A dráma folyamatossága - folyamatos drámaiság

Varga Imre - Pintér Márta Zsuszanna: Történelem a színpadon. Magyar történelmi tárgyú iskoladrámák a XVII-XVIII. században. (Irodalomtörténeti füzetek 147. Sz. MTA Irodalomtudományi Intézet, 2000., Argumentum Kiadó)

"Kötelességünknek éreztük, hogy a kereszténység fölvételének ezeréves ünnepén, a millecentenáriumi ünnepségek idejére a sok ezer iskolai előadásból kiválasszuk és megismertessük azokat a drámatémákat, amelyeket a honalapítástól egészen a hivatásos színjátszás megindulásáig hazánk történetéből bemutattak" - írják az Előszóban a tudós szerzők: a napokban 88. életévét betöltött Varga Imre, a régi magyar irodalom, s benne a XVI-XVIII. századnak kiemelkedő ismerője és az ugyancsak kiváló szerzőtársa, Pintér Márta Zsuzsanna.

Az MTA Irodalomtudományi Intézet XVIII. századi osztálya - amelynek mindketten munkatársai - mindig a tudományos alaposság, a széles körű fölkészültség, s az igényesség elkötelezettjeinek műhelye volt. Régi munkatársai körében a fiatal osztályvezető, Tüskés Gábor szervezi most az ifjabb nemzedék tehetséges gárdáját, hogy méltó utódokként folytassák a régi, nagy elődök munkáját.

E nagyon szép kiállítású könyv - az Argumentum Kiadó munkája - áttekintő öszszefogottságában is oly gazdag tartalmat sűrít és tükröz, amely módszertani szempontból is a földolgozás példája. Roppant érdekfeszítő, korszakosan rendezett történeti és irodalmi panorámát vetít elénk, a párhuzamok finom kidolgozásával. A mostoha körülmények után fölszabadult iskoladráma-kutatás az 1980-as években az intézet drámakutató csoportjának egyre lendületesebb munkájával virágzásnak indult, s máig is kiváló eredményeket ért el. Ez a lelkes és igényes kutatómunka valóban történelmi jelentőségűvé válik, hiszen belőle a történelem tekint a világra, hatol élményszerűen a szellem és lélek értékei közé. Nemzedékeket ébresztett öntudatra századok folyamán, napjainkban pedig a drámák története fölvillantja azt a drámaiságot, amely küzdelmes történelmünkben mindig jelen volt. "Tematikájuk a honfoglalástól kezdve egészen az 1790-es évek magyar eseményeiig terjed". Tudnunk kell, hogy az iskolákban a magyar történelem rendszeres tanítására csak 1735-ben született hivatalos rendelkezés. A nemzeti színjátszás, színházak hiányában az iskolákban nevelődött fel, ahogyan tanítva tanulták és játékos-komolyan bontakoztatták a színi játék s nyomában, annak eredményeként az öntudatos, hatásos közéleti föllépés gyakorlatát.

Jelen helyzetünkben a források és adattárak alapján körülbelül 6000 iskoladrámaelőadás dokumentálható. Ezekből választottuk ki "azt a kb. négyszáz előadást, amelyet Magyarországon a különböző felekezetek és szerzetesrendek iskoláiban rendeztek a magyar történelemről." Az előadások java része fordítás, illetve átdolgozás volt, nyomukban azonban egyre többen vállalkoztak egyéni szövegek megírására. Tragikus események, tragikus hősök, fényes sikerek, királyaink, s egyéb témák szerepelnek a lelkes tanárok, iskolamesterek, a zenei kíséretet szerzők által megálmodott és megalkotott színen. Elévülhetetlen annak a sok katolikus, protestáns, unitárius vallású, a katolikusoknál a különböző szerzetesrendek mindegyikében (jezsuiták, piaristák, ferencesek, minoriták, pálosok, stb.) működő, iskolákban, kollégiumokban tanító és a nemzet ügye iránt elkötelezett tanárnak az érdeme, akik nemes támogatók (főurak, polgári közösségek) segítségül hívásával, esetenkint a maguk erejéből "aktiválták" - aktorok! - és élővé varázsolták - ahogyan látniuk adatott - a magyar történelem tényeit, példát véve antik drámákból, bibliai történetekből, témákból, később a nyugati, főként francia - klasszikus drámaírók alkotásaiból.

Igen nehéz föladat volna megkísérelni ennek a kötetnek minden szempontból kiváló, érdekfeszítő és tanulságos voltát, gazdag tartalmát, olvasmányosságát, pontosságát és tudományos "lendítőerejét" dicsérni. "Az iskolai színjátszás gazdag anyaga még rengeteg szinkronvizsgálatra, kutatásra nyújt módot. Hogy az első, monografikus keresztmetszet éppen a magyar történelmi tárgyú drámákról készült, talán lehetőséget nyújt az olvasóknak arra, hogy szembesüljenek saját történelemfelfogásukkal, és valamit megérezzenek a XVI-XVIII. századi emberek történelemhez való viszonyáról, a történelemből erőt és példát merítő hitükről is" - vallják befejező soraikban a szerzők.

Dékány Endre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu