A kereszténység két évezredes jubileuma és a magyar millennium éve felhívást jelent minden magyar, elsősorban a keresztények, de a nem-hívők számára is, hogy visszapillantva az ország ezeréves történelmére, hálásak legyünk nemzetünk fennmaradásáért. Hálánkat aligha fejezhetjük ki jobban, hathatósabban, mint ha a nemzeti összetartozás jegyében szolidaritást vállalunk azokkal, akik támogatásra szorulnak. Ezeken igyekszik segíteni a Magyar Karitász, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Kar tíz esztendővel ezelőtt, közel félévszázados kényszerű szünet után, újra életre hívott. Teszi ezt Szent Erzsébet szellemében, aki minden bajt, mellyel szembe került, megpróbált orvosolni. Lelke mélyéből szerette a legelesettebbeket is, sőt azokat a leginkább, mert bennük a szenvedő Krisztust fedezte fel.

A Magyar Karitász, a maga egyházmegyei Karitász-szervezetével, a plébániákon országszerte működő Karitász-csoportjaival, egyéb vele együttműködő kezdeményezésekkel és intézményekkel, arra hivatott, hogy szervezett módon, modern eszközökkel folytassa ennek a nagy magyar asszonynak életművét. Mindent elkövet, hogy segítsen a magányos, idős embereknek a betegeken a testi vagy lelki sérülteken, köztük a hallássérülteken és a látássérült gyerekeken a szenvedélybetegségek, az alkoholizmus és kábítószerfüggés áldozatain, a börtönök lakóin és családjaikon, a hajléktalanokon és mindazokon, akik bármely okból támogatásra szorulnak. Immár köztudomású a Magyar Karitász nagysikerű segélyakciója a kárpátaljai és a hazai ár- és belvízkárosultak érdekében. A templomokban meghirdetett és a médián keresztül közzétett felhívásokra az ország lakossága nagylelkű adakozással válaszolt. Az összegyűjtött 517 millió forintból segélycsomagok ezreit sikerült a károsultakhoz eljuttatni, épületek százait lakhatóvá tenni vagy újjáépíteni, lakberendezést pótolni és azoknak akiknek mindenük elpusztult új életlehetőséget biztosítani. Történt pedig mindez a helyi egyházi és világi hatóságokkal szoros együttműködésben.

A Magyar Karitász nevében, amely irányításom és felügyeletem alatt áll, minden jólelkű adakozónak hálás köszönetemet szeretném kifejezni. Mert ezt a kiterjedt tevékenységet csak az adományok segítségével lehet biztosítani és a sok ezer rászorultnak a szívében a nyújtott támogatás révén egy kis reménységet csöpögtetni és bizalmat a Jóisten gondviselésében. Egyben szeretnék megkérni minden jóakaratú magyar testvért segítsen a Magyar Karitásznak nagylelkű adományaival, hogy ezt a sokoldalú tevékenységét tovább folytathassa a bajbajutottak és rászorulók javára. Kérem ezt annál is inkább, mert a Magyar Karitász erre mindeddig nem kapott állami támogatást, annak ellenére, hogy közhasznú feladatot lát el.

Arra kérem Szent Erzsébetet, a Magyar Karitász és mindenféle egyházi szeretetszolgálat védőszentjét, eszközölje ki népünk, az adakozók és a segítségre szorulók számára, a mi Urunk bőséges áldását.

Az idei Szent Erzsébet-napi gyűjtés jelszava. „Egymással — egymásért”. Ez irányítson bennünket, hogy összefogva testvéri szeretettel tegyük, amit Jézus Krisztus elvár tőlünk és amire szeretetparancsával kötelez bennünket.

Takács Nándor püspök