|
Élet és liturgia Felkészülés az ünneplésre Noha az Egyháznak számtalan tevékenysége van, a liturgikus ünneplés „egyedülállóan szent cselekmény” – írja a Liturgikus Konstitúció (LK 7.). Ennek megvalósítása azonban komoly követelményeket támaszt. Bárhol és bármikor is legyen liturgikus ünneplésünk, arra gondosan elő kell készülni (vö. LK 14). Készületünk kétféle: a távolabbi előkészület liturgikus nevelésünk és keresztény életünk. Liturgikus nevelésünket szolgálják a zsinati előírások, a leendő papok és szerzeteseknek szóló külön irányelvek és mindanynyiunk számára az állandó továbbképzés. Mindezek következménye a liturgiában való tevékeny részvételünk és bekapcsolódásunk már gyermekkorunktól kezdve. A liturgikus könyvek pontosan meghatározzák és körülírják azok rendjét, de jelzik a szabad választási lehetőségeket is. Példaként említem a nyáron megjelent Missale Romanum (Római Misekönyv) harmadik kiadását. A bevezető 3. fejezete részletesen beszél a résztvevők feladatairól és szolgálatáról. Mindenki szerepel: a felszentelt személyek és Isten népe, sőt az egyes feladatokat ellátó személyek szolgálattételéről is említést tesz. Így az akolitus és lektor feladatáról, de nem hagyja említés nélkül a zsoltárénekes, a szkóla, a ministránsok, sőt még a sekrestyés és a liturgiát magyarázó tevékenységét sem (91-107.). Érdemes figyelmünket a vasárnapi szentírási szakaszok tartalmára, sőt a teljes liturgikus szövegeire is irányítani. Kivételes helyzetben vannak a ministránsok, az énekesek és a felolvasók. Azonban a hívek is hozzájuthatnak a Kismisekönyvhöz, vagy éppen újságunk liturgikus naptárához, amely segítséget jelent. A ministráns gyűlések nagyon hasznos feladata a vasárnapi felkészülés magyarázatokkal és gyakorlással. Éppen ilyen helyzetben vannak az énekesek is, mert a szakmai tudásukhoz a lelki ráhangolódás is szükséges. Nem is beszélve a felolvasók szent szolgálatáról, akiknek Isten üzenetét vagy a közösség imáit kell felolvasni (L. az Olvasmányok könyve A év bevezetője).. Természetesen a közeli előkészületet már feltételezi az Egyház. Ez tudatosabb magatartást kíván minden résztvevőtől. Elsősorban ki kell zárni a körülöttünk levő világ zavaró dolgait, csendet kell teremteni. Csak így tudunk a mindennapok forgatagából felemelkedni az Isten világába. A várakozás percei soha nem lehetnek üres percek. Talán ezek az előkészület legfontosabb pillanatai. Amikor már a közösségünk tagjai vesznek körül, akik szintén elmélyülten készültek, és együtt várunk a liturgikus ünneplés megkezdésére. A bevonulási ének és a pap bevezető szavai megteremtik számunkra azt az alapvető légkört, amely már céltudatosan elindít bennünket a minél tökéletesebb ünneplés felé. Ide tartozik még az akadályok eltávolítása is. Ezért kell mérlegelnünk bűnös voltunkat, legalább bánatot indítani, és Isten irgalmát kérni lelki nyomorúságaink miatt. A felszabadult lélek már könnyen fel tud emelkedni és elszakadni a földi élet nyomorúságaitól, hogy megtalálja az utat Urunk Jézus felé, aki közöttünk és velünk van ünneplésünk alatt. Verbényi István
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|