|
Színpompás mikulásvirág Mielőtt Európába került, és az adventi asztal díszévé vált a mikulásvirág, hosszú múltra tekinthet vissza a közép-amerikai aztékok körében. Az ott fává növő növény piros leveleiből festékanyagot vontak ki, és gyógynövényként láz csillapítására használták. Észak-amerikai közvetítéssel került Európába, és ennek a kerülőnek köszönhetően nevezik szerte a világban poinsettiának (a múlt század első harmadában egy Poinsette nevű diplomata figyelt fel a díszes levelű növényre és juttatta el Kaliforniába).
A mikulásvirág igazi díszítőértéke nem a virágaiban, hanem paprikapiros felleveleiben rejlik. Századunk elején intenzív nemesítésébe kezdtek a botanikusok és az eredeti piros levelű alapfajból fehér, sárga és rózsaszín levelű fajtákat hoztak létre. Februárig világos, napos ablak előtt kell tartani és állott vízzel öntözni. A tél vége felé elkezdi hullatni leveleit, amiből sokan arra következtetnek, hogy a növény pusztulófélben van, pedig csak pihenni készül. Ekkor kerüljön hűvösebb helyre, és az öntözést csökkenteni kell. A majdnem kopár ágakat májusban erőteljesen, harmadáig vissza kell metszeni és a gyökérzetnek új, tápdús földbe kell kerülnie. Ezután már hetente - kéthetente tápoldatozni is lehet, amelynek következményként nyár közepére sok új hatás fejlődik a mikulásvirágon. Elősegíti a fejlődést, ha szeptemberig kint van a növény a kertben, laza lombú fa alatt, szórt fényben. Az őszi beviteltől kezdve sok múlik a tartáson: ekkor óvni kell a mesterséges fénytől. Napközben lehet világos ablak előtt, de este le kell takarni, vagy sötét helyiségbe vinni. Színesíti a leveleket és elősegíti a fejlődést, ha foszfort és káliumot tartalmazó tápoldattal locsolják. Szaporítása végtelenül egyszerű: a nyári hajtásokból le lehet választani 10-12 cm-es ágakat, amelyek homok és tőzeg keverékében néhány hét alatt meggyökeresednek. Elősegíti a gyökérképződést, ha az ágak tíz percre langyos vízbe kerülnek. Lovas Katalin
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|