Lelki ismeret

A közélet szennye

Botrány botrány hátán — a közélet tisztaságáról már fecsegni sem érdemes: újabb és újabb korrupciós ügyek, gyanúk és vádak, mindenki mindenkivel és mindenki ellen, s a politikusok, gazdasági vezetők, vállalkozók már éppoly gyanúsak, mint a rendőrség, az ügyvédek vagy a nyilvánosságot igencsak szelektív módon tájékoztató újságírók. A közélet szennye minden közszereplőre ráfröccsen, a kisember pedig már csak legyint, ha újabb mesebeli öszszegek tűnnek el vagy fel itt-ott: „mindenki csal, lop, hazudik” — mormogja keserűen s magát azért szégyellve inkább, miért nem képes ő maga is a tűz közelébe kerülni, s csalni, lopni, hazudni, mint „odafent”.

Persze vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy korrupció mindig is volt, s valószínűleg mindig is lesz, amíg az emberek közti különbség javakban mérhető, s létezik korrupció azokban a szerencsésebb és gazdagabb országokban is, ahol több száz éves szokások és törvények uralkodnak, s ahol a demokratikus intézményeknek hitelük és tekintélyük van. Bizony, erkölcsi hitel és megfellebbezhetetlen tekintély — ez az, ami olyan hiánycikk lett 1945 után, s amit a „rendszerváltozás” után sem sikerült visszanyerniük a közügyeket irányító intézményeknek, testületeknek, választott és kinevezett vezetőknek. Olyan új pogányság és barbárság vette be ostrom nélkül Magyarországot, mely annyira anyagias és haszonelvű, hogy a lelki, szellemi, erkölcsi értékek iránt tökéletesen közömbös és értetlen, s körülbelül olyan csodálkozás fogná el ezt az új pogányságot ilyesmi hallatán, mintha egy koldus éppen valamely fényes bankban próbálna meg koldulni. A fiatalok már jól megtanulták az amerikai barbárság parancsolatát: légy fiatal, egészséges, erős, legyen sok pénzed és minél nagyobb hatalmad, vedd el, amire szükséged van, s érezd jól magad. Sajnos, a kereskedelmi rádiók, televíziók, a bulvárlapok és folyóiratok, a folyamatos fogyasztásra felhívó reklámok és divatok irdatlan nyomását alig képes ellensúlyozni az értékelvű társadalom, melyhez a lakosság szegényebb, műveltebb, idősebb része tartozik inkább. S éppen ez az a mozzanat, mely a keresztény társadalmat arra kell, hogy bírja: maga is vegyen részt a közélet megtisztításában, ne vonuljon vissza, ne adja fel hadállásait, követelje ki a politika, a közszolgálat erkölcsi alapelveinek érvényesítését és bélyegezze meg, közösítse ki azokat az erőket és személyeket, melyek és kik folyamatosan rombolják a társadalmi együttélés intézményeit és megcsúfolják normáit. A szennyet nem elég kikerülni: fel is kell takarítani.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu