Egy francia barokk mester

A CD borítója

A francia barokk zenéről Jean-Baptiste Lully mellett ma már talán a legtöbbünknek Marc-Antoine Charpentier neve jut az eszébe. Charpentier 1643-ban született Párizsban, s rövid megszakítással itt élt és alkotott egészen 1704-ben bekövetkezett haláláig. Az említett megszakítás egy néhány éves római tartózkodás volt, amelynek során Charpentier zenét tanult Giacomo Carissiminél (1605-1674). 1670 körül Rómából hazatérve szembesülnie kellett a korabeli zenei közönséget élesen megosztó kettősséggel: míg egyesek a - különös módon éppen olasz származású Lully képviselte - tiszta francia zene kizárólagos létjogosultsága mellett foglaltak állást, mások a haladónak tekintett olasz zene meghonosítására törekedtek (Mazarin például e szándékkal rendre olasz énekeseket, zenészeket és zeneszerzőket alkalmazott). Charpentiert természetesen sokan a francia muzsikát megrontó, olaszoktól függő zeneszerzőnek tartották, de az arisztokrata Marie de Lorrain - "Mademoiselle de Giuse" - pártfogása révén - magas tenor - énekesként és zeneszerzőként egyaránt sikeressé vált.

1672-ben Lully megszakította kapcsolatát Moliere-rel, s a drámaíró ekkor Charpentiert választotta társulata - a Comédie Française - zeneszerzőjévé. Az 1673-ban bemutatott Képzelt beteghez már ő írta a teljes, mintegy hetven percnyi zenét, s Moliere hamarosan bekövetkező halála után is még évekig együtt dolgozott a társulattal. Ezzel párhuzamosan egyre több egyházi zenét is szerzett, s a trónörökös szolgálatában állva az udvari kápolna zenészeként elnyerte a naponta misére járó XIV. Lajos jóindulatát is. Bár egy hirtelen betegség miatt nem tölthetett be vezető pozíciót az udvarban, nagy megtiszteltetés érte, amikor a jezsuiták a zenéjéről híres - l´église de l´opéra-ként emlegetett - Szent Lajos templom zenei vezetőjévé kérték fel, s egyházzenei művei nagyrészt e templom részére íródtak. Utolsó kinevezését 1698-ban kapta: az udvari Sainte-Chapelle zenei vezetője lett. Legkiválóbb tudós ismerője, H. Wiley Hitchcock szerint "nem utolsó érdeme az volt, hogy megteremtette a francia és az olasz stílus szintézisét, minden hivalkodás nélkül már előre felmutatva az ťízlések ama egyesítésétŤ, amellyel későbbi szerzők, így François Couperin is dicsekedtek".

Két évszázadnyi mellőzöttség után az 1900-as évek elején néhány francia zenész újfent felfedezte Charpentier muzsikáját, s a II. világháború után megjelent első Charpentier-monográfia után egyre nagyobb számban jelentek meg zenéjével foglalkozó írások. Miután William Christie a 70-es évek végén létrehozta a régi zenét játszó Les Arts Florissants zenekart (amelynek egészen különleges előadásmódját nem is olyan régen Budapesten is megcsodálhattuk, s amelynek rendkívül sokat köszönhet a reneszánsz és barokk zenét kedvelő közönség), Charpentier zenéjének megismertetéséért is igen sokat tett. Később Párizsban megalakult a Société Marc-Antoine Charpentier, s azóta egyre több felvétel készül a zenetörténetben mindamellett méltó helyüket még mindig nem elfoglalt darabjairól.

Charpentier több mint ötszáz egyházzenei alkotása között tizenegy, egymástól nagymértékben elütő jellegű misét találunk. A Purcell Kórus és a korabeli hangszereken játszó Orfeo zenekar tolmácsolásában, Vashegyi György vezetésével megszólaló Messe pour Mr. Mauroy című, négy vonóskarra, két oboára és két furulyára íródott mise minden tekintetben nagyszabású alkotás. Nemcsak időtartamban múlja felül a jóval ismertebb Messe de minuit pour Noël-t (Karácsonyi éjféli mise), de e korban mindenki által énekelt dalokra építkező mise könnyedségével ellentétben ténylegesen súlyos muzsikát képvisel. Azt nyújtja, amit csak az egyházi zene legjava nyújthat: felemel, megragad és valóban szent közeget teremt. A lemez továbbá Charpentier öt nagyheti responzóriumát tartalmazza. (Hungaroton Classic, 1999)

mikes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu