Vasadi Péter

Jegyzetlap

Nagyszombaton, a templomból kijövet nagyon sokan azt fogjuk mondani egymásnak: Krisztus föltámadt! S ezt válaszolják rá: Valóban föltámadt! S valaki, egy harmadik, ahogy megkerül minket, és tovább megy, hozzáfűzi: Alleluja! Tehát nem azt mondjuk: úgy hiszem, Krisztus föltámadt, hanem állítjuk ezt az - egészen nyugodtan írhatom nagybetűvel - Eseményt. Állítjuk. Most akkor két eset van. Vagy őrültek vagyunk, és elkövetjük az általános emberi tudat ellen a súlyos hitelrontás tettét, vagy egyszerűen szédelgünk, tartósan hazudozunk, és föl lehet minket jelenteni a Hágai Humán Döntőbíróságon (föltéve, ha van ilyen). Vagy igazat állítunk, és akkor ugyancsak érvényes bírói ítélet alapján ki kell mondani, hogy a világ hatalmasságai, "erői", ha így jobban tetszik (nekem egyáltalán nem tetszik, mert az igazán erősek őszinték, önzetlenek, mi több, gyöngédek szoktak lenni), szóval a világ erői teljesen figyelmen kívül hagyják ezt a tényt. Sőt, az emberiséget olyan irányba terelik, életföltételeiket oly módon manipulálják, amely mód Krisztus föltámadásának tényével ellenkezik.

Van egy harmadik eset is: jó, nem vitatkozunk arról, föltámadt vagy nem támadt föl, lehet, hogy igen, de nem törődünk vele. Röviden: "na-és?". Ez az eset alapjaiban erkölcstelen, s ugyanakkor az "ez-van" című globális realitás névrokona. Igaz ugyan, hogy a valódi realitásnak ehhez a fajtához nincs semmi köze, mivel a realitás az, hogy Krisztus valóban föltámadt, de egyetemes és cinkos közmegegyezéssel ezt az "ez-van"-t hívják könnyű szívvel realitásnak. Az igazi neve: irrealitás. S persze, úgy is élünk. A föltámadás tényéből - hogy az emberi magatartásnak csak egy lényegi jellemzőjére utaljak, szóval a föltámadás tényéből, az ember autentikus jelenléte, és jelenlétének módja is következik. Mit értek ezen? Azt, hogy egyedül Krisztus föltámadásában, a föltámadt Krisztusban jelenik meg teljes valóságában az ember, a világ és a Kozmosz. Mert ha Krisztus föltámadt, akkor Ő az új teremtés magva, a "régi" (a jelen) teremtés abszolút Ura. Benne sem élőnek, sem holtnak, sem dolognak nem kell, sőt nem is lehet erővel küzdenie a jelenlétért, egyszerűen azért, mert Benne mind jelen vannak. Vagyis örökké. S "csak" azért, mert hiszik ezt a föltámadást.

Ha az aktuális helyzet a "na-és?", akkor viszont minden és mindenki folyton ropja az erőszakolt jelenlét nevetséges revüjét, ebben a pszichopata hiedelemben: csak akkor élek, ha látják, hogy vagyok. A pánikszerű jelenlétvesztésnek ez a lét-szorongás az oka. E jelenlétvesztésből árad szét a pillanatnyiság, mint eltitkolhatatlan életérzés, a sietség, a mindenféle rettegő kapkodás, az állandó bizonytalanság, hogy ezt kell-e tennünk vagy azt, így vagy úgy, és az elszomorítóan ortopéd külszíni ragyogás. A szereplők, a "sztárok" ennyivel meg is elégszenek, mondván: most végre kiemelkedtünk s meg is dicsőültünk. Hogy ezt a szünettelenül szereplést a gyors és végleges eltűnés szokta követni, senki se vallja be, s nem is törődik vele. "Legalább százmillióan láttak, és nagyon boldog voltam", rebegi a szépségkirálynő, az idei. A tavalyi odamosolyog neki: "Két és fél percig..." Mire a könnyeivel már megküzdött első: "Az is valami!"

Ez igaz, csakhogy ettől még nagyon hamar el lehet pusztulni. Az összpontosított reflektorfények okozta - logopedagógiai nyelven - fényseb, fénybetegség a személyiség legmélyéig hatol, s kikezdi a helyes önértékelés és önbecsülés "szervét", a szabadságot; pedig "a szabadság ´én vagyok´...", írja V.E. Frankl. Különös ellentmondás ez: éppen a túl-fény olt ki. S ha úgy vagyok, hogy voltam, akkor már nem lehetek... Krisztus föltámadt, s el is tűnhetett; fölment a mennybe, a totális jelenlét oly isteni erejével, hogy mindig és mindenütt egyszersmind itt maradt. Figyelmeztetés ez a keresztényeknek, hogy az elrejlés örömét tanulják meg kovász-szerepükből. Szerényen mondom, hogy nagy jövőt jósolok a spontán "eltűnő" rendeknek. Ezek Krisztusban élnek, s mivel minden, ami tényleg valódi, Beléje tart, mert Belőle indul ki, a valódi Valóság jelenlétében. A legfontosabb információk titkos gyülekező helye ezért a cella.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu