 |
 |
 |
 |
2000.
december 17. |
Következő, ünnepi számunk |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
„Amiről a bécsi erdő mesél” Nos, az stílusosan szólva: „megér egy misét”. Akkor is, ha most nem a közkedvelt Strauss-melódiára gondolunk, hanem a Wienerwald nálunk sem annyira ismert, zöld erdők mélyén rejtőzködő csodálatos egyházi műemlékeire. Az Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal jóvoltából eljuthattunk ezen a nyáron néhányba, a keresztény kultúra ottani fellegváraiba, a „Klösterreich-Österreich” jubileumi program keretében, amelynek szellemes szójátékát magyarra fordíthatjuk: a kolostorokban is oly gazdag szomszédországba. A Wachauban, az osztrák Dunakanyarban meredek hegykúpokra felfutó szőlőskertek, a kanyargó folyón terebélyes kirándulóhajók, a parton régi falvak, városkák, a csúcsokon várromok vagy ép Csipkerózsika-kastélyok, román-gót templomok, barokk apátságok… Annaberg, 900 m magasan a hegytetőn, Szűz Mária édesanyjáról kapta a nevét, temploma búcsújáró hely. Szállásunkon népviseletes asszonykórus éneke fogad a bejáratnál, egyikük a körzeti orvosnő, a másik óvónő, a harmadik a tanítónő. Végigéneklik az estét, a vacsorát, kint éjfekete a sötétség, egyetlen támpont a csillagos ég a Göncölszekérrel. A fenyők szúrósan friss szaga keveredik a lóistállóéval, egyikünk Babits verssort idéz: „Friss a levegő, harapnivaló.” Reggel halk harangszó csendül, a kelő nap felragyogtatja a még hófoltos csúcsokat, de a mélyben az Ötscher Graben félelmetes szurdoka, szikláival, széltépte, kapaszkodó fenyőivel, meredek hegyfalaival Ausztria „Grand Kanyon”-ja. Egy fordulóban a híveknek emelt kőkereszt, a Maria-Stein, paraszt-Madonna a rengetegben. Innen érkezünk meg a bécsi erdőbe, amely a tartománynak is a neve. És itt várnak ránk a „fehér barátok”, a cisztercita szerzetesek. Lilienfeldben Ausztria legnagyobb templomával, a kolostort 1202-ben alapította a „dicsőséges” Lipót herceg. Mintha Franciaországban járnánk: az 55 méter magas főhajó ablakain árad be a fény, a román-gótikus boltozatok, csúcsívek, a falak sima, de fenséges egyszerűségével szemben a fő- és mellékoltárok sora fekete és arany faragásokkal pompázik. A kilincseken turbános török fejek – Bécs 1683-as ostromakor idáig hatoltak – egy helyen Pyrker, a későbbi nagy egri egyházfejedelem arcmása, innen származott hazánkba. Gyönyörű a kolostor kerengője is, 478 darab vörösmárvány oszlopával. A Szent Keresztről elnevezett heiligenkreutzi cisztercita apátság valamivel régibb: 1133-ban alapították. Tömör, román a homlokzata, aranyozott Szentháromság szobor áll a füves udvar közepén, a négy hatalmas platánfa között pedig a kút, a víz, az élet jelképe, ami köré az emberi tevékenység szerveződött. Ez Közép-Európa legnagyobb cisztercita kolostora, saját iskolával és hatvan szerzetessel, akik dolgoznak, tanítanak, ősi ismerős jelszavukkal: ora et labora! Nemcsak papképzés folyik a kolostorban, hanem bármely fiatalembernek nyitva áll, hogy néhány napot a barátok között töltsön s velük a szerzetesi élettel ismerkedjék meg közelebbről. Fiatal kísérőnk mosolyogva büszkélkedik: ha nem is olimpiai, de saját foci csapatunk is van! Annak idején az alapító francia szerzetesek honosították meg a szőlő- és bortermelést is, a fürtöket oszlopfőkbe is faragták, a középkori munkateremben a dolgos barátokat jelképező faragványok: ácsok, szabók, kertészek munkálkodtak közöttük. A keskeny, gót csúcsívekben végződő román templomhajó tetőzetét vaskos oszlopkötegek tartják, az ötezer sípos orgonán Schubert maga is játszott… A kolostor kerengője itt is lenyűgöző, áttört rajzú kőcsipkéivel, a márványköveken egyhelyütt a hétszáz éves grafitti: a régi barát önkifejezésének emléke. A mai rendfőnök viszont illatos borukkal kínál, az áttetszően zöld Gumpoldskirchenivel. Már túl a bécsi erdőségen, a Duna mellett emelkedik – ahogy minden utazó látja az autópályáról – a melki kolostor irdatlan sárga-fehér épületegyüttese. Egykor ez volt az osztrák hercegi uralkodó család, a Babenbergek leghatalmasabb vára. A 2000. Jubileumi Évben nagyszabású kiállítás nyílt benne: „Az elveszett Paradicsom nyomában – európai kultúra a kolostorok tükrében” címmel. A hit és a gondolkodás, a megismerés nagy emberi élményeit, kalandját jeleníti meg, ötletesen, modern képi, fény- és hanghatásokkal is, nemcsak földrészünk, hanem az egész emberiség, más vallások és hitek látványos bemutatásával, ábrázolásával. A kincstárban aranyos-gyöngyös főpapi süvegek, egy aranykeretben Habsburg Rudolf, a dinasztia-alapító ajándéka, a híres Melki Kereszt, 1336-ból, benne egy szilánk – ereklye Krisztus keresztfájából. „A kolostor könyvek nélkül olyan, mint egy vár fegyvertár nélkül” – olvasható az apátsági könyvtárban, amely százezer kötettel büszkélkedik, közöttük ezernyolcszáznyolcvannyolc kéziratot őriznek és hétszázötven ősnyomtatványt, vagyis 1500 előtt megjelent könyvet. A legrégibb kézirat IX. századi, a magyar honfoglalás korából. A hatalmas apátsági együttes helyreállítása tíz esztendeig tartott, az újraaranyozáshoz négy és fél kiló nemesfémet használtak fel. A felújított templombelső szemkápráztató látványosság: vörösmárvány falak, csillogó fényű aranyfüzérek, csigavonalas oszlopfők, gomolygó barokk falfestmények, s a felfelé keskenyedő kupola mintha a mennyben érne véget, ahol az Úr ítélkezik, körülvéve karcsú, zengedező angyalokkal… Sediánszky János
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
