 |
 |
 |
 |
2000.
november 26. |
Krisztus király
ünnepe |
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Az Olvasó írja Szent Imre és a vadkanAz Új Ember november 5-i számában jelent meg egy érdekes írás Szent Imréről, Amerika névnapja címmel. Imre herceg 1007 körül született. Nevelője Gellért püspök volt, aki a hozzá szóló atyai intelmeket írásba foglalta. Egy német évkönyv szerint Imre 1031-ben vadkanvadászaton vesztette életét. Mivel abban az időben szokás volt a szentek tiszteletére haláluk helye közelében monostort építeni, lehetséges, hogy a bihari Igfon-erdő melletti hegyközszentimrei monostor, amelyet a XII. században emeltek, Imre halálának helyét jelölte. Azonban a középkori magyar források egy szót sem közölnek arról, hogy a herceg hogyan halt meg. A Hildescheimi Évkönyv vadkant említő adatának némileg ellentmond a Chronicon Hungarorum mixta Polonoru, mely szerint: „Mox decidens in gravem infirmitatem Henricus nobilis dux Schlavoniae VIII. diebus languit, nona vero die, hora IX. emisit spiritum”. Azaz: „Nemsokára Henrik (Imre), Szlavónia nemes hercege súlyosan megbetegedett. Nyolc napi haldoklás után a kilencedik napon 9 órakor lelkét kilehelte.” Mivel ezt a közlést igen bajos lenne vadászbalesetre vonatkoztatni, nem zárható ki az a lehetőség, hogy Imre herceget megmérgezték. Mindenesetre gyanús, hogy Abensbergi Aventinus szerint Imre éppen akkor halt meg, amikor II. Konrád német császár békét kérő küldöttsége Magyarországon tartózkodott! Akaratlanul is eszünkbe jut a Nibelung-ének hun királyfija, akit germán anyjának rokonai belső viszálykodásban megölnek. Vajon a Nibelung-ének passaui szerzőjét nem István, Gizella és Imre alakja ihlette meg? Talán nem ártana ebben a kérdésben kilépni a bebetonozott, egyetlen – talán politikai indíttatású – adatra alapozott sablonból! Ács László Ezredfordulós gyermekakció Tavaly karácsonykor 367 kárpátaljai gyerek érkezett hazai családokhoz, s töltött el két boldog hetet. Az útiköltségük is összejött, ez akkor egymillió-egyszázezer forint volt. Az ukrán szervek engedélyt adtak, hogy kivételesen útlevél nélkül, a korábbi listás útiokmánnyal jöjjenek át a gyerekek. Sajnos, az idén erre nincs mód, éppen a magyar szervek „keményítettek be”, csak útlevéllel engedik be a kárpátaljai gyerekeket. Én még teszek egy kísérletet, írok az új köztársasági elnöknek, hátha felkarolja az ügyet, s elintézi, hogy kivételesen beengedjék karácsonykor a gyerekeket útlevél nélkül. Azt hiszem, ennyit megérne, hogy idegen hatalmak által határon túlra lökött véreinket magunkhoz öleljük legalább az ezredfordulón, legalább a szeretet ünnepén. Reméljük sikerül! Hadd mondjam el, hogy Kárpátalján az idén is csak nagyon kevés család otthonában áll majd karácsonyfa. Mérhetetlen luxus ez ott! A szaloncukorról nem is beszélve. Helyette az évek óta megőrzött szaloncukor papírba csomagolt helyettesítő kerül: krumpli vagy apró cukorpótló. Emlékszem, sok gyereknek az is nagy dolog volt, ha egy zacskó cukrot kapott ajándékul. December 22-én érkeznek a karácsonyi kárpátaljai gyermekcsoportok. Egyenként nem tudjuk elhelyezésüket megoldani, csak 15 fős csoportokban tanár kíséretében jöhetnek. De az útlevél elkészítése öt-hat hétbe is telik. Így már legkésőbb november közepén tudnunk kell, melyik egyházközségben vállalkoznak gyerekcsoport fogadására. Most indulok Csapra. Ott 577 gyerek van a magyar iskolában. Közülük még sosem hoztunk vendégeket. De járom a nagyszőlősi járás falvait is. Ígérve a gyerekeknek, ha karácsonykor nem is tudlak elhozni benneteket, a legközelebbi alkalommal biztosan jöttök. Sok pénz is kell az útiköltséghez. Aki segíteni tud, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldheti el adományát: ABN AMRO Bank: 10201006-50015676. Várom a gyerekfogadók jelentkezését. Átányi László tanár „Az én országom nem e világról való!” (Jn 18,36) Ezt mondotta Jézus Pilátusnak. Én meg úgy érzem, katolikus egyházunk ezt ma is szó szerint értelmezi! Mert földünk természeti katasztrófáit Jézus országába tartozónak tekinti. Egyházunk már hosszú idő óta néma az egyre gyakoribb csapások láttán. A múlt évben törökországi földrengéssel kezdődött (mintha a mohamedán világ büntetése figyelmeztető lett volna a kereszténységnek). Akkor jöttek a német- és franciaországi csapások. Jött a mi árvizünk és aszályunk! Most pedig Angliában soha nem látott természeti pusztítás… Nem kellene ezt észrevenni, kommentálni Nem Isten ujja ez? Elég a geológusosk megnyugtató magyarázata, hogy két-háromszáz évenként ilyen van? Nem kellene a búzaszentelő és keresztjáró napokat – bűnbánattal kapcsolatban – visszaállítani? Mert a magyar földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter egészen biztosan nem fogja kérni a történelmi egyházakat, hogy imádkozzanak kedvező időjárásért! Pedig meggyőződésem, hogy tavaly Szolnok megmentésénél például a jó Isten is a fékre lépett. Ezzel szemben egyházunkban ünneplés van rengeteg: millenniumi és kétezer éves zászlólobogtatás, a bálványimádás határát súroló fatimai Szűzanya-szobor szállítás (Fejérmegyei egyházmegyében 143 helyre!) az van. De Rómában sincs szó a Föld védelméről: sem imádság, sem mozgalom, sem enciklika. Csak boldoggá és szentté avatás, a 3. évezred felajánlása, ami még el sem jött, hiszen a 2. évezred most fejeződik be. Én a magam részéről – amikor a liturgia lehetővé teszi – mindig jó időért éneklek a szentmisén (esőért vagy éppen tiszta időért). Csak az a baj, ezt a másvilágon kinevetik! Mert ha tényleg van valami baj a világban, akkor több millió embernek kellene imádkozni, énekelni, bűnbánatot tartani, de nem egynek! Dr. Hellenbach Dénes
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
