Könyvespolc

Evangélium és ökumenizmus

„A bibliatudomány történetében mindig egyetértés volt abban, hogy a Lukács írása szerint való evangélium kifejezetten az akkor ismert világ Izraelen kívüli olvasóit vette figyelembe. Az ő számukra akarta elmondani, hogy az Ószövetség megígért Messiása, az egész világ megváltójaként az a Názáreti Jézus, aki Betlehemben született, az Ígéret földjén tanított és gyógyított, Jeruzsálemben feszítették keresztre és ott támadt fel e világ üdvösségére” – olvasható a Lukács evangéliumát hat magyar nyelvű fordításban közlő, a Szent István Társulat és a Magyar Bibliatársulat közös kiadásában megjelenő reprezentatív kiállítású kötet Harmati Béla és Seregély István által (2000 pünkösdjén, azaz a Szent Lukácstól az Apostolok Cselekedeteiben elbeszélt esemény ünnepén) aláírt előszavában.

A hat fordítás közül három katolikus, három protestáns, nevezetesen Káldi György munkája (1782), az új katolikus fordítás (1996), Békés Gellért és Dalos Patrik fordítása, illetve Károli Gáspár fordítása (1590), a revideált Károli Gáspár fordítás (1908) és a Magyar Bibliatanács által javított új fordítás (1990). A hat párhuzamos hasábban közölt szöveg nemcsak tanulságos megfigyeléseket tesz lehetővé, de a különbségek és hasonlóságok felmutatásával azon a területen szolgálja az ökumenizmus ügyét, amelyen a különböző felekezetek teológusai a leggyakrabban alkotnak munkaközösséget, s amely egyben a kereszténység egyik lényegi összetartója: s ez nem más, mint az Újszövetség.

F. G.

Korzenszky Richárd: Maradj velünk

A napjainkban az örvendetes módon szép számban megjelenő vallási könyvek között már nehezen igazodik el az ember, s megtörténhet, hogy néha az igazgyöngyöt is elkerüli figyelme. Korzenszky Richárd Maradj velünk című kötete, melyet Udvardi Erzsébet festményei díszítenek, azon művek sorába helyezhető, amelyeket az elmélkedő imára vágyó hívő ember mindenkor kéznél tart, hogy segítségével elmélyült párbeszédet folytathasson Urával.

Az ízléses, zsebkönyv alakú, kemény borítóval ellátott kiadványban mintegy száz elmélkedő imával találkozunk, melyek tartalma követi az egyházi év ünnepeit átölelvén az ünnep misztériumát. Az ünnepek imádságos hátterének is mondhatók.

Az adventhez fűződő imák azt sugallják, hogy fogadjuk el helyünket, és életünket éljük a krisztusközelség csendjében, melyet a mindennapi gondok zavarnak meg. Vállaljuk a találkozást az Úrral, aki eljött közénk. Várakozni kell az Úr jövetelére, hogy a vele való találkozásban megújulhassunk. Ebben a szellemben hangzik el a kérés: „Jöjj el mihozzánk, gyújts fényt a mi éjszakánkban is.“

A karácsony köré tömörülő imák a hálaadás és kérés vegyülete a tisztánlátásárért, a békééért a családban, hogy ereje legyen a szeretetnek a Földön, s hogy észrevegyük Jézust a rászoruló embertestvérben.

Az idő múlására emlékeztető újévben a gondolatok a jövőre irányítják lelkünket, hiszen „mi lenne, ha mindig fogva tartana bennünket a múlt?” Ugyanakkor megjelenik a jövő is: „Urunk: hogyan lenne bátorságunk új évet kezdeni, ha nem tudnánk, hogy Lelked közöttünk él?”

A húsvét az Úr feltámadásának győzelmi ünnepe a reménytelenség, a kétségek, a gyűlölet, a kétségek és a halál fölött. S a szerző a tapasztalatból kiindulva mutat rá arra, hogy „oly hamar kétségbe esünk, nem tudjuk, mit tegyünk, megfáradunk, és akkor utolsó valóságként a halált látjuk már csupán.”

Miután mintegy száz ima keretében végigelmélkedjük más vasárnapok evangéliumát belőlünk is kifakad: „Köszönjük Urunk a látogatásaidat! Tégy méltóvá bennünket arra, hogy akik velünk találkoznak, rajtunk keresztül megtapasztalhassák a Te jóságodat és ajándékozó szeretetedet. Köszönjük, hogy életünk folyamán a Te vendégeid lehetünk’”

Elmélkedő imákból álló könyvről lévén szó a recenzió nem hozhatja ki mindazt, amit a könyv nyújt. Az ima bensőséges beszélgetés az élő Istennel, azért – mint minden beszélgetés – még számtalan dolgot, gondolatot, üzenetet rejt azok számára, akik kezükbe veszik ezt az elmélyülő imát nagymértékben segítő könyvet. (Szemimpex Kiadó, Budapest).

Harmath Károly

Találkozások a szeretettel

Amikor valaki olyan jellegű könyv megírására vállalkozik, mint amilyen Mácz István Találkoztam a szeretettel című gyűjteménye, munkáját számos veszély fenyegeti: a szándékolt elevenség terjengősséggé, az érzelmi megragadás vágya érzelgősséggé, a választékos, sőt költői igényű megfogalmazás üres és tolakvó képek sorozatává fajulhat. Mácz István könyvének esetében ez annál is inkább fenyegető lehetne, mivel a szerző közel kétszáz oldalon át egyetlen dologról, éspedig a szeretetről beszél, amelyről talán a legnehezebb egyszerű és megragadó formában szólni. Aki ismeri a szerző korábbi, Örülj velem című könyvét, tudja, hogy mindezeket a veszélyeket képes elkerülni, akkor is, ha új könyve „személyesebb […], emlékezés, inkább vallomás. Valami a lelkemből. Szívem dobbanásai. Szabad ennyire nyíltnak lenni…?”

A kötetben olvasható írások négy részre tagolódnak. A Szeretet vagyok? fejezet alatt közöltek és Az Isten szeretet című szakasz írásai az isteni és emberi szeretet megközelítését tartalmazzák, a Történések és tűnődések valós és elképzelt élethelyzeteket, történeteket mutatnak be, köztük egy-egy költeménnyel, lírai gondolatfűzéssel, a Mondatok a szeretetről szentenciaszerűen összefoglalják a korábbiak mondanivalóját. Nincs olyan oldal, amelyen ne szerepelne a szeretet szó, s ezzel mégsem válnak unalmassá vagy csömört keltővé a könyv emelkedett hangvételű, meditatív szövegei, éppen ellenkezőleg, e kimeríthetetlen valóság számtalan formáját tárják elénk. (Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2000)

– s b –

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu