Második házasság a katolikus egyházban?

Megfontolások az elváltakról 3.

Különböző élettörténetek

A második házasságban élők pasztorális szolgálatában nem szabad elfeledkeznünk két ellentétes, de fontos szempontról. Biztosítani kell az egyházilag érvénytelen házasságban élők vallásos igényeinek kielégítését, de oly módon, hogy a stabil házasságok emberi és lelki értékeiről kialakult hagyományos meggyőződés ne gyengüljön, hanem inkább erősödjék. Természetesen a második házasságban is létrejöhet egy harmonikus és minden emberi igényt kielégítő kapcsolat, amelyet nem lehet fölbontani a házastársak és gyermekeik érdekeinek súlyos sérelme nélkül. Léteznek ugyanakkor olyan - templomban megkötött - házasságok is, amelyek fölbontása szükségessé válik. Itt elsősorban az erőszak eseteire kell gondolnunk, amelyek veszélyeztetik a házastársak és gyermekeik testi, lelki és érzelmi épségét.

II. János Pál pápa a családról írt körlevelében hangsúlyozza, hogy az újra meg nem házasodott elváltak magányát, valamint gyermekeik nevelésének terheit az egyházi szolgálat különböző eszközeivel enyhíteni kell. Ez az életmód hűségük különös erejű tanúsága az egyház és a világ előtt. De az újraházasodottaknak is helyük van a hívők közösségében. Számukra is biztosítani kell az üdvösség lehetőségét. Meg kell őket óvni az egyháztól való elszakítottság érzésétől. A keresztség birtokában ők is részesülnek az egyház kegyelemközvetítő szolgálatából:

"... hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a szentmisén, imádkozzanak állhatatosan, gyakorolják a szeretet cselekedeteit, működjenek együtt az igazságosság megvalósításáért, a gyermekeket a keresztény hitben neveljék, éljen bennük a bűnbánat lelkülete, és rendszeresen tartsanak bűnbánatot. ... Az egyház imádkozik értük, megerősíti őket, s mint irgalmas Atyjuk, támogatja őket a hitben és a reményben." (FC 84. fejezet)

Mindezek elősegítése a lelkipásztorok egyik fontos feladata is. A pápa arra is figyelmeztetett, hogy a pasztorális szolgálatban figyelembe kell venni a második házasságok különböző helyzetét is. "Másképpen kell tekinteni" azokat, akiket teljesen igazságtalanul elhagyott az élettársuk, más helyzetben vannak azok, "akik saját súlyos bűneikkel feldúlták kánonjogilag érvényes házasságukat". Végül olyanok is vannak, akik "lelkiismeretükben biztosak afelől, hogy az előző, helyrehozhatatlanul tönkrement házasság sohasem volt érvényes".

Amint később erre rámutatunk, körlevelében a Szentatya csak a második esettel foglalkozott részletesebben. A harmadik helyzetben lévőket arra buzdította, hogy az egyházi bíróságoktól kérjék helyzetük tisztázását. Ezek ugyanis föl vannak hatalmazva arra, hogy a házasság megkötésének körülményeit fölülvizsgálják, és esetleg kimondják annak kánonjogi érvénytelenségét.

Az egyházi előírásokkal ellentétben a magyarországi gyakorlatban sajnos ez az eljárásmód nagyon hosszadalmas, még annak ellenére is, hogy aránylag kevesen élnek az egyház törvénykönyvében biztosított lehetőségekkel.

A templomban megkötött házasságok érvényességének egyházjogi vizsgálata az elváltak és újraházasodottak pasztorációs szolgálatában tehát csak egyike a feladatoknak. Az egyház jelenlegi gyakorlatában azonban az érvényesség eldöntésétől függ az, hogy a második házasság rendezhető-e a nyilvánosság előtt, és a felek járulhatnak-e a szentségekhez.

(Folytatjuk)

Somfai Béla SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu