Czakó Gábor

Jelenpor

Erdőalján Ypszilonék háza, állítólag, minimum ötszázmilliót ér. Mármint a telek, a kilátás, a beépített amerikai tölgyfák, indonéz diók, dél-afrikai márványok, spanyol csempék, a hullámtalanított úszómedence. Én egy fillért sem adnék érte. S nincs az a pénz, amennyiért egyet is beengednék a szobámba a falra akasztott borsos árú festmények közül. Ők végül is a helyükre kerültek. A nappaliban tájképek, a hálószobákban aktok, a szalonban kerti zsáner kislányokkal. Valószínűleg a belsőépítész jelölte ki, hogy hova hány négyzetméter piktúra szükségeltetik. A tömérdek dohányért beszerzett aranylomok komoran porladoznak az elektronikus őrség szigorú, vörös pillantásainak kereszttüzében. Miről is beszélnének. Áfáról, haszonról, vámról.

Aminek ára van, annak lelke nincs

Gazdaságkort megelőzően, tehát nagyjából a fölvilágosodás előtti vallási korszakban nem létezett giccs. Sem a húszezer éve kifestett barlangokban, sem a középkorban, sem a népművészetben, sem a katedrálisokban, de a kocsmazenében, sőt a konyhában sem.

Ezzel szemben ma a valódi mű ritka, mint a fehér holló. A világra zúdított holmik kilencvenkilenc százaléka – a virágállványoktól a sok milliárdért forgatott filmekig – giccs. Szellemileg nem létezik. Senkinek, még a gyártóknak sincsen semmi közük hozzá, azaz nem üdvkérdése senkinek. Legföljebb érdeke fűződik hozzá, ezért az ilyen mű valódi témája az áfa, a vám, a haszon, esztétikai, morális, pszichológiai valósága nincs. Ha jól megnézzük, az anyag, amiből készül, az is hamisítvány – a deszkától a színészig.

Giccs az, ami nincs

A giccs azt hazudja, hogy mű, hogy a szellem gyümölcse, holott árucikk. S hogy ekkora sikere lehet, annak titka a közönség. Igen, igen, kár tagadni, hogy léteznek giccsemberek. Roppant gonddal nevelik őket az iskolák, a kereskedelmi cloacák, a gondatlan szülők. A giccsember az egzisztenciális ateista. Lehet, hogy jár templomba, darálja a rózsafüzért, dobál bőven a perselybe, de a szellemet kitiltja az életéből, és ami ugyanaz, művéből. Senkit nem téveszt meg, hogy a giccsember festményeket is termel: a Szűzanyát pingálja, verse Krisztus szenvedéséről dönög. Ő a homo venalis. Az áruember, a piacról él és a piacért. Szellemi értelemben léte éppen olyan irreális, mint a munkája.

Az istenkáromlás rejtett, éppen ezért különlegesen veszélyes fajtája a templomba belopódzó giccs.