|
|
Új hang Gyorsétkezés — lassú étkezés Micsoda nap már megint! Egész nap csak rohanok, azt se tudom hol áll a fejem! Húúú... már egy óra! — szól a gyomrom. — Enni kellene most már. Mondjuk jól esne egy kis paprikáskrumpli, csemege uborkával .... na szálljunk csak le a fellegekből! Nincs nekünk erre ennyi időnk! Tehát ma is, mint már oly sokszor hamburger lesz a menü. Ahogy a gyorsbüfé ablakához lépek, kérem az adagomat és a pultoslány rutinszerű mozdulatsorral nekilát az ebédem elkészítéséhez, feltartóztathatatlanul felötlik bennem a kérdés: Vajon ő szereti a talponálló-kajákat? És már jön is a kissé megdöbbentő válasz: Én személy szerint utálom! De rá vagyok szorulva. Egész nap itt dolgozom, nincs időm rendes ételre, este pedig már nem szeretek főtt ételt enni. Persze a vasárnap az más! Akkor én is normálisat eszem. Ahogy kezemben a mannával tovább sprintelek, végig azon morfondírozom: ha az a rendes, ez amit én eszek ez rendetlen? És ha rendetlen nem lesz ebből nekem valami bajom? Ki más adhatná meg erre választ, mint egy szakember. Kérdésemre Pék Sándorné vezető dietetikus és szakértő adott választ: — Gyors vagy lassú? Sajnos azt kell hogy mondjam, teljesen mindegy, mert a magyar gasztronómia egy kicsit sem egészségesebb, mint a gyorséttermek ételkülönlegességei. A nagy rohanásban nem fordítunk elég figyelmet az étkezésre. Ritkán eszünk, de akkor sokat és általában későn, ahelyett, hogy naponta ötször, keveset — csak annyit amennyit a szervezet jól fel tud használni — és rostosabbat ennénk. Mind a magyar, mind a büfé konyha hanyagolja a pulyka és csirke féléket, az egészséges barna kenyeret, a vitamindús, friss salátatálakat mondhatni mindazt, amire a szervezetünknek szüksége lehet. Ennek a hiányos, rossz étkezésnek számos következménye lehet. Ezek közül csak néhányat: szívinfarktus, trombózis, anyagcsere-betegségek, magas vérzsírszint, felnőttkori cukorbetegség, mozgásszervi betegségek és még sorolhatnánk. A felsorolt betegségek tüneteivel sajnos túl sokan jelentkeznek nálunk... Egy kis figyelemmel megelőzhető lenne a baj. A hallottak hatása alatt telt el a következő pár nap, számoltam az étkezések számát, a kalória, a rostaanyag és a bevitt vitamin mennyiségét, de mégis az egyik délután barátnőm kíséretében már megint egy gyorsétteremben találtam magam. Úgy tűnik ez már a végzetem! De ahogy körülnézek megnyugodva nyugtázom: nemcsak az enyém! Tőlünk balra — tíz óra magasságában — egy ötéves forma kisfiú birkózott hamburgerével, mellett pedig nagyszülei épp egy akciós(?) menüvel ismerkedtek. A fiúcska egyszer csak megkérdezte: Ízlik? A bácsi válasza — mint e témában szinte minden válasz — elrémített: Hát persze! Nagyon finom! Az én nagypapám semmi pénzért nem ette volna meg. Nem szereti a instant egészségtelen ételeket, ha káros, akkor legalább finom legyen! És szó ami szó, a mama brassói aprópecsenyéjével még egy „megaburger” se veheti fel a versenyt. kávé
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
