Odaadni magunkat egészen

Marosi Izidor nyugalmazott váci püspök gyémántmisés. Hivatásának ébredéséről és hatvanéves papi szolgálatának legfontosabb tapasztalatairól kérdeztük.

- Egy Tiszakécske környéki tanyán születtem, szüleim tizedik gyereke voltam. Jászsági származék vagyok, vagyis olyan környezetben nőttem fel, ahol a mindennapi élet törvényei az Isten törvényeivel megegyeztek. A családban, és azon kívül is. Édesanyám különösképpen Mária-tisztelő volt, kívülről tudta a litániát, az antifónákat, a Mária-énekeket. Szép hangja volt, gyakran énekelt munka közben, nagyon jó volt hallgatni. A hivatásom talán itt kezdődött. Ebben a légkörben, ebben az akusztikában.

Egyenes út vezetett az oltárhoz?

- A gimnáziumot Vácott végeztem. A piarista atyák között láttam vonzó papi életeket. A kisszemináriumba kerültem, majd érettségi után magától értetődően jelentkeztem a szemináriumba. 1941-ben tizenegyedmagammal szentelt pappá Hanauer István püspök úr.

Hol és hogyan kezdődött papi élete?

- Első állomáshelyem, Lajosmizse, szintén jász település. A hajnali misén mínusz húsz fokos hidegben is zsúfolásig megtelt a hatalmas templom, és reggel öttől nyolcig folyamatosan gyóntatnia kellett a papnak. Aztán hittanórák az iskolában, és a szokásos papi tennivalók. Hatalmas élmény és példa volt számomra ezeknek az embereknek az Istenre irányult élete. Sokat köszönhetek nekik. Az történt, hogy nemcsak én igyekeztem papként hatni rájuk, hanem ők is formálták a papot, erősítették hitemet.

A mai fiatal papok más körülmények között kezdik gyakorolni a hivatásukat...

- Nincsenek könnyű helyzetben. Az elindító közeg éppúgy más, mint az, amely fogadja őket. Ma kevés az olyan család, ahol a mindennapi élet törvényei szinte azonosak az isteni törvényekkel... Az emberek többsége a szabadságot a kötelességek és kötelékek hiányával azonosítja. Pedig a kötelékek és törvények megtartó erővel bírnak.

Hatvan papi évvel a háta mögött mit tanácsolna a most szentelt paptestvéreknek?

- Azt, hogy adják oda az életüket egészen. Ez a lényeges, a megszerzett teológiai tudás, a különféle lelkipásztori módszerek csak ebben az esetben lehetnek hatékonyak. A pap az egész életével dolgozik. Ne essenek kétségbe: benne élnek a Lélek áradásában.

Lajosmizsén télvíz idején irgalmatlan hideg volt a templomban. Egyszer annyira, hogy mise közben megfagyott a kehelyben a vérré változtatott bor. Döbbenten néztem, aztán kézbe vettem, és a meleg tenyeremmel olvasztottam fel. Számomra ez máig szóló tanulság: hitünkre, reményünkre, szeretetünkre, de még a kezünk melegére is szükség van ehhez a hivatáshoz. Oda kell adnom magamat egészen.

(kipke)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu