|
|
A harangok Miközben a Kurszk nevű orosz atom-tengeralattjáró tragédiájáról és a mentés reménytelenségéről érkeztek a megrázó hírek, hirtelen egy korábbi operai korszak világhírű olasz basszistája, Nicola Rossi Lemeni jutott eszembe... Úgy tudom, már nem énekel; nyolcvanéves, 1920-ban született. Nálunk 1959-ben járt először, feleségével, Virginia Zeani szopránénekesnővel. Rossi Lemeni a Faust Mefisztóját, a Don Carlos II. Fülöpjét és Borisz Godunovot énekelte, kirobbanó sikerrel. A budapesti közönség nemcsak egy széphangú énekest ismert meg benne — egy páratlanul alakító, nagy színészt is. Ugyanezekért az erényekért ünnepelte a publikum Virginia Zeani poétikus Mimijét és Traviatáját. Nicola Rossi Lemenit négy esztendővel később, 1963-ban láttam a római Operaházban. De — nem a klasszikus reportoár valamelyik basszus szerepét énekelte... Ez az operai este az Örök Városban azért maradt meg bennem különleges emléknek, mert a mű, amelynek a zseniális művész a főszereplője volt — igazi huszadik századi, modern operakülönlegességnek számít... Előbb valamit a zeneszerzőjéről és szövegírójáról; mind a kettő — Renzo Rossellini. Vezetékneve ismerős, és ez nem véletlen, hiszen fivére ő Roberto Rossellininek, aki Róma nyílt város című filmjével az olasz neorealizmus „atyjának” számít. A nála két évvel fiatalabb Renzo előbb zenekritikával foglalkozott, majd, a harmincas években mutatkozott be zeneszerzőként. Sok filmzenét írt. Ezek között van egy magyar vonatkozású érdekesség: ő volt a komponistája a Péntek Rézi olasz filmváltozatának. Természetesen Roberto Rossellini szinte valamennyi filmjéhez is ő írt muzsikát. Az ő egyfelvonásos operáját, A harangokat láttam és hallottam 1963 kora nyarán az Operaházban. Amikor a nagyhírű karmester, Oliviero de Fabritiis pálcája alatt megszólalt A Harangok zenéje és szétment a függöny — különleges operai színteret pillanthattam meg: egy kisméretű tengeralattjáró belső metszetét... Hatan vannak benne: a kapitány, a másodkapitány, a rádiós és három tengerész. A tengeralattjáró a víz fenekére süllyedt, valahol Kornwall partjainál. (Milyen különös! Kornwall, ahol valamikor Trisztán és Izolda járt...) A rádiós egyre küldi a segítséget kérő jeleket, de mindenünnen csak a nagy csönd a válasz. Sikerül följuttatniuk egy bóját a tenger felszínére, abban reménykednek: hátha észreveszik valahonnan, hajóról vagy máshonnét. Mozdulatlanul, feszülten ülnek a rádiós körül és reménykednek. (A várakozás feszültségét ritkán éreztem így színpadról áradni; ezért a nagyszerű operarendezőnek, Margherita Wallmannak járt köszönet...) Talán harminchat órányi levegőjük van, s már elfogyott belőle nyolc. Ez hát az utolsó nap, ha nem mentik meg őket. „Tengerészek vagyunk, a zászlót szolgáljuk, helyt kell állanunk, bármilyen sors vár ránk” — mondja a kapitány; énekli Nicola Rossi Lemeni... A másodkapitány emlékezik. Egyszer, halálos veszedelemben édesanyja könnyeire gondolt, amelyek különös ízét gyerekkorában érezte... És megmenekült! Tudta: édesanyja könnyeinek-imáinak köszönheti életét. „Most mindannyiunkért imádkozik valaki” — suttogja a három egyszerű tengerész. Egy-egy pillanatra megcsillan előttük a csoda lehetősége. De — minden csöndes. A levegő már a végére jár. Csak a kapitány van még életben. És egyszerre mintha kopogtatást, ütemes kalapácsütéseket hallana a tengeralattjáró mennyezete felől! Lehetséges, hogy rájuk találtak? Ám már a kapitány ereje is fogytán. S halála közelgő pillanatában a hajótesten koppanó ütések — harangszóvá, harangok csodálatos zengésévé alakultak át. Renzo Rossellini nagyzenekari harangzúgása töltötte be A harangok különleges operaszínpadát, és Nicola Rossi Lemeni a teljes mozdulatlanság feledhetetlen mozdulatával zárta le a művet, amikor lehullott a függöny. Vajon a Kurszk tengeralattjáró nem hat, de sokszor hat halálba indulója mire gondolt: ki-ki az édesanyja könynyeinek ízére, imádságainak messzire sugárzó erejére, erre a gyönyörű és oly tragikus emberi üzenetre?! Meghallották-e ők is, mint A harangok kapitánya, a hajótesten a kopogásokat? És, ugye, végső pillanataikban, nekik is szóltak a harangok? Hiszen mindannyiunkért szólnak a harangok. Dalos László
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
