(ezerötszáz gyors)

Szavak

Szeretem a szavakat. Mesterségem kellékei, mint az asztalosnak a fűrész, a véső, a kalapács - vagy még inkább maga a fa. A magamfajta szövegszövő iparosnak a szavak jelentik az alapanyagot. Jó alapanyagból jó szakember jó eséllyel jó terméket tud készíteni. Az alapanyag és a szakértelem szükséges feltételek. Hogy a szakember jó-e, azt a termék használója hivatott eldönteni: ha szép az asztal és nem billeg, ha jól záródik az ablak, ha olvasható és olvasásra érdemes az írás, akkor talán. De ha a szavakat rosszul választja meg valaki, akkor semmiképp

Forgatom a szavakat, mint a kőfaragó a mészkövet vagy a márványt, mint az asztalos a hársfát, a diót és a bükköt. Mint aki tudja, melyik mire való, miként alkalmazható és miként nem. Szép mesterség az enyém is, még ha sokan tanulatlanul, netán felelőtlenül művelik is. De hát melyik mesterségnek nincsenek kontárai? Láttunk már mindnyájan ízléstelen sírkövet, használhatatlan használati- és ocsmány dísztárgyat. És nap nap után hallunk és olvasunk henye vagy éppen hazug szövegeket. Amelyek ártó hatása a kútmérgezéshez hasonlítható. Mert megzavarják és felforgatják az ember legemberibb "működését", a gondolkodását.

Mit tehetnek erről a szavak, amelyeket kiforgattak jelentésükből, amelyeket visszájukra fordítottak? Újabban a menekülni igénket farigcsálják tudatlan vagy rossz szándékú szóművesek. A szótárban hiába írták le a szakszerű alkalmazás alapszabályait, napjaink kontárai egészen más jelentést próbálnak kihasítani belőle. És ennek hatására sokan már elhiszik, hogy fényes nappal, minél nagyobb közönség szeme láttára, minél nagyobb hírveréssel lehet menekülni. Ami szörnyű, halálos tévedésnek bizonyulhat abban az - Isten ne adja - esetben, ha valakit netán tényleg üldözni kezdenének.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu