MENJETEK, TANÍTSATOK..., KERESZTELJETEK MEG... MINDEN NÉPET... (vö.Mt 28, 19)

A második évezred utolsó karácsonyára készülünk. A hívő keresztény nem csupán az ajándékozás alkalmának tekinti ezt a napot. MI AZ IDEI KARÁCSONYKOR IS JÉZUS SZÜLETÉSÉT AKARJUK ÜNNEPELNI. Azt, hogy Megváltónk személyében ELJÖTT KÖZÉNK A SZERETET. Nem ”kellemesen”, hanem a TITKOT ÁTÉLVE akarunk ünnepelni: ”ÚGY SZERETTE ISTEN A VILÁGOT, HOGY EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA ODA...”(Jn 3,16)

Úgy akarunk ünnepelni, hogy nem felejtjük: SOKAKHOZ MÉG 2000 ÉV ELMÚLTÁVAL SEM JUTOTT EL ENNEK A VILÁGTÖRTÉNELMI ESEMÉNYNEK AZ ÖRÖMHÍRE. Nem szirupos érzelgősséggel szemléljük a díszes és csillogó karácsonyfa alá helyezett betlehemben a Kisdedet. Lelki szemünk előtt megjelennek A MI VILÁGUNK SZEGÉNY ÉS KIZSÁKMÁNYOLT GYERMEKEI, akik még a betlehemi barlangistálló nyomorúságát is meghaladó ELKÉPESZTŐ ÍNSÉGBEN TENGŐDNEK.

DÉL-AMERIKA MISSZIÓS SZOLGÁLATOM IDEJÉN DÖBBENETES ESET JUTOTT TUDOMÁSOMRA. Egy nagyon szegény családban a 10 ÉVES KISLÁNY rendszeresen megfejte a kutyájukat, ”ellopva” a kutyakölykök táplálékát, hogy AZ ANYAKUTYA TEJÉVEL ENYHÍTSE ÁLLANDÓAN GYÖTRŐ ÉHSÉGÉT. A szülők nem tudtak gondoskodni gyermekeikről... Hasonló nyomorúság esetei miatt kellett naponként megpakolnom a terepjárót élelemmel, hogy ELŐBB TESTI TÁPLÁLÉKKAL lássam el a rámbízottakat, MIELŐTT ISTENI ÜZENETET közvetítenék nekik.

Ha ugyanis A MISSZIONÁRIUS HITELESEN AKARJA KÉPVISELNI JÉZUS KRISZTUST, minden ember Megváltóját, azok között, akik még egyáltalán nem vagy alig ismerik Őt, NEM ÉREZHET ÉS CSELEKEDHET MÁSKÉNT, MINT AHOGY ISTENI MESTERE ÉS KÜLDŐJE TETTE: ”SAJNÁLOM A NÉPET... nincs mit enniük. Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton.” (Mk 8,2-3) ”A NÉP LÁTTÁRA MEGESETT A SZÍVE, mert olyan volt, mint a pásztor nélküli juhok, elcsigázott és kimerült.” (Mt 9,36) Naponta hányszor fordultak hozzám hasonló kérelemmel, mint a szó szerint idézett édesanya is: ”Sándor atya, ha teheti, adjon egy doboz tejport, egy kevés rizst, tésztát, lisztet, mert beteg vagyok és nekem meg gyermekeimnek semmi ennivalónk nincs.”

De az őserdő népe NEMCSAK AZ ÉLELEM HIÁNYA MIATT sajnálatra méltó és szorul segítségre. Szinte MINDENE HIÁNYZIK, ami a méltó emberi élet szükséglete. Iguazúi püspök atyánk közvetítésével havonta 1000 dollár állt a missziós állomás rendelkezésére, hogy betegeink számára a szükséges GYÓGYSZEREKET beszerezzük. Bizony, ez az összeg sokszor nem volt elegendő, hogy minden betegen segíteni tudjunk. Az még fájóbb volt, amikor esetenként ez a segítség elégtelennek vagy későinek bizonyult. Egy alkalommal bennszülött édesanya kb. 10 éves kisfia gyógyítására kérte segítségünket. A fájdalmában sírdogáló gyermek sűrű fekete hajjal borított fején ugyanakkora csupasz púp feszült, mitha labdát ragasztottak volna a fejére. Az orvos megállapította, hogy az őserdő egyik veszedelmes rovarja, az URA csípte meg. Ez a BŐR ALÁ PETÉZIK, és a lárvákból kikelt férgek szerteágazó vájatokat rágnak a húsban. A szegény gyermek hiába részesült a gondos kezelésben, néhány nap múlva meghalt. (Én 4-5 alkalommal szerencsésen megúsztam az urával való ”találkozást”. Az egészségügyi szolgálatot is ellátó missziós nővérek időben kiszedték belőlem a férgeket.)

Nyugat-afrikai Ghana betlehemező
gyermekeinek „Szentcsaládja“

A missziós szolgálat további sokrétűségét mutatja be a következő példa is. - Egyik telepünkön élt egy ÖZVEGY ÉDESANYA 6 GYERMEKÉVEL. Az anyát DOMINGA névre kereszteltük. Ő maga is SÚLYOS TÜDŐBAJOS volt. Szegény, rendszeresen küldte kéréssel legnagyobb, 10-11 éves lányát hozzánk, mivel nem tudott családjáról gondoskodni. Arra jártamkor is mindig meglátogattam és segítettem őket. Utolsó látogatásom alkalmával láttam, hogy Domingának már nem sok ideje van hátra. A szomszéd kunyhókból jött asszonyokat kértem, hogy kerítsenek egy gyékényt és arra tegyék a csupasz földön fekvő súlyos beteget. Tovább menve a másik telepre, hamarosan jöttek utánam és Dominga HALÁLHÍRÉT közölték. Erre viszszatértem hozzájuk. A hat kis árva, mint riadt fiókák az élettelen anyamadarat, vették körül és nézték a kunyhó közepére fektetett édesanyjukat. A közelből összegyültekhez így szóltam: ” Ti már tudjátok, hogy Domingának CSAK A TESTE maradt itt, de a LELKE, ami éltette, A TUPÁHOZ (=Isten) MENt VISZSZA, Aki minden gyermekét magához várja. Most imádkozzunk, hogy Dominga már örökké boldog legyen.” Ima után még ezt mondtam: ”Dominga most már nem tudja nevelni ITT MARADT GYERMEKEIT. Ők most már nem is fognak senkitől sem anyai meg apai szeretetet kapni? Ezt ezután NEKTEK KELLENE VÁLLALNOTOK.” Mindannyian megrendülten nézték a halottat, majd a gyermekeket. Aztán az egyik asszony odalépett a 2 éves legkisebb árvához, megfogta kezét és halkan ezt mondta: „Pa’í (=Atyácska), EZ AZ ÉN FIAM LESZ.” A TÖBBI összegyűlt családanya UGYANEZT TETTE a másik öt kis árvával. Biztosítva lett további sorsuk, a róluk való gondoskodás. Persze, a testvérkék nem szakadtak el egymástól, mert napközben együtt voltak és játszadozhattak, a telep többi gyermekeivel.

Ezeket a szükségeinket sokszorosan meghaladó helyzeteket látva, KELL, HOGY A MAGUNK OLYKOR TÚLZOTT IGÉNYEIT CSÖKKENTENI TUDJUK és együttérző, szolidáris lelkülettel LELKI ÉS ANYAGI TÁMOGATÁST NYÚJTVA, SOKAK SZÖRNYŰ NYOMORÚSÁGÁT IGYEKEZZÜNK ENYHÍTENI. ERRE BUZDÍTSUK HITTANOS GYERMEKEINKET IS, akik betlehemezésük „keresetével” vagy külön karácsonyi adományaikkal GONDTALANABB ÉS BOLDOGABB ÚJ ESZTENDŐT BIZTOSÍTHATNAK A MISSZIÓS TERÜLETEKEN ÉLŐ SZEGÉNY PAJTÁSAIKNAK. Hiszen a betlehemi barlangistálló ridegségébe és nyomorúságába közénk jött ISTENGYERMEK. MA A VILÁG NÉLKÜLÖZŐIBEN ÉS SZENVEDŐIBEN, - így az árva és kidobott, fegyverfogásra és munkára kényszerített, prostitúcióba taszított GYERMEKEKBEN IS - VÁRJA A MI SEGÍTŐ SZERETETÜNKET. E lelkület megvalósulásának legyen a gyümölcse karácsony igazi öröme mindnyájunkban és a felelőségünkre bízott közösségekben!

Ezt kívánja szívből, imádságos missziós üdvözlettel, minden segítségért - a rászorulók nevében is - hálás köszönetet mondva: Rostás Sándor SVD a Pápai Missziós Művek igazgatója 1223 Budapest, Jókai M. u. 14. Tel./fax: 1/228-2327; 1/227-8963 OTP számlaszám: 11705008- 20182041 Az idén összegyűlt és továbbított missziós pénzküldemények egy AFRIKAI katolikus iskola létesítését biztosították. Karácsonyi adományainkkal BOLÍVIÁBAN (DÉL-AMERIKA) egy gyermekotthon felépítését fogjuk segíteni.

R.S.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu