|
|
Gyerek vagy iskola? A Kossuth-rádió reggeli jegyzetének írója közerkölcseink siralmas állapotáról elmélkedik. Személyes tapasztalatot is idéz, melyet hosszas sorban állás közben szerzett egy benzinkút pénztáránál. A kényszerű várakozás okát is meghatározza: a pénztárnál szolgálatot teljesítő benzinkútkezelő alkalmatlanságát, akiről már az ajtóból látszott, hogy több gyereke van, mint iskolája. Elgondolkodom. Vajon hol lehet az én helyem e sajátos értékrendben? Hogy mennyire becsüli a társadalom iskolai végzettsége(i)met, régóta jól tudom, s ha megfeledkeznék is róla, havonta emlékeztet rá fizetési értesítőm. Most azt közlik velem, hogy gyermekeim száma még tanultságomnál is kevesebbet ér. Sőt, mintha alkalmatlanságom fokmérője lenne. S hallom mindezt a közszolgálati rádió „leghallgatottabb” műsorában. Rövid fejszámolás után kissé megnyugszom: kiderül, gyermekeim és iskolai végzettségeim száma (nyelvvizsgáimat nem számítva) éppen megegyezik. Szerzőnk szemében tehát kicsivel jobb helyre kerülhetek, mint a tehetségtelen benzinkutas. Jó ezt tudni. Így legalább remélhetem, ha majd szakmai munkámból végképp nem tudom családomat eltartani, talán egy benzinkútkezelői állásra még sikerrel pályázhatok. A tükör felé sandítok: vajon látszik rajtam ez a kedvező arány? Mármint az ajtóból. Hát, ki tudja... Sebaj, gondolom, legfeljebb új munkakörömben majd egy kitűzőt viselek „gyermekek = iskolák” felirattal. Csak azért, hogy ha szerzőnk legközelebb netán hozzám térne be, míg ügyetlenségem miatt a sor végén toporog, nehogy azt gondolja, bokros, nyilvánvalóan közszolgálati teendői intézésében éppen gyermekeim száma akadályozza. Dr. Szikora István PhD főorvos, az orvostudomány kandidátusa, hét gyermek édesapja — s mielőtt még bárki feltenné az ilyenkor szokásos kérdést — egy anyától.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
