Az Olvasó írja

A nyomda ördöge...

Az ördög létezésében nem kételkedem, de hogy a nyomdának van-e külön ördöge, nem tudom. Ha van, az csak olyan kisebb beosztású kölök-ördög lehet, aki csak arra képes, hogy például a szent komolyság perceiben megnevettesse az ájtatos lelkeket, akik az Új Ember szentírás-magyarázatát olvassák.

Azért lehet csupán kisebb beosztású ördög, mert azt azért nem látja át, hogy ezzel nem is tesz olyan nagy roszszat. Isten dicsőségét nem csorbítja, az ájtatos olvasót pedig jóízű nevetésre ingerelvén... pontosan ezzel készíti fel arra, hogy abban a világban maradjon, ahol tévedések és tévesztések vannak, és még jobban figyeljen arra, aki nem téved és meg nem téveszthet.

A március 18-i számba beküldött írásomat a Szentírás szavaival kezdtem: "Mózes egy alkalommal messzire behajtotta a juhokat a pusztába..." A nyomda ördöge imigyen alakította át: "Mózes egy alkalommal messzire behajította a juhokat a pusztába..." Ez természetesen azt jelenti, hogy rendszeresen behajigálta juhait a pusztába, de most ez egyszer, amelyről a Szentírás is megemlékezik - a kisördög szerint - "messzire" behajigálta őket, nyilván egyiket a másik után... De hogy miért tette ezt, arról a kisördög nem szól. Dühös volt talán, hogy megint legeltetnie kell? Mindenesetre amikor így végre egyedül maradt, látott egy bokrot, amely égett, de el nem égett...

Egy 19. századi liberális teológus viszont megtalálta ennek a csodálatos bokornak a "tudományos" magyarázatát. Szerinte a bokor tele volt piros bogyóval és a nap rásütött és úgy látszott, hogy lángol. Arra már nem ad magyarázatot, hogy miért nem hagyta abba a lángolást? Ide már nemcsak liberális teológusnak, hanem a pszichologizmus követőjének is kellett volna lennie. Azt hiszem, az ilyen tudományosság mögött már nem a nyomdai kisördög működik, akiről azt sem tudjuk, hogy létezik-e, hanem az igazi, aki bizony létezik és 300 év óta egyre "tudományosabb" magyarázatokkal lep meg bennünket.

fr. Barsi Balázs o.f.m.

Nyílt levél a képviselőkhöz

Ezekben a hetekben tárgyalja a Parlament a vallásügyi törvény módosításához elkészített javaslatot.

Mi mindnyájan, akik a Segítő Barát Munkaközösség alapító tagjai vagyunk, és gyermekeink immár 6-8 éve különféle szekták fogságában vannak, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a vallásügyi törvény módosítása tartalmazza a destruktív: azaz a családromboló és a másként is társadalomellenes szekták szigorú betiltását.

Komolytalanná válik az egyház fogalma az emberek előtt, amíg a jelenlegi törvény lehetővé teszi pl. évente 20 új "egyház" bejegyeztetését, és állami támogatásban részesítését.

Kérjük az Országgyűlés döntéshozóit, ne pártpolitikai érdekek határozzanak a 2/3-os törvény megszavazásánál, hanem a magyar ifjúság iránt érzett közös felelősség!

Mi tudjuk: a saját gyermekeinken már nem biztos, hogy segíthet egy még sokkal szigorúbb törvény megszavazása sem, hiszen az eltelt évek alatt szinte visszafordíthatatlan pszichikai károsodás és személyiségváltozás következett be náluk.

Viszont felelősséget érzünk mindazokért, akik tájékozatlanságból, tudatlanságból "biztos fogást" jelentenek a zavarosban halászó szekták számára.

Üdvözöljük a jó szándékú médiát, amely segít a tájékoztatásban, és leleplezi a csupán gazdasági, vagy "gyógyító" tevékenységre alapított úgynevezett "egyházakat".

Köszönjük azoknak a rendeletalkotóknak józan döntéseit, akik már eddig is igyekeztek különbséget tenni a több-száz éves (ezeréves) egyházak és az utóbbi 10-12 év alatt bejegyzett, újdonsült "egyházak" között.

Önök, az Országgyűlés tagjai is édesanyák és édesapák. Gondoljanak a saját gyermekeikre (unokáikra) és ez vezesse döntésüket!

Bár a mi gyermekeink esélye a családba és a társadalomba való visszailleszkedésre napról-napra egyre csekélyebb, nem akarjuk feladni a reményt, hogy mégis sikerülhet.

Kérjük, ne feledjék, hogy gyermekeink - és nagyon sok jövendő áldozat - sorsa az Önök kezében van!

A Segítő Barát Munkaközösség nevében: Kincsesné Salca Mária

Igazi, őszinte találkozás

Szürkület volt. A kórház folyosóján és a kórtermekben itt-ott már a villany világított. Esti vizithez készültünk. Egy nővér volt a kísérőm. A betegek kisvártatva bementek a folyosóról, és ágyukban várták a vizitet. Készültek rá, hogy ki-ki még elmondhassa örömét, a gyógyulásba vetett hitét, gyógyulása eredményét, vagy bánatát, fájdalmát, esetleg kételyét, betegségével kapcsolatban. Fontos beszélgetések hangzottak el, és a megnyugvást egy kedves mosollyal adták tudtunkra. Közben haladtunk tovább, hol aggodalmakat oszlattunk, hol bátorítgattunk. Az ágyban süppedőket, magasabbra fektettük. A járókerettel járni indulókat felsegítettük az ágyból.

Az egyik kórteremben az ágy mellett levő karos fali lámpa fényénél egy idősebb asszony olvasott. Ahogy az ágyához értünk, hirtelen öszszehajtotta a könyvét, még a könyvjelzőjét is kifelejtette belőle. Nagyon röstellkedett, elnézést kért, és félénk volt. Mit tetszik olvasni? - kérdeztem. Mondani nem merte, ereje nem volt hozzá, csak felmutatta a könyvet - szótlanul. Egyházi könyv volt. Elkértem tőle, és ott a betegágyánál én is belelapoztam. Közben az arcát figyeltem, ahogy bátorodott. Amikor elmondtam, hogy én is olvastam ezt a könyvet, a szemérmes néni ajka megszólalt, tekintete nyugodt lett és azt mondta: ...a doktor úr is?

Ezután a feszélyezettség feloldódott, és a témát pár percig erre tereltük. Közben a lelke kitárult. Mi is sokat tanultunk a vizitből, hiszen a test gyógyítása mellett a lélek gondozása is célunk. Esetünkben elmondhatjuk, hogy a vizit: - igazi, őszinte találkozás volt.

Dr. Boros Attila Miskolc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu