Legyetek igazságosak!

Érdekes megfigyelnünk, hogy az egyes evangélisták hogyan szólaltatják meg Jézus előfutárát, Keresztelő Jánost. Márk evangéliumában János csak bejelenti Jézus érkezését, aki összehasonlíthatatlanul nagyobb őnála (Mk 1,7-8). Máténál János jóval többet beszél, s azt is elmondja, hogy Jézus Isten büntető ítéletét fogja végrehajtani (Mt 3,7-12). János evangéliumában a Keresztelő Jézus istenségének tanúja – éppúgy, mint maga az evangélista („ő előbb volt mint én”, Jn 1,30; „ő az Isten Fia”, 1,34). Ezek a megnyilatkozások összhangban állnak azzal a Jézus-képpel, amelyet írásuk során az egyes evangélisták saját hitük és meggyőződésük fényében elénk tárnak (Márk: Jézus Isten hatalmas küldötte, Isten Szenvedő Szolgája; Máté: Jézus az Ószövetségben megígért Messiás; János: Jézus az Istennek öröktől fogva létező, egyszülött Fia).

Hasonló a helyzet Lukács evangéliumában is. Keresztelő János beszéde, tanítása ebben az evangéliumban a legterjedelmesebb (Lk 3,7-17). Olyan erkölcsi buzdításokkal egészül ki, amelyek jól előkészítik Jézus tanítását, és egyben annak alapját is képezik.

Jánostól eligazítást kér a tömeg (3,10), a vámosok (3,12) és a katonák megtérő csoportja (3,14). Nem véletlen, hogy kik fordulnak Jánoshoz, és kikhez szólnak az elhangzó jánosi intelmek. A tömeg Lukács evangéliumában a Jézushoz igyekvő, őt kereső és nyitott lélekkel hallgató emberek csoportját jelöli (pl. Lk 5,19; 6,19; 8,40.42.45; stb.); a vámosok közismerten a képmutatók, a bűnösök képviselői (Lk 18,13; 15,1; 19,2; stb.), a katonák pedig a hatalomé (Lk 7,8; 23,36). Lukács a három csoport felsorakoztatásával azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a társadalom minden rétege meghívást kap Isten országába, a szabadok és nyitottak éppúgy, mint a bűneik vagy pozíciójuk (hatalmuk) rabságában sínylődő emberek. Mindenkit hívni fog Jézus, és mindenki számára fel fogja ajánlani a szabadulást, az üdvösséget, tehát mindenkinek fel kell készülnie a jézusi ajánlat fogadására.

A tömeget Keresztelő János arra buzdítja, hogy mindenki segítsen a rászorulókon, akinek többje van, gondoskodjék a nélkülözőkről. A rászorulók megsegítése alapvető követelmény volt az Ószövetségben is: a felebaráti szeretet, az (osztó) igazságosság megvalósítása. A vámosokat a jogtalan követelésektől óvja a Keresztelő, vagyis tőlük is csak annyit kér, hogy legyenek igazságosak. Végül a katonákat arra buzdítja, hogy ne erőszakoskodjanak, jogtalanságokat ne kövessenek el.

Ezek a buzdítások, illetve követelmények nem lépik túl az (ószövetségi) igazságosság kereteit (Lukácsnál János még ószövetségi próféta!) Jézus ennél sokkal többet kér majd az emberektől: megbocsátást hetvenszer-hétszer, ellenségszeretet, hősies önfeláldozást. Előbb azonban Jánosnak kell jönnie, mert a jézusi követelmények megvalósításának útján csak az indulhat el, akinél az alapok már rendben vannak. A szeretetet hősi fokon nem tudja gyakorolni, aki nem éri el még a jánosi (ószövetségi) mércét sem, nem teljesíti előbb az igazságosság és a felebaráti szeretet alapvető követelményeit.

Lukács következetes abban, hogy Keresztelő János még nem kér önfeláldozást, csak igazságosságot. Mivel azonban ez az alapja és feltétele Jézus követésének, a krisztusi követelményeknek teljesítésének, joggal nevezi Lukács evangéliumnak (“így hirdette nekik az evangéliumot”, 3,18) már azt is, amit János kér az emberektől: Legyetek igazságosak!

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu