Jegyzetek a liturgiáról

Zsoltárt imádkozunk

Az 50. zsoltárról (2.)

„Fordítsd el orcádat bűneimtől, és töröld el minden gonoszságomat.“ Ha te elfordítod orcádat bűneimtől, akkor azok valóságosan nincsenek is többé. Hiszen nem ember vagy, akinek szava és mozdulata csak válaszol a dolgoknak. A te szavad: „Legyen föld...“ megteremtette a földet. A te szavad: „akarom, tisztulj meg“ máris megtisztította az esedezőt. A te kezednek illetése gyógyulást adott a betegeknek. Ha te nem akarsz többé tudni a bűneimről, akkor azok nincsenek többé! „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg bensőmben!“ Ahogy a keresztségben nemcsak eltörölted bennem a régi embert, hanem új embert teremtettél bennem, úgy megbocsátó kegyelmed is újjáteremtő erő. Ha bűneimet megbocsátod, ha újra a megszentelő kegyelembe öltöztetsz, valóságos új, érző szívet kapok e kőből való, a bűnben megbetegedett szív helyébe, s a képességeit rosszra használó lélek újra a te Szentlelked templomává válik. „Ne vess el engem orcád elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem.“ Ha te elvetsz, ki szánhat meg? Ha te elvetsz orcád elől, az maga a kárhozat. S ha Szentlelkedet megvonod tőlem, életem ereje, vezetője, ügyvédje, vigasztalója, legjobb vágyaim, törekvéseim ihletője nélkül maradok. „Add vissza nekem a te üdvösségednek örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem!“ A vélt örömek helyett az egyetlen valódi örömet választom és kérem tőled. A bűn a csüggedtségbe, életuntságba, tehetetlenségbe vitt. A bocsánat visszavisz engem az örömek országába, visszanyerem életenergiámat, nyugodt, de elszánt élni akarásomat, a benned való élet akarását, s tompaságom helyébe újra a jóra készséges éberség költözik. „Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te utaidra, és az istentelenek majd megtérnek hozzád.“ Nem tagadom én meg a közösséget a bűnösökkel, egy vagyok közülük, s ha magadhoz fogadsz, szeretettel fogok testvéreimre nézni, hogy ők is hozzád találjanak. De így, telve bűnnel és gonoszsággal, hogyan is hirdethetném a te utadat? Ha visszaállítsz a jó útra, akkor azok, akikkel egy voltam a bűnben, bizonnyal követni fognak a megtérésben is. „Szabadíts meg engem a vértől Isten, én üdvösségemnek Istene, és nyelvem magasztalni fogja igazságodat.“ Kezemhez vér tapad: lehet, hogy nem öltem késsel, de öltem nyelvemmel, öltem gyűlölködésemmel, megszólással, rágalmazással, botrányokozással, és a rosszra hajtott engem saját vérem, a testi ember, a földi ember. Tudom, hogy ezt a tövist, a bűn következményét életem végéig el kell viselnem, hogy soha a gőg, az önmagam tökéletességének hamis tudata hatalmába ne ejtsen. De ha te megszabadítasz ma, s megszabadítasz minden elbukás után a vértől, Istenem, akkor életem egészében mégis téged fog magasztalni, halálom után pedig elérkezhetem oda, ahol igazságod magasztalása, a mennyei istentisztelet lesz legfőbb boldogságom. „Uram, nyisd meg ajkamat, és szám a te dicséretedet hirdeti.“ Nyisd meg számat itt a földön azzal, hogy megtisztítod, hiszen a szenynyes ajak nem a te dicséretedet hirdeti, hanem káromol téged még akkor is, ha azt mondja: „Uram, Uram”. Magamban arra is képtelen vagyok, hogy dicséretedet hirdessem: neked kell megnyitnod ajkamat úgy, ahogy földi életedben kegyesen megnyitottad a néma száját, s ahogy a keresztségben az én számat is megnyitottad arra, hogy dicséretedet tudja hirdetni. „Mert nem az áldozatban gyönyörködöl, és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszésedre.“ Szeretem templomodat, szeretem az istentisztelet örömét. De hiába, nincsen az tetszésedre, amíg életem maga nincsen tetszésedre. „A töredelmes lélek az Istennek tetsző áldozat, a megtört és alázatos szívet, ó Isten, meg nem veted.“ Így szeretnék előtted járni életem minden napján e földön: nem fennhéjázóan, hanem megtört és alázatos szívvel. Te minden rosszat jóra tudsz fordítani, még bűneimet is hasznomra fordítod, mert a bűnbánat gyümölcseként te tanítasz meg a helyes lelkületre, te adod meg nekem a szív igazi, nem tettetett alázatosságát. „Cselekedj kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod szerint, hogy megépüljenek Jeruzsálemnek falai. Akkor elfogadod az igazság áldozatát, az ajándékokat és az égőáldozatot, akkor visznek majd oltárodra áldozati állatot.“ Tedd Uram mindezt velem, a te templomoddal. De kérlek, add meg a bűnbánat és bűnbocsánat ajándékát egész Egyházadnak is, mely nem a tökéletesek társulása, hanem a napról napra megtérő bűnösök szent közössége. Ha lelki romjainkból így állandóan újjáépítesz minket, akkor egész életünk neked tetsző áldozattá válik, s akkor a szentmisében méltán csatlakozhatunk szent Fiad egyetlen tökéletes áldozatához is.

Dobszay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu