A közel-keleti békéért

II. János Pál pápa levele tartalmazza Michel Sabbah jeruzsálemi latin szertartású pátriárkához intézett felhívását minden érdekelt félhez: „A szentföldi lakosság jelenlegi megpróbáltatásai nagy szenvedést okoznak számomra és szeretném kifejezni szolidaritásomat mindnyájukkal, kivétel nélkül.... Az izraeli és a palesztin nép az együttélésre kaptak meghívást mind földrajzilag, mind történelmileg. Ezt csak akkor tudják békésen és tartósan megvalósítani, ha mindenki számára biztosítják az alapvető jogokat. Az izraeli és palesztin népnek egyaránt joga van ahhoz, hogy otthonában méltóságban és biztonságban éljen. Csak a tárgyalóasztalhoz való visszatérés az egyenlőség jegyében és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával képes arra, hogy megnyissa a testvériség és béke jövőjét azok számára, akik ezen az áldott földön élnek.“ „Arra bátorítalak benneteket szentföldi püspökök, valamint a keresztény közösségek vezetői, hogy újítsátok meg erőfeszítéseiteket, hogy az emberek közötti kapcsolatokat az alázatos és bizalommal teli kölcsönös tisztelet hassa át. Erre szólítom fel azokat is, akiknek feladata, hogy vezessék a judaizmus és az iszlám híveit, hogy hitükből merítsenek szükséges energiát ahhoz, hogy a belső és a külső béke, amelyre a népek vágyakoznak, valósággá váljon. Arra szólítom fel a nemzetközi közösséget, hogy folytassa erőfeszítéseit, segítse az érintett feleket olyan megoldások keresésében, amelyek meghozzák számukra a kívánt biztonságot és a méltányos nyugalmat, amelyek minden nemzet, életkörülmény és társadalmi haladás feltételei“ - írja a pápa. (VR/MK)

A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa arra hívta fel a közel-keleti zsidó, mohamedán és keresztény vallási vezetőket, hogy tartózkodjanak minden gyűlöletre hangoló nyilatkozattól. Emlékeztetett a béke iránti nagy felelősségükre. „Jeruzsálem az emberiség szellemi örökségének része.“ A Francis Arinze bíboros vezetése alatt álló pápai tanács a zsidó és palesztin vezetőket a párbeszéd folytatására szólította fel. Ez az egyetlen út a békére. Jeruzsálem jövőjéről nem lehet egyoldalúan dönteni. Biztosítani kell a keresztények, zsidók és mohamedánok számára szent helyeik felkeresését. A Vatikán szolidaritásáról biztosítja mindazokat, akik a fegyveres konfliktusok során hozzátartozóikat vesztették el. (Kathpress)

Novemberben tartották 34. közgyűlésüket a libanoni katolikus pátriárkák és érsekek. Ezen Nasrallah Boutros Sfeir bíboros, maronita pátriárka november 13-án a szír csapatok Libanonból való kivonulását, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételét sürgette. A szír hadsereg negyedszázados libanoni tartózkodása azt a félelmet táplálja, hogy Libanont Szíriához csatolják – mondotta a bíboros. A helyzetet az Anschlusshoz hasonlította, visszautasítva azt az elméletet, miszerint a szír jelenlét a belső politikai viszonyok, a polgári béke, az egyensúly elengedhetetlen feltétele. E jelenlét „ideiglenes” jellege egyre inkább állandóvá válik. Az 1991-es barátsági és együttműködési egyezmény a szírek hegemóniáját biztosította a libanoni intézményekben, megakadályozza a libanoni nemzeti öntudat kifejlődését, megsemmisíti a libanoni diplomáciát. A visszaélések sorozatához tartozik, hogy szír diákok felvételi vizsga nélkül látogathatják a libanoni egyetemeket. A szírek nagy számban kaptak libanoni állampolgárságot és ezzel szavazati jogot, miközben a libanoniak továbbra is kivándorolnak hazájukból – emlékeztetett Sfeir bíboros, majd idézett a szentatyának a palesztin kérdésre vonatkozó beszédéből: „A béke csak akkor lehet igazságos és tartós, ha egyenlő partnerek közötti lojális párbeszéden alapul, tiszteletben tartja minden fél önazonosságát és történelmét, a népek önrendelkezési jogára, függetlenségére, biztonságára épül.” (VR/MK)