Jót - kolostorokból, avagy Klosterwirtschaft

Még az úgynevezett "átkos" korszak tankönyvei is - miközben "klerikális reakcióról", "gyóntatószékben szőtt államellenes összeesküvésről" és "népnyúzó nagybirtokos főpapokról" tanítottak - pozitív képet festettek a szerzetesség "társadalmi-gazdasági szerepéről", kiemelve, hogy a bencések, pálosok stb. voltak azok, akik annak idején megtanították a lakosságot a földművelésre. A történelmi változásoknak köszönhetően - nemcsak hazánkban és nemcsak az utóbbi 50 évben - a kis (esetleg közepes) nagyságú szerzetesi fölbirtokok és gazdaságok kikerültek a reflektorfényből.

Bencés szerzetesek a gyümölcsösben

Paradox módon ugyanakkor éppen ma, a jól szervezett, nagy hatásfokú, iparszerű élelmiszertermelés korában fordul a közfigyelem ismét a "mindennapi kenyeret" természetes egyszerűségében megtermelő szerzetesi gazdaságok felé. Az ok nem kifejezetten vallási, egyszerűen a jogos félelem a vegyileg kezelt (tartósított) élelmiszerek és a tápszeren nevelt csirkék okozta allergiától s a BSE-betegségként ismertté vált kergemarhakór közvetítésével megkapható betegségtől, de fellelhető e jelenségben a szabadpiaci zaklatott termelési mód s a túlzottan technicizált, elszemélytelenedett gazdasági környezet elleni egyfajta tiltakozás is. Ezért van az, hogy a hivatalos minősítésű biogazdaságok mellett (Németországban például a BIOLAND Egyesülésnek már mintegy 3500 taggazdasága van) - akár mint elméleti közgazdasági példát (v.ö.: autarkia), akár mint a fenntartható fejlődés kívánalmait (pl. a természet megóvását) is megvalósító gazdasági tevékenységet - a kolostorok gazdálkodását hozzák fel újabban követendő modellként.

Vegyük a bajorországi plankstetteni bencés apátság példáját. A XII. században alapított kolostor közösségében az imádságos és dolgos élet egysége nyomon követhető mind a mai napig, annak ellenére, hogy viharos története folyamán hol az egyik, hol a másik komponens kapott nagyobb hangsúlyt. Napjainkban például, mikor a csökkenő gyermekszám miatt ebben a kolostorban néhány éve megszűnt a mezőgazdasági szakiskola, a meglévő "termelő infrastruktúrát" (az épületeket, a szántóföldet) ifjúsági lelkigyakorlatos és vendégházként illetve közellátási funkciójú birtokként "hasznosítják". A gazdálkodás a 120 hektáros szántóterületen, a 60 hektárt kitevő erdőn és a 20 hektáros legelőn folyik. Az állatállomány 45 szarvasmarhából és mintegy 100 vágósertésből áll, saját vágóhíddal és mészárszékkel. A fűrészüzemben épületfát és nyílászáró-szerkezeteket állítanak elő, de jelentős a saját célú tűzifatermelés is. A mezőgazdasági termények részben a saját ellátást (kolostor, vendégház) szolgálják, jelentős mennyiséget "nagyban" értékesítenek (húskészítmények, sörárpa), de van saját élelmiszerboltjuk is. A szántóföldet hagyományos vetésforgóban művelik, műtrágyát nem használnak (zöldtrágyaként is csak here/lucernakeverék jön szóba), mellőzik a permetező, illetve növényvédő-szereket - ehelyett az átlagnál sűrűbben kapálnak, gyomlálnak, sokszor akár kézzel is. A szarvasmarha-tartásban ismeretlen az állati eredetű tápszer, a manipulált takarmány. Egyfajta rideg állattartás folyik (félig nyitott istállók): az eredmény edzett, betegségre kevésbé hajlamos állatok: ezek lassabban növekednek ugyan, de bőrük vastagabb, húsuk sötétebb és keményebb lesz. A húsfeldolgozás a füstölésig bezáródva helyben történik - saját sonka- és kolbászkészítési recept szerint. Van saját pékségük, melyben mellőzik a kenyérgyárakban alkalmazott gyorsított kelesztési, sütési technológiákat.

Tovább lehetne sorolni az itt alkalmazott, s világszerte egyre inkább követendőnek ítélt biogazdálkodási eljárásokat, hogy rámutassunk: a teremtett javakkal való gazdálkodás nem egyszerűen a termelési eszközök, illetve a termelési tényezők profit-orientált működtetését jelenti, hiszen a javak mindenki érdekét szolgáló előállításához a különböző termelési tényezők harmonikus együttműködésére van szükség. Az effajta együttműködés feltételezi az általánosan elfogadott közös célt, az egyetértést, a kölcsönös bizalmat és a felelősségvállalást embertársainkkal, minden teremtménnyel s magával a természettel szemben. Így válik egy-egy gazdasági egység nemcsak igazi munkaközösségé, de a szolidaritás iskolájává is, mely esetben a szolidaritás baráti viszonyt jelent minden élő és élettelen teremtménnyel.

E termékeket - a magyar "kiváló árúk fórumá"-hoz hasonlóan - a német akkreditált minősítő intézetek bizonyítványai alapján "Jót - kolostorokból" áruvédjeggyel forgalmazzák. Keresettségük Európa-szerte egyre nagyobb, s több kolostorban jelezték, hogy termékeik iránt robbanásszerűen megnőtt a kereslet. A pihenést vagy a lelki felüdülést célzó turizmus mellett megindult, s nyárra még tovább fog növekedni a "kolostori bevásárló-turizmus" is. Egy német képes újság februári,japán nyelvű száma - többek közt - a plankstetteni kolostorba invitálja a vendégeket a felkelő nap országából.

Kétségtelen, az effajta reklám kissé egyoldalú képet fest vallásunk, egyházunk, s a szerzetesség lényegéről, mégis hasznos lehet. Éppen az ilyen példák alkalmasak ugyanis hitünk egyik alaptanításának a megértetéséhez, hogy anyagi létünk biztosítása, mint állapotbeli kötelesség, nekünk keresztényeknek azt jelenti, hogy mint a Teremtő munkatársai a világ javait okosan és helyesen igyekszünk felhasználni s üdvösségünk szolgálatába állítani. S - reményünk szerint - e példák alapján talán jobban megnyílnak a szívek a krisztusi figyelmeztetés előtt: "Nemcsak kenyérrel él az ember" (Mt 4,4).

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu