Az utolsó szentté avatott remete: Paolai Ferenc

Kortársa volt Savonarola, Pico della Mirandola, Michelangelo, Rotterdami Erasmus, Dürer, Morus Szent Tamás. Képét a XVII. században sevillai festő: Bartolomé Esteban Murillo festette meg. Ez az érzékeny művész, aki annyira ismerte a spanyol kolostorok világát, a spiritualitást. Szíve igazán a csodák, a víziók felé vonzotta. Elég csak a mi Szépművészeti Múzeumunkban őrzött Madonna-képét megcsodálni: az Anyát a Gyermekkel, aki kenyeret osztogat. Égi látomás ez a kép is, amint a Szeplőtelen Fogantatást ábrázoló ezüstsarlós-holdtól világló vászon. "Forró elragadtatás, mély átérzés" jellemzi műveit, égi és földi misztikus találkozásában fények és sejtelmes párák gomolygása.

Paolai Szent Ferencet, a ferences kisebb testvérek közt a legkisebbet ugyancsak a fenti módon láttatja. Az utolsó szentté avatott remetét, akit X. Leó pápa emelt oltárra 1519-ben. Ferenc erős arcvonásai, fénytől átjárt pillantása, hatalmas, csontos kezei, melyek a cselekvő szeretet (charitas) feliratú emblémát tartják akár a pusztai, barlangi remeték kezdeti korára utalhatnak, a kemény aszkétákra. Ő a könnyed (könnyelmű) reneszánsz gyermeke volt, a földi szolgaságból mégis a calabriai szülői birtokon magányba zárkózó szerzetes, csodatévő és sokaságot vonzó különös kiválasztott. A kor humanizmusa mást remélt, dajkált, Mirandolát tudásszomj űzte, aztán mindent Istenért akart megismerni, VI. Sándor Savonarolát kiközösíti, de ugyanez a pápa Ferenc "szolgálatára" áll, s történészek törik a fejüket: annyi ellentmondás közt - politikában, egyházfelfogásban, magánéletben - miért éppen ez a folytonos önsanyargatásban élő, egyházi rendet soha nem kérő remete az, akit magához kér a sunyi XI. Lajos francia király vagy IV. Sixtus, II. Gyula, építtető, nagy műveltségű pápák, belül mégis azzal a modern éhséggel, amely valamiféle egyensúlyt teremthetett a szélsőségek korában.

Följegyezték Paolai Szent Ferenc számtalan csodáját, amely előtt ma is értetlenül állunk. Megrázóan elgondolkodtató az a pillanat, amikor tudós szerzetestársával keveredik párbeszédbe egy gyógyító csoda miatt. Ferenc szelíd nyugalommal a tűzbe markolt s a zsarátnokot rendtársának nyújtotta: "Melegedj egy keveset a szeretet tüzénél, hiszen erre van legnagyobb szükséged."

Az általa alapított paulanus rend gyorsan terjedt Spanyolországban, francia és német földön, Itáliában, Ausztriában. Erről a böjti előírásokat a legszigorúbban megélő közösségről a kutatás tudni véli, hogy Széchenyi György esztergomi érsek jóvoltából Magyarországon (Óvárott vagy Somorján) is megtelepedett...

Persze nem Paolai Szent Ferenc az első a történelemben, aki beleszólhatott a politikai életbe. Följegyezték, hogy IV. Sixtus, akinek udvarában a nepotizmus hírhedten uralkodott, amikor unokaöccsét (a másik Roverét, Giulianót) bíborossá kinevezte, Ferenc megszerezte annak támogató barátságát; a későbbi (szintén ferencesből lett) II. Gyula, vagyis az említett Giuliano kardinális sok mindenben megfogadta a karizmatikus remete szavait, s bizonyára ennek (is) köszönhető, hogy a pápa már nem a "családi hatalom", hanem a pápaság megerősítését, restaurálását tűzte zászlajára.

A történetírás kevésbé foglalkozik benső események feltárásával, a lelkiségtörténet dolga, hogy egy-egy Ferenchez hasonló, rendkívüli személyiség hatását valamiként magyarázza. A legutóbbi időkig gazdag irodalom foglalkozik Calabria remetéjével, azzal a sajátságos gondolkodásával, amely fényűző főpapok ellensúlyozására, az elvilágiasodás mérséklésére az evangéliumi tiszta szigorúságot alkalmazza gyógyszerül. Nem beszél beteg korról, csupán a megbillent életformát próbálja természetes medrébe terelni, s ilyenkor a dolgok összefüggésében, a személyiség jellemében keresendő az isteni erő. Értelem és szív egysége sohasem bomolhat meg. Jacques Maritain, az 1973-ban elhunyt neves bölcselő írja: "Minden pillanatban természetünk és a teremtett iránti természetes szeretetünk eltévelyedéseivel van dolgunk; de minden pillanatban találkozunk természetünk nagyságával és méltóságával is, akárcsak a teremtett iránti természetes szeretetünk édességével és nemességével. Nem vagyunk több kísértésnek kitéve a világban, mint a pusztában."

Paolai Szent Ferenc a "modern remete" eszményképe.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu