|
|
Három pápa titkára Írország még ma is missziós nagyhatalom. Ír papok, szerzetesek a kicsiny szigetország létszámához viszonyítva ma is talán a legtöbben teljesítenek „külszolgálatot”. Nem véletlenül az övék volt az egyik legnépesebb delegáció az októberi castelgandolfói missziós világkongresszuson. A magyar küldöttséggel közös szálláshelyük volt, így alkalmunk volt közelebbről megismerkednünk velük. Vezetőjük egy megyéspüspök volt. Akiről megtudtuk, hogy nem is „akárki”. Három pápának volt a titkára 1968 és 1984 között.
John Magee a Szent Patrik nevét viselő missziós szerzetesrend tagja, aki a misszióban töltött évek után kuriális pályafutását a Hitterjesztési Kongregációnál kezdte. Itt érte az a megtiszteltetés, hogy 1968-tól VI. Pál, majd a rövid életű I. János Pál, és az őt követő II. János Pál egyik titkára lehetett. 1984-től pedig a pápa szertartásmestere volt 1987-ig, amikor püspökké szentelték, és a pápa kinevezte hazája egyik egyházmegyéje (Cloyne) élére. Magee püspök elmondta: nagy tisztelője Mindszenty József hercegprímásnak, tud a győri Könynyező Madonna kegyképünkről, amelyhez egyszer maga is el szeretne zarándokolni. Az asztalnál szívesen mesélt vatikáni éveiről. Közös autóbusz-utunk alkalmából még a szájharmonika is előkerült a zsebéből, és szép ír dallamokkal kedveskedett nekünk. Fáradt, öreg, beteg — de Péter... Nagy szeretettel szólt mindhárom, közelről ismert pápáról. „Sorrendet” természetesen nem tudott és nem is akart felállítani közöttük, de közvetve annyit elárult, hogy még II. János Pálnak is VI. Pál pápa a példaképe. Magee meg van győződve VI. Pál pápa életszentségéről. Boldoggá avatási peréhez több száz oldalnyi visszaemlékezést készített a Szentté Avatási Kongregációnak. E pápának, aki mellett egy évtizedet szolgált, Szent Ágoston volt a legfőbb lelki-szellemi tápláléka. Őt idézte legtöbbször beszédeiben és írásaiban is. Pápaságának utolsó hónapjaiban már nagyon fáradt volt. Egyszer az ír titkár — mikor dolgozószobájából lakosztályába kísérte a pápát — óvatosan megjegyezte: — Szentatyám, nagyon megviseltnek látszik. Többet kellene pihennie. Mire VI. Pál a palota folyosóján ma is ott álló kis Szűzanya szobornál megállt, kezével végig simította a szobor lábát és a következőt mondta: „Fáradt vagyok, öreg vagyok, beteg vagyok..., de Petrus (Péter, kőszikla) vagyok.” Ezzel kapcsolatosan egy másik történetet is elmesélt. 1978 júniusában, alig néhány héttel halála előtt francia püspökök ad limina látogatását fogadta a pápa. Egymás után járultak elé negyedórás időközökkel a főpásztorok. Az ír titkár feladata volt az adott időre érkező püspökök fogadása, ő kísérte őket a pápa elé. Az utolsó azonban csak alig egy-két perccel az audiencia kitűzött időpontja előtt érkezett meg nagy sietséggel, és dohogva mondta a titkárnak: „Nincs az egésznek semmi értelme. Mit is mondhatnék ennek az öreg, beteg embernek? Úgysem tud segíteni az én egyházmegyém számos problémájának megoldásában. Kellene már végre egy fiatal pápa. Meg kellene mondania neki, hogy mondjon le végre...” Mire az ír titkár határozott hangnemben válaszolt: „Excellenciás uram. Ha Ön Giovanni Battista Montinihoz jött (a pápa polgári neve), akkor jobb is, ha visszafordul. Ha azonban Krisztus földi helytartójához, Szent Péter utódjához jött, akkor bátran menjen be, és ossza meg vele lelkipásztori gondjait...” Tovább nem beszélgethettek, mert szólt a hívó csengő, s a püspök bement a pápához. A kint maradó titkár izgatottan várta a kihallgatás végét: ez a délelőtti utolsó audiencia jóval hosszabbra nyúlt, mint az előzőek. Mikor vége lett, a püspök mosolygó arccal szorította meg búcsúzóul a titkár kezét, és nagyon hálálkodott. A pápát az ebédhez kísérve a titkár megkérdezte, hogyan zajlottak a kihallgatások. VI. Pál pápa azt válaszolta: különösen az utolsó megrendítő volt. „Ennek a püspöknek nagyon komoly problémái voltak. De ahogy megosztotta ezeket velem, megnyugodott. Azt hiszem, tudtam neki segíteni. Aki Péterre bízza gondjait, a Jóistenre bízza...” „Pápa leszel, de nagyon rövid ideig” I. János Pál gyakran mondta titkárának, hogy „nekem mennem kell, de jön az, akinek jönnie kell”. Meg volt győződve róla, hogy Wojtyla lesz az utódja. Nem árulta el név szerint, csak annyit mondott, hogy tudja, ki lesz az: „aki előttem ült a konklávén, mikor engem megválasztottak”. A mindössze 33 napot uralkodó pápa, megválasztása után — ahogy ilyenkor mindig történik — sok-sok gratuláló levelet kapott. A titkár feladata az általa fontosabbnak tartottakat megmutatni a pápának. Ilyen levél érkezett többek között egy Michele Maccarone nevű egyháztörténésztől, aki egykor a pápát is tanította. Ő a köszöntő szavak után megjegyezte, hogy megítélése szerint szokatlan, hogy a pápa megjelölte a sorszámot neve előtt (I. János Pál), majd ha az utódok közül valaki ugyanezt a nevet választja, akkor, illesztik a neve mellé, hogy első. A pápa a következő instrukciót adta a válasz megfogalmazásához: „Azért használom az I. megjelölést, mert nem sokáig leszek pápa, és úgy gondolom, hogy az utódom is János Pál lesz...” E pápa még velencei pátriárka korában ugyanis elzarándokolt fivérével Fatimába. Hogy ott mi történt, titkára később tőle tudta meg. A még ma is élő látnok (Lucia nővér), aki csak bíborosokat (és kíséretüket) fogadhat, Luciani pátriárkának megmondta: „Te pápa leszel, de nagyon rövid ideig fogsz uralkodni...” Talán ezért volt olyan biztos gyorsan bekövetkező halálában. S titkárának arra is utalt, hogy annak kell utána következnie, akit VI. Pál pápa is szeretett volna utódának. VI. Pál pápa 1975-ben nagyböjti lelkigyakorlatának vezetésére a krakkói bíborost kérte fel, ami a pápa környezete számára jelzés értékű volt e vonatkozásban. Magee püspök megerősítette egy olyan történetnek hitelességét is, amelyről a külföldi katolikus lapok tavaly, Pio atya boldoggá avatása alkalmával már írtak. Fehér ruhában, de azt vér áztatja A negyvenes évek végén Rómában tanuló Karol Wojtyla levélben megkereste a szentség hírében álló szerzetest, hogy imádkozzék egy súlyosan beteg asszony gyógyulásáért. Később — a bekövetkezett gyógyulást megköszönni — személyesen zarándokolt el Pio atyához. Találkozásukkor a szerzetes többek között azt mondta: „Látlak téged fehér ruhában, de azt vér áztatja...” Az ír püspök meggyőződése, hogy pápává választása nem érte felkészületlenül a krakkói bíborost. Nem törekedett e szolgálatra, de egész élete készülés volt erre az esetleg bekövetkező feladatra. Gondoljunk csak kész egyházfői kormányzati programjára, páratlan nyelvtudására, és arra, hogy előzőleg bejárta az egész világot. Msgr. Magee 1984-ben a pápa szertartásmestere lett. Mikor először végigjárta új hivatala helyiségeit, az alagsorban látott egy szekrényt, amire rá volt írva: „1978-as konklávék”. Rögtön eszébe jutott I. János Pál utalása, hogy aki előtte ült, az lesz a következő pápa. Megkérdezte, ki nyithatja ki ezt a szekrényt, kinek van ehhez kulcsa? „Önnek, monsignore”, hangzott a válasz. Elkérte a kulcsot, és megnézte a benne lévő iratokat. Az 1978-as év első konklávéjának az ülésrendjét kereste: Luciani pátriárka előtt Wojtyla bíboros ült... Szerdahelyi Csongor
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
