Az Olvasó írja

Megdöbbenéssel olvastam a lap november 26-i számában „Az Olvasó írja” rovatban a Hellenbach Dénes templomi zenész aláírással megjelent írást.

Ami főleg felháborít az a következő részlet: „…egyházunkban ünneplés van rengeteg: millenniumi és kétezeréves zászlólobogtatás, a bálványimádás határát súroló fatimai Szűzanya-szobor szállítás (Fejér megyei egyházmegyében 143 helyre!) az van…”

E jubileumi évben egyházmegyénk felvállalta, hogy az egyházmegyei Fatimai vándormadonna szobra LÁTOGASSA MEG az egyházközségeket. Mottója a kánai mennyegzőn elhangzó istenanyai gondolat volt: „Tegyétek, amit mond nektek!”

2000. január 1-jén, Mária Istenanyasága ünnepén indult el. Lehet, hogy egyeseknek érthetetlen, de nekünk, akik püspök atyával együtt összeállítottuk a zarándokprogramot, nem véletlen esemény, hanem „JEL” volt és marad az az esemény, hogy a 148. (és nem 143.) egyházközségből december 8-án tér vissza a Szűzanya kegyszobra Székesfehérvárra. Püspök úr a hálaadó szentmisén, amely magyar történelmi emlékidőben, déli 12 órakor kezdődik, a Szentatya október 8-i (Magyarok Nagyasszonya ünnepe) világfelajánlását követve az egyházmegyét a Nagyaszszony oltalmába ajánlja a kettős jubileumi esztendőben, majd kérése szerint e felajánlást az egyházmegye minden templomában december 8-án este híveik körében és közösségében megújítják.

Az általam és sokak által kifogásolt sorok aláírója oly értelemben „templomi zenész”, hogy évtizedeken keresztül a székesegyház megbecsült kántora volt. Ma is több székesfehérvári templomban kántorizál, többek között minden héten kedden a Szent Antal-misén. Ha a Fatimai Szűz tisztelete neki bálványimádás akkor mit gondolhat akkor, amikor a Szent Antal-ájtatosságokat kíséri kántori szolgálatával?!

Kertész Péter

Székesfehérvár

A KAS magyarországi szervezetének elnökével folytatott beszélgetést olvashattuk az Új Ember december 3-i számában. A cikkben van egy téves megállapítása Josef Duchac úrnak, nevezetesen: „Nagyon fontosnak tartom, hogy az ország legerősebb pártja elhatározta, hogy kilép a Liberális Internacionáléból…” Durva tévedés, mert emlékezetem szerint soha nem volt a Fidesz az ország legerősebb pártja. Sem taglétszámát, sem választási eredményeit figyelembe véve. Erre — meglátásom szerint — figyelmeztetni kellett volna a német szakembert, már csak azért is, mert mint a cikkből kiderül fő szakterülete a magyarországi politikai képzés szervezése. Nyilvánvaló, hogy ezt konzervatív, katolikus programmal teszi, és ezzel egyet is értek, de az objektivitás elvárható lenne egy nyilatkozatban.

Egyébként véleményem szerint a miniszterelnök úr igen tudathasadásos állapotban lehet, ami a vallási kérdéseket illeti, mert én ismerem Őt még a kérlelhetetlen liberális korszakából, állítása szerint református, de „Mária országát” kell vezetnie és kezet csókol a pápának.

(Visszautalva a kilépésre, Orbán Viktor kijelentette, hogy ő személy szerint „rendkívül sajnálja” a Fidesz kilépését, sőt azzal „egyáltalán nem ért egyet”, de „nem akar a párt fő vonulatával szembehelyezkedni”, és „megkockáztatni, hogy leszavazzák”. Ezek tények.)

Rosta Gábor

Szigetújfalu

Emlékeztetjük olvasónkat, hogy létezik egy párt, amely megnyerte az 1998-as parlamenti választásokat, ezt nevezi Josef Duchac „az ország legerősebb pártjának”. Fentiek alapján megállapítása megalapozottnak tetszik. Levélírónknak a miniszterelnökkel kapcsolatos véleménye nehezen hozható összefüggésbe idézett cikkünkkel. Mindenesetre Magyarország közel ezer esztendeje Mária országa s ez nem függvénye annak, hogy aktuálisan ki áll legfontosabb intézménye élén. Az olvasónk által felsorolt „tények”-ről mi nem rendelkezünk bizonyítékokkal, ő sem szolgáltat ilyeneket. A pápának egyébként nem a kezét, a gyűrűjét szokás csókkal illetni! (A szerk.)

A régi betlehem…

Közeleg karácsony szent ünnepe. És nekem erről az alábbi történet jut eszembe:

Egy fiatal édesapa elhatározta, hogy kisfiát karácsonyra meglepi egy szép betlehemmel. Ügyes ember lévén – mikor a gyermek már aludt, elkezdett dolgozni. Hosszú éjszakákon át fúrt, faragott, festett, és karácsonyra készen lett a kis ház. A gyermek álmélkodva nézte, hiszen az édesapa még villanyt is szerelt bele.

Ennek immár hatvan éve. Az édesapa már hosszú évek óta nem él, a kicsiny gyermek is – a bátyám – már öt éve halott. Az én gyermekeim is felnőttek már, de a betlehem azóta is minden karácsonykor ott áll a fa alatt, és remélem, még nagyon sokáig ott is lesz. Nekem karácsonykor, ha a betlehemre nézek, mindig az édesapám jut eszembe és az ő szeretete sugárzik felém. Egy édesapának a szeretete, mely a halálon túl is csak adni tud.

Friss Ildikó Erzsébet

Budapest

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu