Az imádság szíve

Életünk során rengeteg dolog van, amihez görcsösen ragaszkodunk, amibe ökölbe szorított kézzel kapaszkodunk. Ha igazán akarunk imádkozni, s elég türelmesek is vagyunk, egyszer csak odaér csendben a Jóisten, megérinti vállunkat, és megkérdezi: "Mi van a kezedben, megnézhetem?" Ha igazán akarunk imádkozni, akkor mit is válaszolhatnánk: természetesen, hiszen azért vagyok itt! Kinyitott tenyerünk láttán így szól Isten: mennyi felesleges, értéktelen dolog, ami akadályoz az üdvösségben! Majd a Jóisten így folytatja: "Van-e kifogásod, hogy valamit kivegyek belőle?" Ha igazán akarunk imádkozni, akkor azt válaszoljuk: természetesen, hiszen azért vagyok itt. Aztán így szól a Jóisten: "Jaj, de üres a tenyered, annyi sok fontos dolog nincs benne, ami téged az üdvösségre segítene! Van valami ellenvetésed, hogy valamit beletegyek a tenyeredbe?" Ha igazán akarunk imádkozni, természetesen azt feleljük: nincs semmi ellenvetésem, hiszen azért jöttem ide.

Ez az imádság szíve: nyitott tenyérrel és nyitott szívvel állni Isten előtt, hogy abból bármit kivegyen, ami gátolja megigazulásunkat, üdvösségünket, és bármit beletegyen, ami üdvösségünk szempontjából fontos, ami a megigazuláshoz vezet.

Az Országos Lelkipásztori Napok kincsestárában "találta":

Szabados János görög kat. esperes Petneháza

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu