Uj Ember

2001.04.01
LVII. évf. 13. (2749.)

Teljes szível térjetek vissza hozzám, mondja a mi Urunk Istenünk, mert jóságos és irgalmas vagyok tihozzátok!
(Joel 2,12-13)

Főoldal
Címlap
Szent Benedek ünnepe
Bencés monostorok a középkori Magyarországon
Nőtt a papi hivatást választók száma
A püspöki konferencia tavaszi ülése
A legmagasabb rendű érték
Életvédő demonstráció Budapesten
Lelkiség
Menj, de többé ne vétkezzél!
Az utolsó szentté avatott remete: Paolai Ferenc
Az élet himnusza
Oltárfosztás - oltármosás
Jegyzetek a liturgiáról
Az imádság szíve
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Brumi érkezése
Bátorság!
Jegyzetlap
Szavak
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Krisztusban barátunk
Az aranymisés váci püspök
Lélek-és szellemépítés
Imakilenced hazánkért
A Magyar Karitász az árvízkárosultakért
RÖVIDEN
Élő egyház
Figyelmeztetés a német egyháznak
Magyar sírok a bécsi Stephansdom alatt?
Ifjúsági világnap
Fórum
A modern katolicizmus bűvöletében...
Beszélgetés a 70 éves Sediánszky Jánossal
Egy francia barokk mester
Az Olvasó írja
A nyomda ördöge...
Fórum
Visszamegyek tanítani...
Egy Budapesten tanuló csángó diáklány vallomása
Jót - kolostorokból, avagy Klosterwirtschaft
"Az ismeretlen Mécs László"
Fórum
Pápai érdekességek X.
Kalap
Egri Főegyházmegye
A nagyiváni példa
Új forrás: a pályázatok
A százéves templom
Ifjúság
Boldogító Nagyböjt
Április elseje: kinek a napja?
Krakkói jegyzetek
Két konzervatív
Rejtvény
Tízennégy és tizennyolc év közöttieknek
Kultúra
Tíz mondat a költői játékról
Elhunyt Obersovszky Gyula
"Imádságért nem illik pénzt elfogadni"
"Becsület és kötelesség"
Kiállítás és könyvbemutató a Magyar Nemzeti Múzeumban
Bűn és glória
Fórum
A Pápai Életvédő Akadémia közgyűlése
Hűséges volt Rómához és a híveihez
Romzsa Tódor-szobor Lakiteleken
Te Deum laudamus...
Tillai Aurél karmester és a Pécsi Kamarakórus közszolgálatáról
Mozaik
Felújították a váci Kálváriát
Kolostorkertek növényei
"Ez az a busz..."
Mikepércs kápolnája
Római mesék
Az élet és az elmúlás

 

A modern katolicizmus bűvöletében...

Beszélgetés a 70 éves Sediánszky Jánossal

Chestertont idézi abban a kávéházban, ahol 1972-ben - több évtizedes szünet után - beszélgetés-sorozatban megpróbálta életre kelteni azt a szellemet, amely a magyar irodalom, gondolkodás aranyfedezete volt. Vélemények, most már, szabad személyes vallomások törzshelyén, a Centrálban ülünk.

Hogyan folytatódik a félbemaradt chestertoni mondat?

- "... akármeddig nőhet anélkül, hogy másmilyen lenne. Kitárja karjait a négy világtáj felé, útmutatója a szabad vándoroknak!"

Ez rádiósnak, írónak, zsurnalisztának - ha keresztény, nem nehéz e "boldog író" vallomását sajátjának elfogadni.

- Ilyen szerzők művein nevelkedtem. Rónay György előadásaira jártunk többen - ifjan - a Demokrata Néppártba, s olyan pap-ideált tiszteltem, mint Gáspár Gusztáv, akit a Mindszenty-per során a váci fegyházban agyonvertek. A hittanárom volt, ő bízott meg a Mária Kongregáció prefektusi teendőivel. 1949-ben érettségiztünk, osztályfőnökünk a legendás Öveges József piarista volt, a fizikus. A Petőfi Gimnáziumban (akkor Werbőczy) jó barátommal, később írásra biztatómmal, Czigány Gyurival utoljára még elhelyezhettük a virágcsokrot a Szent Szűz lábánál; a szobornál, amelyre gondolva hányszor visszatér a francia konvertita: Paul Claudel, a világot járó világhírű költő sok verse, melyekből jómagam is fordítottam! A modern katolicizmus bűvöletében éltünk, Prohászkát tiszteltük, szociális érzékenységét nagyra becsültük. Mindszenty bíboros szinte valamennyi beszédét meghallgattuk. Különösen 1948-ra emlékszem: a mártírsorsú főpap az Alsó-Krisztinavárosban bérmált. Különös módon összefonódott bennem "a környék" humanista öröksége: Kosztolányi, Márai európai, magyar írásművészete a kereszténység kétezer esztendős jelenlétével, egy hitvalló főpap kemény kiállásával, s említett hittanárom igazságérzetével. Gáspár Gusztáv emléktáblát érdemelne a Petőfi Gimnáziumban!

Könyveidből is kiderül: a francia kultúra, nyelv közel áll hozzád...

- Az osztályunkban francia nyelvet tanultunk, majd később kurzusokon tovább képeztem magam. Egyetemre akkor nem kerültem, külkereskedelmit végeztem, majd magyar-történelem szakon tanári diplomát szereztem a Pedagógiai Főiskolán. Végül mégis eljutottam az egyetemig: Gyergyai Albert volt a francia professzorom...

Később a keresztény szellemű gondolkodást kik erősítették benned?

- 1956 októberében Czigány Györggyel megkerestük Rónay Györgyöt (közismert az ő francia irodalmi, teológiai műveltsége, munkálkodása a fordításokban, esszékben). Megmutattam neki fordításaimat, s eljártunk előadásaira a Szent István Társulatba. S persze: Charles Péguy, ez a csodálatos hangú, mélyen hívő francia poéta! Ma is gondolkodás-irányítóm, ha a katolicizmusról beszélek.

Sokat rádióztál, rádiózol...

- Irodalmi érdeklődésem a Magyar Rádióban teljesedett ki. Zenei, kulturális műsorokban azokat a magyar és európai élményeket fogalmaztam meg, amelyeket az akkori hivatalos történelem és irodalomszemlélettel szemben írásban aligha lehetett volna. Nyelvtudásom révén ugyanis többször jártam Nyugaton. Afféle világjáró kulturális műsorokat készítettem, melyekben a költészet, a képzőművészet, a zene, a színházi élet s a köznapok együtt szerepeltek.

Két könyved: a "Jó reggelt Európa" s a címével Radnótira utaló "Emlék és varázslat" című is érzékelteti egyetemes gondolkodásodat a legnemesebb értékek szolgálatában...

- Fontosnak tartom ebben a "sorban" az Új Embert, amelyben többször megjelentem már írásaimmal. Hivatás-feladatom, hogy az ifjú nemzedéknek elmondjam, mi a valódi keresztény, magyar kultúra, hogyan függ ez össze az öreg kontinens hagyatékával, hogyan gazdagítottuk-gazdagíthatjuk Európa kincsesházát. Hazánk hiteles történetének bemutatása, s a hiány megnevezése (hogy a teljes országkép tisztább legyen előttünk) az Új Embernek is méltó feladat.

Millenniumi műsor szerkesztője vagy a Rádió vasárnapi adásaiban...

- Három esztendeje arra törekszem, hogy a múlt eseményei és értékei által az emberi jellemnek tartsak tükröt. Elődeink - Szent István királytól Széchenyiig, Pázmánytól Prohászkáig - már kijelölték az utat, felmutatták az erkölcsi értékrendet, amely nélkül a XXI. századi magyarság és kereszténység sem marad fenn.

Mit üzensz az utánad jövőknek?

- Rádiós, tévés fiatalokat arra biztatok: szórakoztatva is közvetítsenek értékeket (mert lehet!), s higgyék el: az ifjúság a legigényesebb minden korszakban. A modernség nem azonos a bóvlival, az idétlenséggel.

Tóth Sándor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu