Réthelyi Miklós

Bátorság!

A XX. és XXI. század fordulóján gondolkodásunkban kissé megkopott, elavult, többféleképpen értelmezhető, időszerűtlen fogalomnak tűnik a bátorság. Jóleső érzéssel gondolunk a mesék, a mondák és eposzok halált megvető bátorságú hőseire, mint az elmúlt gyermekkor szép emlékeire. A mesehősökkel együtt azonban mintha a bátorság is eltűnt volna a régmúlt ködébe. Napjaink felnőttje, aki e tájon gyermekkortól szorongva élte meg a mögöttünk hagyott évszázad hazugságrendszerét, majd derekát kissé kiegyenesítve szembetalálkozott a pénz hatalmának világméretű gátlástalanságával, szinte alapérzésként építette magába a tehetetlenség életérzését. Úgy gondolom, ez a tehetetlenség érzés az oka ma sok szilárd erkölcsi értékrendszerrel élő ember rossz lelkiállapotának. Nem jobb a lelkiállapota azonban napjaink értékvesztett emberének sem, aki a hedonista korszellem által meghatározottan éli a fogyasztói társadalom kívülről diktált életét.

A platoni, majd a keresztény etika - mely az elmúlt 2000 évben segített eligazodni az életben - a négy sarkalatos erény közé sorolja a bátorságot. A bátorság ezek sorában az okosságot és az igazságosságot követi.

Bátor csak az lehet, aki sebezhető - ezért az angyalok nem lehetnek bátrak. Az ember számára a legnagyobb seb a halál, így érthető a "halált megvető bátorság" kifejezés. Bátor tettről akkor beszélhetünk, ha az megfelel az okosság és az igazságosság követelményeinek. A bátor ember tudja, mi a jó, és kiáll azért. A bátorság lényege, hogy felveszi a küzdelmet a gonosz túlerejével szemben. A bátorsághoz igaz ügy kell: az okosság és igazságosság irányítása nélkül a bátorság a legnagyobb gaztettekhez vezethet. A bátor világosan látja, hogy mit miért kockáztat. A vakmerő azért nem bátor, mert rendszerint értéktelen dolgokért, kérdéses ügyekért kockáztatja értékeit, esetleg életét; a jó és a rossz ismerete nélkül vakon mer. A bátor ismeri a félelmet, de éppen a bátorság eredménye, hogy a félelem nem kényszeríti gonoszságra, és nem tartja vissza a jó megvalósításától.

A Szodoma sorsa feletti alkudozás egy pontján Ábrahám így szólt: "Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. (Ter 18.27). Ábrahámot, jelentéktelenségének tudatában, félelem töltötte el, de ez nem tartotta vissza, hogy az igazak érdekében szóljon.

Pál apostol jeruzsálemi fogsága idején egy éjszaka megjelent neki az Úr, és így bíztatta: "Légy bátor! Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is." (ApCsel 23.11). Pál halált megvető bátorsággal hirdette Jeruzsálemben Jézus tanítását, az életét kockáztatta.

Fontos tudnunk, hogy a bátorság gyakran halkan, szinte észrevétlenül: a jóhoz való ragaszkodásban jelentkezik (kitartás a jó mellett), máskor a bátor az aktivitást, a cselekvést választja. Mindkét esetben a bátorság lényeges eleme a türelem, derű és a tisztánlátás.

A bátorság biztonságunk részbeni feladását jelenti. Korunk egyik gyakori betegsége, a neurózis, magyarázható a bátorság hiányával: vagyis a biztonság görcsös akarásával. A bátorság megvédi az embert attól, hogy annyira szeresse az életét, hogy elveszítse azt.

A bátorság alapiskolája a közösségi életben jelentkezik: az igazságtól vezérelve kiállni, szót emelni a jó ügy mellett. Több mint tíz évvel a rendszerváltás után még mindig visszatérő kérdés, hogy vajon a "szocializmus építésének" lelket zsugorító korszakában bátrak voltunk-e a jó ügyért kockázatot vállalni a munkahelyen, baráti körben, vagy kisebb-nagyobb közösségekben. A kérdés talán még fontosabb manapság, amikor a sokáig lezárt, számunkra eddig elképzelhetetlen palackok százaiból a legkülönbözőbb gondolatok szabadultak ki, és nehezítik az eligazodást. Felmerül a kérdés, vajon csak a konzervatív gondolkodást követve vagyok-e bátor (kitartás a régi, bevált elképzelések mellett), vagy az új gondolatok, ötletek megismerése, a jónak bizonyulók kritikus elfogadása és képviselete inkább jelenti életünk konkrét, napi eseteiben a bátorságot. Napjaink folyamatosan kínálják a döntéseket, még ha sokszor észre sem vesszük a bátorságunk bizonyítására kínálkozó alkalmat. Nemcsak a lehetőséget kell azonban észrevennünk, hanem a tudatos döntéshez látnunk kell a jó és a rossz, az igazságos és igazságtalan közötti, gyakran bizonytalan határokat is. Ha nem törekszünk tudatosan a jó és az igazság pártján állni, akkor döntéseinkben nem élhetjük át a bátorság erényét. Ennek hiányában még nem leszünk nyilvánvalóan gyávák, de hiányozni fog életünkből az az erő, amely lelki egészségünk fenntartója és ápolója, tetteink motorja lehetne.

A bátorság magasabb iskolája a misztikus bátorság, vagyis a Krisztus-hívők (keresztények) bátorsága. A hívő ember lemond saját biztonságáról, és Istenre hagyatkozva kész arra, hogy "belehaljon Isten látásába". Ez a hit bátorsága, mint ahogy Jézus így bátorította a lánya halálhírét vevő zsinagóga előjáróját: "Ne félj, csak higgy!" (Mk 5.36). A tiltást biztatásra átfordítva mondhatjuk magunknak és adhatjuk tovább Krisztus üzenetét másoknak is: Légy bátor, és higgy!

Keresztények esetében a közösségi bátorság a misztikus bátorság kifogyhatatlan készleteiből táplálkozik. A bátorságnak ugyanis elengedhetetlen kelléke a győzelembe vetett remény. A misztikus bátorság végső győzelme a hívő ember számára az örök élet reménye.

Szemben az Ószövetség könyveivel, a négy evangéliumban viszonylag ritkán olvashatunk a bátorságról. Jézus emlékezetes szavai ("Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!") akkor hagyták el ajkát, amikor a vízen járva közeledett a bárkában ülő tanítványokhoz. Azok félelmét és rémületét biztonságérzetük megrendülése okozhatta: ember nem járhat a vízen, aki feléjük közeledik, az csak a gonosz, ártó szellem lehet. - Jézus bátorítása Izajás próféta szavaival (Iz 43,1-3) összecsengve, visszhangzik azóta is: "Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd...: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód".

(A szerző orvos, Semmelweis Egyetem intlézetvezető professzora)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu