|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
(Krakkói jegyzetek) Maszekok kíméljenek! Milyen szép ez a sor a tizenkilencedik zsoltárban: eszem (az Úr) bölcsessége tanítja. Ez az alázatos tudás útja: az emberi értelem önmagában keveset ér, ha nem járja át az isteni tökély árama. Pascal, Einstein, Szent-Györgyi Albert munkássága is ezt példázza. Az ember önerejéből lehet okos - bölcs azonban egyedül Isten segítségével. Szoba kiadó! A kilencvenedik zsoltár ennél is tovább megy, azt sugallván, hogy a bölcsesség nem a fejben keresendő: Szívem bölcsességgel áldd! Az emberi értelem és bölcsesség eszerint egy házban lakik, de más-más emeleten. Kutyafuttában Egy apró könyvkereskedés kirakatában, az újdonságok között, Henri Brunel könyvecskéje: Imádságok időhiányban szenvedőknek. Ötven oldal az egész, csakugyan rövid fohászok, mini-elmélkedések gyűjteménye. Az első borító grafikáján nyakkendős-öltönyös üzletemberek, kezükben telefonkagylóval, fejük helyén egy-egy óra számlapjával, s mindahány más-más időt mutat - ez találó, csakugyan erről van szó. Bizonyára praktikus kis gyűjtemény: akadhat olyan fehérgalléros "fontos ember" (és Lengyelországban biztosan akad!), aki zaklatott életvezetése mellett is vágyik egy kis mennyei beszélgetésre. Hanem a túlhajszolt ember imaéletéhez - villan végül eszembe - mégis XXIII. János pápa adta a legfrappánsabb útmutatást: Egyetlen Istenre-gondolásunk is imádság. Globalizáció Egy Franciaországban élő argentin gitárművész Spanyolországban beleszeret egy litván lányba. Lengyelországba utaznak, ahol egy német zeneszerző hangversenyének szünetében angolul beszélgetnek egy magyar költővel, az izraeli szólóhegedűs játékáról. Az elvtársaknak igazuk volt: csakugyan nemzetközivé lett másnapra a világ. Zsille Gábor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|