A nagyiváni példa

Szent József Otthon

A karitász igazgatója köszönti a ház egyik legidősebb lakóját

A papok számának drámai csökkenése miatt sok plébánia marad helyben lakó lelkipásztor nélkül. Mi legyen a plébániaépülettel? A megüresedett háznak megfelelő funkciót kell találni. A Hortobágy peremén fekvő, 1200 lelkes Nagyivánban is üresen maradt a plébánia. A község 1991-ben szomorúan vette tudomásul, hogy az elkövetkező ötven évben aligha lesz újra helyben lakó papja. Tiszafüred plébánosa - akire több más településsel együtt Nagyiván lelkipásztori ellátásának feladata is hárul - a plébániaépületben idősek otthonának létesítését határozta el. Kialakítottak egy ebédlőt és néhány szobát, majd bővíteni kezdték az épületet. Időközben a templomot villámcsapás érte, a pénz a súlyos károk kijavítására kellett, így elakadt a bővítés.

Kész az ebéd

1997-ben az egyházmegyei karitász átvette az épületet - mondja Jéger Károly, a karitász igazgatója. Újra átgondolták a terveket, a bővítés ütemezését. Pályázatokon elnyert pénzek, a holland katolikus alapítvány majd az egri érsekség és az egyházmegyei karitász saját költségvetéséből származó anyagiak tették lehetővé az elakadt építkezés folytatását. Az új épületrész 70-75 százalékban kész: a belső vakolások, burkolási munkák folynak. A tervek szerint - ha újabb pályázatokon sikerül még pénzhez jutni - idén ősszel 28 egy- illetve kétágyas kényelmes, fürdőszobás szobát vehetnek birtokba a lakók, amivel az otthon befogadóképességes megkétszereződik.

Az igazgatónő jó étvágyat kíván az ebédelőknek

- Kezdetben nyolcan, ma harmincnégyen lakják az otthont - meséli Labanczné Komlósi Jolán, az intézmény vezetője. - Egyre nőtt az érdeklődés az otthon iránt, de a gazdaságosság szempontja is azt diktálta: ha több idős embert tudunk az otthonban gondozni, akkor az olcsóbb. Az első lépés a konyha bővítése volt. 1993 telén a Népjóléti Minisztériumhoz benyújtott pályázaton elnyert pénzből szociális konyhát alakítottunk ki, egészen ez év januárjáig itt főztek az önkormányzat összes intézménye (óvoda, iskola, öregek napközi otthona) számára.

Az új épületrészt hamarosan birtokba vehetik

A lakók a községből, a környékről és távolabbi országrészekből is érkeztek.

Ilonka néni az otthon varrónője

Öten vannak 90 év fölött, négyen pedig ágyban fekvő betegek. A szociális törvény értelmében a lakók nyugdíjuk nyolcvan százalékát fizetik be gondozási díjként. Jelenleg a legnagyobb szoba ötszemélyes. Leginkább a kétszemélyes szobákat szeretik a lakók: az ember társas lény, kevesen szeretnek egyedül lenni. A lakók többsége katolikus, aki teheti, vasárnap délelőtt átmegy a szomszédos templomba a szentmisére, időnként az ebédlőben is mond misét az atya - de erre csak kéthavonta kerül sor, hiszen hat települést lát el. A református lakókhoz is jár be lelkész. Az egyházközség asszonyai közül minden péntek délután jönnek néhányan, és együtt mondják a rózsafüzért a házbeli öregekkel, a szomszédos iskola diákjai minden egyházi ünnepen kis műsort adnak a lakóinknak

Legtöbbször a lelkipásztorok közvetítésével kerülnek a lakók az otthonba. Nemrég például egy plébános kereste az igazgatónőt: egy idős híve combnyaktöréssel fekszik a kórházban, és nincs hová hazamenjen.

- Ha férőhelyünk olykor nincs is, megoldás mindig van - mondja Labanczné Komlósi Jolán. - Rosszul látnánk el a munkánkat, ha túl mereven ragaszkodnánk a szabályokhoz, amelyekhez nem mindig igazodik az élet. Azon az emberen kell segítenünk, aki éppen bajban van. Így most eggyel többen vagyunk a hivatalos létszámnál: a bentlakók beleegyezésével. Belátták, hogy segítenünk kell, és ebből ők egy kis kényelmetlenség vállalásával veszik ki a részüket.

1999-ben még úgy tűnt, hogy az új épületrész 45-50 millió forintból elkészülhet, tavaly már 73 milliót mondtak a szakemberek.

- Nem tudom miből, de be fogjuk fejezni - mondja az igazgatónő, akiről munkatársai is azt tartják, hogy nem ismer lehetetlent. Mindig így dolgozott. Mint mondja, érzi a Jóisten útmutatását, támogatását, de azt is vallja, hogy ehhez az embernek hozzá kell adnia a maga munkáját, találékonyságát.

A hiányzó összeget a beadott illetve beadandó pályázatokból remélik. Elsőként a Széchenyi-terv lehetőségeit említi, melynek keretében pályázni lehet idősek otthonainak építésére, az ő életkörülményeik javítására elnyerhető támogatásokra.

A munka, a fejlesztés nem állhat meg. Ha elkészül az új épületszárny, az ebédlő és a konyha bővítése-modernizálása következik. És nagy szükségét érzik egy házi kápolnának. A régi épületrész felújítását is tervezik: a volt plébániaépület tetőterét is be akarják építeni, ahol további egy-kétszemélyes lakrészek és az iroda kapna helyet. A földszinti részében az egyházközség számára közösségi helyiségeket, és egy papi lakást alakítanak ki. Ha saját plébánost nem is kaphat a település, de egy nyugdíjas atya talán szívesen ide költözne, és vállalná az otthon lelki vezetésének feladatát. Nagy szükség volna rá, s remény is mutatkozik.

A Szent József Otthon lakóinak valóban otthont jelent és biztonságot, Nagyiván községnek pedig bizonyos szolgáltatásokat - étkeztetést, hamarosan mosodát is - és számos munkahelyet. Idővel szociális foglalkoztató létrehozását is tervezik: ami a helybeli lakosok és az otthon egészségesebb lakói számára egyaránt jelenthetne valamennyi jövedelmet. Az ezeréves magyar katolikus egyház rengeteg olyan munkára vállalkozik, amely korántsem csak a saját javát, hanem az egész társadalomét szolgálja. Ezt mutatja a nagyiváni példa is.

KT

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu