Kopogtató ...

A vallási, illetve vallásos témájú rádió- és tévéműsorok fontosságáról (főleg azok hiányáról) lapunkban is egyre több szó esik. Legutóbb például Osztovits Ágnes sürgette a felsőoktatási szintű katolikus újságíróképzést, annak érdekében, hogy kommunikációnk ne merüljön ki az amúgy "jó szándékú, de megmosolyogtatóan időszerűtlen" néhány perces vallási adásokban ("Nincs idő" - ÚE 2001. máj. 20.). Ugyanakkor, ha jól körülnézünk (azaz, ha nagyobb figyelemmel kísérjük a programokat), azt is láthatjuk, hogy a vallási szerkesztőségek adásaitól függetlenül is - különösen a rádióban - szép számmal hangzanak el olyan műsorok, melyek - ha nem is "direktben" - vallásos tartalmúak, ráadásul azokat a mesterség "mindencsínját-bínját ismerő" szerkesztők-riporterek készítik. Nyilván sokan emlékeznek még Juhász Judit egykori családi műsoraira, Czigány György zenei közvetítéseire és hasonlókra. A hallgatók ma is szívesen fogadják Sediánszky János sorozatait éppúgy, mint az Oxigén heti adásait. Nem túlzás a megállapítás, hogy az effajta műsorok az evangelizáció egy szeletét vállalják fel, mintegy kaput nyitva az igaz értékek felé. Az utóbbi egy-két hónapban két püspökünk is szólt az úgynevezett pre-evangelizáció fontosságáról, szomorúan konstatálva azt a tényt, hogy például a reményt vesztett drogosoknak fölösleges hitigazságokról papolni, s a tévé és a számítógép képernyője előtt, apa nélkül felnövő és szocializálódó gyermekeknek falra hányt borsó Istent, mint szerető atyát bemutatni. Talán, ha - mint Sík SándorBocsásd meg című versében - mi is fel tudjuk mutatni "A meggyet, a mézet, a hársfavirágot" meg a "Felhők meséskönyvét", ha a diákokkal meg tudjuk értetni "Berzsenyi mennydörgését", akkor talán egyre kevesebben hunyják majd be szemüket és dugják majd be fülüket, mikor a szép, a jó és az érték kezd valahogy kopogtatni lelkük ajtaján. Nem szájba rágva, pláne erőszakosan kell minden igaz tanítást közvetíteni, hanem egyszerű emberi sorsokon, emberközeli történeteken keresztül, úgy, ahogy például hosszú évek óta Perjés KláraKopogtató című műsora szombatonként teszi, mintegy nyitányaként az értékes és pihentető hétvégéknek. Minél több, a fentiekhez hasonló műsorra lenne tehát szükség, különösen vasárnaponként, a délelőtti-déli főműsoridőben, már csak azért is, hogy azok kiszorítsák az oda nem illőket. A Kossuthon például már hosszú évek óta a jó ebédhez nem nóta szól, hanem - az év ötvenkét vasárnapjából legalább negyvenen - a szexualitást hol pikáns, hol gusztustalan hangnemben tálaló pletykák, hírcsokrok alkotta habkönnyű műsor - ráadásul nemzetközi hírmagazin álcájában. Aki e műsort rendszeresen hallgatja, kialakul benne a kép: a szexualitás nem több, mint gúny és tréfálkozás tárgya. Nem prűdségről, álszeméremről van szó, mert maga a műsor legtöbbször szellemes, s néha még a kamaszvilág számára is tanulságos. Csak éppen nem a ritka, meghitt családi együttlét idejére való, s főleg nem heti rendszerességgel, mikor a konyhában végre együtt főzhet a mama meg a lánya, mikor amúgy is akad családtagok közt annyi komoly megbeszélnivaló.

Tudjuk és tapasztaljuk, hogy - Osztovits szavait idézve - "a közösségi élményekre, lélektől-lélekig ható párbeszédre vágyók" száma igen nagy. Akkora, hogy a kapcsolatos tennivalók véghezviteléhez - még ha tökéletes és kellően hatékony lesz is az új katolikus újságíróképzés - minden, a közjóért felelősséget érző etikus médiaszakember munkájára szükség lesz. Hiszen akik tudják, hogy hogyan kell kopogtatni mások ajtaján, azok mind ugyanahhoz a táborhoz tartoznak.

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu