Gondola

Legutóbb egy kéréssel fejeztem be. Arra próbáltalak rábeszélni, hogy ha belezúgtál Valakibe, próbáld meg jó szívvel elviselni, ha a másik még nem tudja eldönteni, akar-e veled járni vagy sem. Ne tedd fel tehát a drámai kérdést, amit a szerelmesek időnként elő szoktak adni:

„Figyelj! Nekem már mindegy, de a legrosszabb ez a bizonytalanság. Dönts el, Ő vagy én!“

Erre a kérdésre sokszor csak egyetlen egészen egyértelmű válasz adható őszintén:

- Nagyon jól látod a helyzetet. Valóban vagy Ő vagy Te! (A másik kettőt most hagyjuk, ők valóban nem annyira érdekesek…) És valóban ez a helyzet, még nem tudja eldönteni, hogy melyikőtök lehet az igazi. Akármit csinálsz, ez van, ez a tény.

„Ez a csodálatos, furcsa, megmagyarázhatatlan érzés…”

Az ilyen felszólításkor a szegény szerelmes először is hazudik. Még hogy neked már mindegy?! Dehogyis mindegy! Csak egy fajta döntés az, amit szeretnél. Természetesen nem tudatos, bűnös hazugságról van szó, de minimális őszinteséggel is belátható, hogy mégsem igaz ez a „mindegy“.

A nagy felszólítás második eleme pedig egyszerűen butaság, mert nem igaz. „…a legrosszabb ez a bizonytalanság.“

Ha otthon kinézek a konyha ablakán, rózsabokrokat látok. Mit mondjak, elég szép rózsáink vannak. Mikor igazán szép egy rózsaszál? Amikor éppen kinyílik. Amikor még csak bimbó, akkor is szép, de inkább csak sejteni lehet, milyen szép lesz, ha majd kinyílik. Mi kell ahhoz, hogy egyáltalán nyíljon a rózsa, és mikor lesz egy bimbós rózsából kinyílt rózsa? Úgy, hogy idejében megkapálom, a Horváthné (aki kertészmérnök, és így ért valamennyire hozzá) megmetszi amikor kell, aztán locsolgatom, ha kevés az eső, süt rá a nap - vagyis gondozzuk, ápoljuk, és egyszer csak megjelennek a bimbók. Azután, amikor a rózsa akarja, felfeslik, és lehet gyönyörködni benne. Van értelme azt csinálni, hogy amikor már két napja bimbós az a rózsa, én meg már nagyon szeretném, ha kinyílna, akkor megpróbálni siettetni a folyamatot, és a kezemmel szétfeszíteni a rózsabimbót? Nyilvánvalóan semmi értelme sincs. Abból a rózsából már sohasem lesz csodálni való, örömöt adó, gyönyörű rózsaszál, amelynek szirmait kézzel feszegettem szét. Legfeljebb többé-kevésbé kifejlett rózsaszirmokhoz jutok, amelyek legfeljebb arra jók, hogy a körmeneten felszórjuk őket. Ha nincs türelmem kivárni, amíg a rózsa magától kinyílik, le is mondhatok róla.

Pontosan így van az egymás iránti elkötelezettségre vonatkozó döntéssel. Amíg valakiben nem érett meg az elhatározás, értelmetlen dolog siettetni, sürgetni a versenyzőt. Ha elég ügyes/kitartó/hisztis vagy, éppen eldönti kínjában, de amit akkor mond, az nem igaz. Tegyük fel - ha „szerencséd van“ -, azt mondja:

Sajnos nem tudom vállalni, hogy csak Te, akkor inkább hagyjuk.

Jó, Te kiborulsz. Ha teljesen elment már az eszed, akkor még megpróbálod rábeszélni, hogy azért mégis nem lehetne-e, meg ilyenek. De aztán kénytelen vagy beletörődni, hogy nem Te. Igen ám, de alig telik el egy hét, egyszer csak becsönget hozzátok:

Jaj, a múltkor azt hiszem itt maradt a matek-könyvem, mert valahogy sehol sem találom. Nem láttad véletlenül? Nem? Na, mindegy. Különben, hogy vagy?

Mert jó-jó, hogy nem Te, de azért egy hétnél mégsem bírta tovább, hogy ne is lásson, és még egy kicsit se beszélgessetek…

Ha meg azt mondja kínjában, hogy: „Jó, akkor csak Te leszel ezentúl, a másikat elfelejtem!“ - ez sem igaz. Legfeljebb addig lesz biztos ebben a kierőszakolt döntésben, amíg ott vagy. Alig ér haza, már vakarja a fejét: Ajaj, lesz az a buli nemsokára, azon ott lesz Ő is, a másik, most mi a csudát csináljunk? Na, majd valahogy megoldjuk. Először is úgy kell alakítani, hogy külön-külön érkezzünk. Még szerencse, hogy van két terem, talán sikerül megoldani, hogy az egyikben az egyik, a másikban a másik, aztán majd ügyesen „pendlizünk“.

Elismerem, hogy a bizonytalanság - főleg ha nagyon szerelmes vagy - borzasztó dolog. Lehet is otthon csendesen bőgicsélni, sajnálgatni magadat. De nem a legroszszabb dolog a bizonytalanság! A legrosszabb dolog az elsietett, főként pedig a kierőszakolt döntés. Az ilyen döntés nagyon hasonlít a kézzel szétfeszített rózsabimbóhoz. Az ilyen elhatározásból már valószínűleg sohasem lesz valóban beérett, megalapozott, hosszú távra is érvényes döntés.

Akármennyire szeretnéd is tudni, van-e esély együtt járni Vele, bírd ki, amíg magától el tudja dönteni! Ehhez sajnos esetenként bizony akár hoszszabb időre is szükség van.

Ez a „hosszabb idő“ persze azért nem jelenthet éveket. De még nagyon sok hónapot sem. Ha valaki igen sokáig „húzza az időt“, gyanús a helyzet! Könnyen lehet, hogy régen tudja már, hogy nem akar Veled járni, de jól esik neki a társaságod, szívesen „elszórakozik“ Veled. Ez - mint egy korábbi Gondola-részletből már tudjuk - az egyik legsúlyosabb „dögség“. Ha már nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy álmaid lovagja/hölgye csak szórakozik Veled, szépen, csendesen lépjél ki a kapcsolatból. Nehogy már VELED szórakozzanak!

Ha eddig végigkísérted a „laza párkapcsolatról“ írtakat, talán nem is tűnik annyira ostobaságnak. Valóban jó lenne, ha a fiúk-lányok nem kezdenének el rögtön „járni“, hanem előtte csak ismerkednének, „csak barátok“ lennének, vagyis lazáznának egy cseppet, és csak azután kezdenének el járni. Sokszor mégsem sikerül egy kezdődő kapcsolatot lazán kezelni. Miért? Mert túl nagy az aszimmetria. Vagyis az egyik fél igen-igen szerelmes. Már pedig egy igazán szerelmes versenyző számára gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy akibe Ő bele van zúgva, azzal csak „lazán“ találkozgasson, és ne rögtön járjanak. Még csak az kellene, hogy az ő szíve választottja mással is találkozzék! Hogyne!

Mit csinál ugyanis egy szerelmes lány, ha az a fiú, akibe bele van zúgva, elhívja egy moziba? Elkezdi tervezgetni a közös hálószobában a függönyt. Miért? Mert a többi már el van sikálva! Most már biztos, hogy a fiú is szerelmes belé, hiszen elhívta a moziba. Nyilvánvalóan el is fogja kicsit később venni feleségül, ez is rendben. Lesz majd három gyerekük, mert ezt ő már tudja. Jaj, de milyen függöny is lenne jó majd a hálószobába? Ha ezt is sikerül elrendezni, akkor már minden együtt van.

Figyelj! Ha véletlenül úgy alakul, hogy az a fiú/lány, akibe Te bele vagy zúgva, de nagyon, némi érdeklődést mutatna irányodban, próbáld magad nyugtatni. „Á, biztosan Ő is olvasta a Gondolát, és csak mint futó ötlet merültem fel, azt gondolja, lazázzunk egyet, azután majd meglátjuk. Biztosan nem is vagyok az esete, csak most éppen nem volt jobb ötlete! Az tuti, hogy nincs belém zúgva!“ - Nem fogod egykönnyen elhinni magadnak, hogy így van, de azért ha megpróbálod, talán nem lovalod bele magad túl korán és a szükségesnél/érdemesnél jobban a kapcsolatba.

Minden egybevetve, a kapcsolatok laza indításának általában legfőbb akadálya a szerelem. Ez a csodálatos, furcsa, megmagyarázhatatlan érzés gyakran minden szép elgondolást, tervezgetést összezavar. Ritkábban lenne ez így, ha a fiatalok tisztában lennének azzal, hogy milyen jellegű dolog a szerelem. De sajnos sokan nem tudják, mi is az valójában.

Te viszont megtudhatod a következő folytatásból!

Addig is jó hangulatú, normális kapcsolatokat, meg egy csöpp szerencsét kívánva szeretettel:

Varga Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu