Csak a légtere szabad
már a virágzásnak
Elhanyatló tőkék
szőlőszem szavak
Hogy vált a domb sík
képe esti másnak
Sárga virágok míg bólintanak
lábadozó tűz fanyar
haldoklásban
hegyek zománcán kitűzi
a hold törött kopjafáját
Elbújó magasság hogy
a lenti hívebben égesse
a föntiek agyagmécseit
kertek hajlatában
a kőcsendnyi békét
melyben szoborként
gyümölcsök érlelődnek.