él és dolgozik, sohasem derül ki, hogy a mások szerelme teszi őt boldoggá. Ez a történet nem tört borsot a hatalom orra alá, sőt komoly elismerést aratva tulajdonképpen megalapozta szerzője írói pályáját. (Szerkesztője Somogyi-Tóth Sándor volt.)

Lehet, hogy tiltások és botrányok is elengedhetetlenek ahhoz, hogy íróvá váljék az ember. Czakó Gábor esetében mindenesetre joggal feltételezhetjük ezt, ő és a kor "kölcsönhatásában", az úgynevezett kádári konszolidáció idején. Bár ki tudja... Az író, ha következetes, minden korban tud olyasmit írni, ami kiváltja bizonyos erők nemtetszését. A Magyar Rádióban például Czakó tíz éve nemkívánatos szerző.

A hetvenes években, és később is, mindenesetre többször is sikerült bonyodalmakba keverednie. Az akkoriban induló Ifjúsági Magazin számára írt "Nikodémus-története" egy olyan emberről szólt, aki el akar költözni, odahagyva minden holmiját, mert rájön, hogy ha újjá akar születni, nem ragaszkodhat semmihez, ami korábban a tulajdona volt. E novella megjelenéséért azonnali hatállyal elbocsátották az IM főszerkesztőjét. "Mindig megtaláltam a konfliktusokat az életben, vagy mások találták meg nekem" - emlékezik az író.

Nem arról volt szó természetesen, hogy ő a bajt keresné, azt tette, azt írta, amit - belső szükségszerűség alapján - elkerülhetetlennek tartott. A hatvanas évek elején induló írónemzedék egyre erőteljesebben kereste magának az önálló megszólalás lehetőségét, s a hetvenes években beindított Mozgó Világ révén ez végül sikerült. Persze ez is a KISZ lapja volt, mégis a szabad megszólalás lehetőségét adta meg többeknek. Olyan értelmiségieknek, akik másfél évtizeddel később demokratikus ellenzékként - közülük kerültek ki aztán az SZDSZ vezetői -, illetve MDF-ként határozták meg önmagukat. Nem volt azért minden tökéletes a "Mozgó"-nál sem. Létezett például egy "hatásköri lista", s főszerkesztőt csak ennek alapján, a pártközpont jóváhagyásával lehetett kinevezni. Volt egy másik lista is, a "konzultációs", ez a főszerkesztői értekezleteken került terítékre, s azoknak a nevét tartalmazta, akiket a párt aktuálisan kirúgásra jelölt. Ennek alapján azonban - az eredeti Mozgó fennállása idejében - nem rúgtak ki senkit.

Botrányok persze voltak, például Czakó Gábor Eufémia utolsó heteinek hiteles története című munkája miatt, amelyben "ideiglenesen" összeomlik a rendszer. A Mozgó Világtól függetlenül is voltak bajok, ugyancsak nem szerették hivatalosan az író Megváltó című művét, amelyben szó esett Recskről is, holott az ottani internáló tábor létezését tagadta a hatalom.

"Az is baj volt ezzel e regénnyel - emlékezik az író - , hogy minden mondata olyan hosszú volt, mint maga a gondolat." De hát a szocializmusban nincsenek ilyen hosszú mondatok! Így aztán minden pontért, vagyis minden ponthiányért meg kellett küzdeni az egyébként jóindulatú szerkesztővel.

Ennyire elválaszthatatlan volna művészet és politika? "Mindig is volt, és van összefüggés ezek között" - mondja Czakó Gábor. Az ötvenes években nem lehetett előadni Bartókot, szilenciumra ítélték Pilinszkyt, Kodolányit, Hamvas Bélát, és másokat. Akkor ilyen látványos és borzasztó volt az összefüggés. Nem az a kérdés igazában, hogy összefügg-e művészet és politika, vagyis hogy politizál-e valamiképpen a művészet, mert ez egyszerűen tény. Nem mindegy azonban, hogy milyen lehetőségekkel, milyen következményekkel teheti ezt. Tóth Dezsővel, Aczél György irodalmi helyettesével való találkozását hozza fel példaként Czakó Gábor. Ez a bizonyos Megváltó című regény volt a beszélgetésük tárgya. Tóth Dezső sorról sorra bizonyította a történet üzenetét, hogy ugyanis a szocializmusban élni teljesen reménytelen. Az író persze nagyon is jól tudta, miről szól a műve, holott a regény nem tartalmazott egyetlen politikai mondatot sem. Végül ez a könyv kétszer is megjelent, először a hetvenes évek elején önállóan, majd az évtized végén egy három kisregényt tartalmazó kötetben, s szerzőjének József Attila-díjat hozott.

Politika tulajdonképpen az eredeti Mozgó Világ megszűnése is. A "listák" ellenére Kulin Ferenc főszerkesztő nem rúgott ki senkit, ám elérkezett az idő, amikor a politikai bizottság ítéletét nem lehetett már tovább szabotálni. Akkor az egész szerkesztőség lemondott, mindenki, a takarítónőtől a főszerkesztőig. Az már egy másik történet, hogy ezután egy népszabadságos nő vállalta a halottgyalázást, s teszi ezt a mai napig.

A szocializmusban élni teljesen reménytelen - fogalmazta meg a párt embere Czakó Gábor regényének üzenetét. Nem, természetesen nem az élet reménytelen - mondja az író -, a szocializmus volt az. S most? A rendszerváltozás nem szüntette meg a társadalmi problémákat, de hát erre nem is lehetett komolyan számítani. A polgári demokratikus kapitalizmusban is alávetett az ember, bár kétségtelen, hogy ma több a választási lehetőségünk. Most a piac elsődlegességéről beszélünk, azaz ugyanúgy a gazdaság uralkodik, s termelési tényező helyett áru lett az ember. Élni azonban nem reménytelen - mondja az író -, hiszen megváltottak vagyunk. Nemcsak lehetőségünk, kötelességünk is, hogy reménységben éljünk, hogy boldogságra törekedjünk. A világ tele van reménytelenséggel, boldogtalansággal, hogyan tudnánk segíteni, ha magunk nem volnánk boldogok?

Szikora József

Czakó Gábor Beavatás című tévés esszésorozata minden második vasárnap este látható a Duna Televízióban. Legújabb regénye, az Aranykapu, amely Szent László király korában játszódik - főhőse a "rivális" király, a boldoggá válás útját megjáró Salamon -, s az IGEN-ben megjelent "VezérCZikkeiből" a könyvhétre kiadott új kötete, a "Velünkjáró" kapható az Új Ember könyvesboltban.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu