|
Erdély vértanú papjai SÁNDOR IMRE nagyprépost, püspöki helytartó (1893-1956)1893. augusztus 23-án született Csíkverebesen. Szülei: Sándor Sándor földműves és Molnár Rozália háziasszony. Iskoláit szülőfalujában, Csíksomlyón és Csíkszeredában végezte, a teológiát Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen fejezte be 1916-ban. Majláth Gusztáv püspök szentelte pappá. Segédlelkész Gyergyóremetén (1916-17), majd Gyulafehérváron (1917-18), hittantanár Brassóban (1918-20), illetve Csíkszeredában (1920-30) 1930-34: Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség igazgatója. 1934-39: Plébános Székelyudvarhelyen, a kerület főesperese. 1939. július 6-ától püspöki helynök Gyulafehérváron. 1940. szeptember 7-étől Kolozsvár székhellyel az egyházmegye észak-erdélyi részének püspöki helytartója. 1945. március 24-én megszűnik a kolozsvári püspöki helytartóság. 1947. március 7-éig püspöki helynök Gyulafehérváron. 1947-től a székeskáptalan nagyprépostja, pápai protonotárius. Márton Áron, majd Boga Alajos letartóztatása után átveszi az egyházmegye vezetését. Mind az ifjúság nevelésében, mind lelkipásztorként nagyon jó szervező volt. A vezetésben céltudatos, határozott és következetes. Ismerte az írott szó hatalmát. Az Erdélyi Tudósítóban és az Erdélyi Iskola című folyóiratban számtalan írása jelent meg. Mindez csak eszköz volt a hitélet és katolikus öntudat elmélyítésére. A rideg külső mögött meleg papi szív rejtőzött. 1951. március 10-én letartóztatták. Perére 1952. január 10-én, a bukaresti katonai törvényszéken került sor. A pernek nyolc vádlottja volt. Huszonöt év kényszermunkára ítélték kémkedés és hazaárulás vádjával. Több helyen raboskodott. 1956. február 4-éről 5-ére virradó éjszaka a moldvai Rimnicu Sarat-i börtönben halálra fázott. Sírja ismeretlen.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|