Te Deum laudamus...

Tillai Aurél karmester és a Pécsi Kamarakórus közszolgálatáról

Az utóbbi évtizedekben Európa-szerte kivételesnek ismerik el a Pécsi Kamarakórus művészi teljesítményét. Az 1958-ban alakult kórus eddigi 59 külföldi útjáról, a madrigáltól az oratórikus művekig terjedő igen széles repertoárjáról, a nemzetközi versenyeken már eddig elnyert 32 rangos díjáról és magyar kórus-kultúránk külországi jóhíréről szóljon majd a kórus majdan megjelenő krónikája. Most éppen Surján Miklóssal beszélgethetünk, aki a ma is aktívan éneklő három alapító tag egyike, s mint könyvtáros 1958-tól folyamatosan írja a leendő hiteles krónikát.

Honnan is indult e páratlan sikersorozatuk? - kérdezem. Két történelmi egyházunk, két példamutató családi otthon, egyazon Krisztusunk aktív hite, kodályi zenei hitvallás és egymás mellett végzett cserkészvezetői "jó munka" - ez volt a háttér. Innen lépett a színre 1958-ban két fiatal pécsi karmester: Tillai Aurél és Dobos László. Működési feltételeik, a társadalmi környezetük szüntelen változott, szellemiségük mégis kiállta a nem is akármilyen évek próbáját. Lobogó hitük és kifogyhatatlan nevelői türelmük az ifjúság körében vonzóvá vált. A kórusban körülbelül háromszázan énekeltek negyvenkét év alatt. Tillai Aurél a pécsi JPTE ma már emeritus professzora. (A húszéves jubileumi ünnepség után Dobos László váratlan visszavonulása a kórus érzékeny vesztesége volt.)

Pécs kultúra-befogadó és gazdagító klíma-adottságai régóta köztudottak. A kórushangversenyek hallgató-rekordjaként egészen a közelmúltig az 1938. évi Missa Solemnis előadását említették. A székesegyház előtt akkor sokezren voltak jelen. Az 1988. évi Europa Cantat nyitó- és zárókoncertjein a Széchenyi téren, illetve a Sportcsarnokban már jóval többen voltak, mint 1938-ban.

Kiemelkedő sikerük a Corki Nemzetközi Kórusverseny (1970) nagydíja, az 1976. és az 1991. évi Tours-i versenyen szerzett négy-négy díjuk, az 1980-as Europa Pokal, s ugyanazon évben a BBC versenyének a megnyerése. A 2000. évi római Lassus-versenyen három első díjat szereztek! Ezt követően március 1-jén Rómában a kórus pápai audiencián vehetett részt. Római koncertjük a Szent Ignác-templomban zajlott. A róla készült kétrészes tévé filmet eddig csak a Pécsi Városi TV vetíthette. Igaz, több alkalommal.

Fellépéseik érdekesebb színhelyei: a Parlament kupolaterme, az Állami Operaház, a Vigadó, többször a Zeneakadémia, a pécsi bazilika, a helsinki Sziklatemplom, a kölni zeneakadémia, az altenbergi dóm, Versailles, a zürichi Tonhalle, a stuttgarti Stiftskirche, a nürnbergi San Sebald templom, az Auten-i román katedrális, a passaui dóm, Mariazell, az orvietoi dóm, San Francesco templom Assisiben, a torinói Teatro Reggio, a Vezelay-i dóm, a krakkói Wawel, stb. Huszonhárom év alatt tizenegy önálló lemezük jelent meg, hét lemezüket külföldi kiadó jelentette meg.

2000. november 24-én a ciszterci rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában ünnepi hangversenyre került sor Tillai Aurél Liszt-díjas karmester 70. születésnapja tiszteletére. Dunántúli régiónkat hat pécsi, egy komlói kórus sokszínű, mégis harmonikus műsorában Kodály, Bárdos, Tillai és mások művei idézték fel. Bennük egyrészt Áprily L., Balassa B., Janus Pannonius, Ady, Vörösmarty, Arany János, Nagy László és Weöres Sándor versei, másrészt tolnai és erdélyi népdalok elevenedtek meg. Felléptek általános iskolások, női és férfikarok, sőt - a szervezők meglepetésére - még fanfárok is felharsantak.

A koncert kulturált előkészítését tükrözte annak ökumenikus kiegyensúlyozottsága: Nagy Lajos korabeli magyar gregoriánumtól a 42. és a 105. sz. genfi zsoltárokig minden felhangzott, ami lelkünket ma Krisztushoz emelheti, s benne egyesítheti. Az ökumené nagy magyar missziós kihívásunk! Lelkünk, megmaradásunk lehet a tétje!

A Tillai Aurél vezette Pécsi Kamarakórus fennállásának 42. évfordulóját éppen millenniumunk évében, a pesti Vigadóban Kodály Budavári Te Deum-ának előadásával ünnepelte. A legszörnyűbb magyar századot ők e szép himnusszal zárták... Mi ez, ha nem fenséges nemzeti misszió?

Új századot kezdhettünk, amelyben annyi balszerencse után most már nincs helye a kicsinyhitűségnek! Helye van viszont Istenről szóló megújított bizonyságtevéseinknek. A hálaadásnak, hogy alapvető értékeinket ötven év alatt sem tudták lelkünkből kiölni. Az éneklés kétszeres imádkozás! Most már a Remény XXI. századát éljük, mely hamarosan talán meghozza kórusunknak a tavalyi pápai audienciával szinte egyenértékű hazai megbecsülését, beleértve a közszolgálati tévé főműsor-idejében bemutatandó vatikáni koncert-filmjüket, s nem sokkal később talán a kórus hiteles krónikájának kiadását. Hogy akkor már egyre többen elmondhassuk: Te Deum laudamus!

Záhonyi Lóránt

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu