Szabadulás a drog fogságából

Fiatalok tanúságtétele a győri Szent László Katolikus Szakkollégiumban

A Győri Római Katolikus Főiskolai Lelkészség és az Evangelizáció 2000 Egyesület szervezésében november 7-én a Szent László Katolikus Szakkollégium adott otthont „drogoztam...” címmel egy olyan beszélgetésnek, ahol fiatalok számoltak be arról, hogyan szabadultak meg a kábítószer rabságából.

„Hisszük, hogy naponta térdre ereszkedve,
az imádságban szívünk meggyógyul.”

Nedilko, Miro és Péter a Comunita Cenacolo tagjai. A közösséget Elvira Petrozzi nővér alapította 1983-ban a kábítószerfüggő fiatalok megsegítésére. Központjuk Saluzzo-ban (Ol.) van. Olaszországban és a világban (Franciaország, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Dominikai Köztársaság, Ausztria) több mint 30 házat tartanak fenn.

Nedilko horvát származású, de tanúságtételét olaszul osztotta meg velünk. „Keresztény családban nőttem fel, de nem figyeltem Istenre. Nem hallgattam a szüleimre, a testvéreimre, sem a szomszédokra: mindig a saját fejem után mentem. A hosszú hajú, fülbevalós, tetovált srácok barátságát kerestem, mert őket igazi, erős férfiaknak tartottam. Ma már tudom, hogy ők a leggyengébbek.”

Néhány évvel ezelőtt Nedliko egy fontos, talán élete legjelentősebb döntését hozta akkor, mikor megjelent a Comunitŕ Cenacolo kapujában „az életéért könyörögve.” A közösségbe lépve, elsőként Elvira nővérrel találkozott, aki egyetlen gyógyírt tudott számára ajánlani: „Ereszkedj térdre és imádkozz szívből napi három rózsafüzért! Ha nem teszed meg, akkor ereszkedj térdre és engedd, hogy imádkozhassam érted. E nélkül nem megy!”

A napot reggel hatkor kezdik. Az első találkozó a kápolnában van, ahol elimádkozzák az örvendetes rózsafűzért, utána pedig szentírásolvasás következik, mely a délelőtti elmélkedés vezérfonala. Reggeli után kezdődik a munka.

„Sose gondoltam volna, hogy az én munkám imádsággá növekedhet - mondta Miro. Mindent magunk csinálunk: kenyeret sütünk, takarítunk, mi ápoljuk a kertet, tehenet fejünk, akárcsak egy farmon. A legfontosabb munka azonban mégis az, amit belül végzünk, hogy felépüljünk. Ezért fontos, hogy délben ismét az imádságé legyen a fő hangsúly. Ekkor mondjuk a fájdalmas rózsafűzért, majd az ebéd következik és este hatig újra dolgozunk.”

A délutáni munkát a lelki beszélgetése és a mély szilencium (Istennel való lelki találkozás) váltja fel, melyet egy dicsőséges rózsafüzér előz meg. Így válik teljessé és élővé a mindennapjaikba Isten közelsége.

Péter Magyarországról került a közösségbe. „Egyszer láttam egy filmet Medjugorje-ról, ami kiutat sejtetett számomra a romlás, a drog végtelen gyűrűjéből. A kíváncsiság és a különféle elvonókúrák és rehabilitációs központokba vetett bizalmam megrendülése vezetett a közösségbe. Amikor meghallottam, hogy naponta háromszor imádkozzák a rózsafűzért, azzal tiltakoztam, hogy én nem akarok pap lenni.”

Péter elmondta a beszámolójában, hogy a Comunita-ban minden egyes újonnan érkezett embernek egy vagy két őrangyala van, aki a nap 24 órájában mellett áll, neki azonban hétre volt szüksége. Ezzel az úgynevezett családias odafigyeléssel, beszélgetésekkel segítettek rajta.

„A mi közösségünk nem egy terápia, hanem az élet iskolája. A kábítószer problémája a családban is gyökeredzik. Mert az utóbbinak van arra lehetőség, hogy megelőzze a problémát. Sokunk életéből hiányzott az igazi család, amely nevelése a beszélgetésen a gyengédségen és a barátságon alapszik.”

Talán itt tanul meg mindenki igazán, szívből-lélekből bocsánatot kérni és megbocsátani embertársainak, ami egyébként a mai kor egyik népbetegsége is a függőségek mellett.

Nagy-nagy feladat ez számunkra is, pedig „csak emberek” vagyunk. Ha Isten lehajol hozzánk az elesett emberhez, akkor legyen bennünk akkora alázat, hogy elfogadjuk segítő jobbját, és ráhagyatkozva hordoztatjuk magunkat tenyerén.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu