Nemigen létezik napjainkban szellemi eleganciát nagyobb mértékben nélkülöző szemlélet annál a felfogásnál, amely kizárólag az emberi tevékenység és erőfeszítés mesterkedéseiként száműzni szeretne minden módszert az imádságnak és a hit megértésének a területéről. E meglehetősen szerencsétlen állásfoglalás módosítására és az ellenkezők igazolására kiváló példát nyújt Hans Ruedi Weber (Szentpétery Mariann élvezetes fordításában megjelent) Engem olvas a Könyv című műve. A karcsú, ám annál frissebb és elevenebb kötet a Bibliában foglaltak mélyreható megértésében igyekszik segítséget nyújtani. A Biblia öt megközelítési módját – a Biblia mint szájhagyomány, mint irodalmi dokumentum, mint dráma, mint a látható ige, mint meditáció tárgya – felvázolva a szerző elsőként minden esetben röviden szót ejt a vonatkozó kérdésekhez kapcsolódó történeti és teológiai tudnivalókról, majd konkrét módszereket, lehetséges feldolgozási módokat ajánl. Természetesen tudja, hogy „nincs ideális bibliatanulmányozási módszer”, de tisztában van azzal is, hogy a módszerek a legkevésbé sem hanyagolhatók el, hiszen „aki ezt teszi, önkéntelenül is csak egy módszert használ – és nem okvetlenül a legjobbat”.

A Biblia kialakulásával, az igehirdetés átadásával – tudatosan – a legteljesebb összhangban van az, hogy Hans Ruedi Weber elsősorban csoportos munkához kíván segítséget nyújtani. S bár a gazdag tartalmú, nagy tapasztalat birtokában megírt, számtalan, köztük nem egy ma még talán merésznek számító módszert tartalmazó kötet ennek megfelelően bibliaiskolai vezetőknek készült, aligha igényel hosszas igazolást, hogy útmutatásai az imádság és a bibliaolvasás bármely formájához segítséget nyújthatnak – a kegyelem teljesebb befogadására. (Magyar Bibliatársulat, 2000)

F. G.

Marie-Dominique Chenu Aquinói Szent Tamás és a teológia című művének megjelenésével nemcsak a középkori teológia egyik legkiválóbb ismerőjének (akinek több évtizede született művei, köztük a Bevezetés Szent Tamás tanulmányozásához, A teológia mint tudomány a XIII. században, A tizenkettedik századi teológia máig sokat idézett, kedvelt és elismert munkák) műve vehető kézbe magyar nyelven, de örömteli az is, hogy önálló kötettel szaporodott a magyar nyelven hozzáférhető Szent Tamás-irodalom. S ez elsősorban azért fontos, mert bármily gyakran hangzik is el napjainkban a katolikus egyház egyik legmérvadóbb teológusának a neve, műveit már csak alig néhányan olvassák, s egy efféle kiadvány a jelen körülmények között akkor tölti be funkcióját, ha a vizsgált szerző önálló tanulmányozására indít.

Chenu műve pedig kiváló útikalauz. Azok közé az írások közé tartozik, amelyek nem a tudós apparátus, az aktuális viták taglalása, egyszóval a tudományos külszín okán nyertek elismerést, hanem azért, mert a vizsgált gondolkodás szívébe hatolnak, és e gondolkodás belső mozgását tárják fel (erre pedig csak a legkevesebben képesek). „Szent Tamás személyében szent maga a tanár – lévén, hogy ez a szent azért szent, mert tanár, s ez a tanár azért tanár, mert szent” – Chenu így látja Szent Tamást, a misztika és a spekuláció, a teológia és az élet megtestesült egységeként. Chenu beszámol ugyan a kor egyházi történéseiről, teológiai vitáiról, egyetemi oktatásáról, a filozófiában végbement változások hatásairól, művét mégsem ezek a pontos és hasznos ismeretek avatják értékessé, hanem elsősorban az említett belső látás. (Szent István Társulat, 1999)

-t l-