Filmajánló

A sziget foglya

Borzongatóan szép film! A zord kanadai partvidék egyik szigetén járunk (a neve Szent Péter-sziget), valamikor a 19. században, ahol a reménytelenül hosszú tél, s a halászfalvak fakunyhó-otthonait kitartóan ostromló, kopogó jéggé fagyott csapadék csontig fagyasztja a lelkeket és az emberi kapcsolatokat. E zárt, ködös-szürke világba hoz fényt, derűt és melegséget a francia helyőrség kapitányának felesége (Juliette Binoche), pazarlóan szórva szeretetét nemcsak a nehéz szolgálatot ellátó férjére (Daniel Auteuil), aprócska üvegházának virágaira, de a halálra ítélt gyilkosra (Emir Kusturica) is. A hosszú hónapok alatt, míg a guillotine a kivégzéshez megérkezik, pártfogása eredményeképp olvadni kezd a lélek jege - nemcsak a gyilkosé, hanem egész környezetéé. A cselekmény már-már lényegtelen, s a tőmondatokká lecsupaszított párbeszédek, a zordságában is szépnek fényképezett táj, no meg a mesterien alkalmazott zenei és hangeffektusok (rendező: Patrice Leconte) balladává nemesítik a kriminek induló történetet, egyfajta filmeposszá, bizonyítva, hogy Földünk minden táján (tehát például Távol Afrikától is) létezik szépség, jóság és melegség. Megkapó például az a jelenet, mikor a végtelen jégmezőn, mint két jelentéktelen apró fekete pont, halad az asszony és a halálraítélt, s elhangzik a kérdés: "Mondja, asszonyom, maga miért oly jó hozzám?" Válasz nincs, hiszen nem is lehet: a szeretet nem szorul indoklásra. De a kapitány sem használ nagy szavakat szeretett feleségével szemben, számára természetes állapot a feleség életszemléletének elfogadása, egyszerűen, mert szereti őt: hiszen amit élete párja kíván, az - lényéből eredően - csak jó lehet. Ebben a filmben tehát nem szerelmi, hanem szeretetháromszögről van szó, melynek alkotóelemei Szent Pál óta jól ismertek (A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, ... nem keresi a maga javát, ...mindent eltűr, mindent elhisz, stb.), de ezen alkotóelemek nemcsak a három oldal mentén, azaz a három személy között hatnak, hanem betöltik az egész teret.

Az effajta alkotást szokták sommásan "művészfilmnek" minősíteni, következésképp már annak is örülhetünk, hogy a filmet Budapesten két mozi is műsorán tartja. Pedig minden plazában, sőt minden tévécsatornán vetíteni kellene, megmutatni a fiatalságnak, hogy nem az erőszak és a géppisztolyropogás az igazi közösség- és társadalomalakító erő, hanem az önzetlen szeretet, hogy a Frei Tamás-féle műsorokkal ellentétben igenis vannak még Földünkön Szent Péter-szigetek, melyeknek lakói semmi pénzért sem hajlandók bérgyilkosságra, s főleg - ellentétben a bugyuta mexikói intrika-történetekkel - van még áldozatos és megértő szereteten nyugvó, síron túl is tartó párkapcsolat, mely nem ismer kishitűséget és féltékenységet. Köszönjük a filmet!

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu