|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Wass Albert, az igazságkereső Villáminterjú Wass Endrével, az író fiával Tíz évvel ezelőtt hunyt el Wass Albert. Hogyan emlékszik viszsza azokra a napokra?
- Édesapám halálakor nem voltam Amerikában, így csak a testvéreimtől hallottam a szomorú hírt. Nem is akartam elhinni, mert még januárban a szokásos évi családi találkozásnál csodálkoztam is édesapám szellemi frissességén, életerején és hangulatos jókedvén, aminek természetesen nagyon örültem. Milyen emlékei vannak gyermekkoráról, édesapjáról? - Édesapámról nincsenek emlékeim a gyermekkoromból, mert csak tizennyolc éves koromban talákoztunk először. Akkor elég feszült volt a hangulat, mert nem ismertük egymást. De amikor elkezdtem mesélni neki az erdélyi utazásaimról és az ott eltöltött csodálatos idők emlékeiről, nagyon hamar mind a ketten úgy éreztük, mintha már rég ismernénk egymást. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznie édesapját, mi lenne az? - Lehetetlen egy szóval jellemezni, mert nagyon sokoldalú és lelkileg gazdag ember volt. De ha mégis egy szót kellene mondanom, hirtelen az jutna eszembe: igazságkereső. A háború után édesapja Amerikába emigrált. Hogyan tudott beilleszkedni az erős nemzeti tudattal rendelkező Wass Albert az idegen környezetbe? Foglalkoztatta a hazatérés gondolata? - Erre nem tudok válaszolni, mert ahogy mondtam, akkor nem voltam vele. Amikor megismertem, sokat beszélgettünk a hazatérésről, amikor mindig azt állította nekem, hogy nem akar hazatérni, mert úgy akar emlékezni Erdélyre, amilyen Erdély abban az időben volt, és ő ott élt. Azt hiszem félt, hogy csalódni fog, ha látja a valóságot és a változást, ami eltávozása óta bekövetkezett. Ön számos intézményt működtet Erdélyben, Wass Albert szülőföldjén, többek között a holtmarosi árvaházat. Hogy érzi, édesapja emlékét őrzi ezáltal, vagy emberbaráti tevékenységet folytat? - Nemcsak az édesapám emlékét őrizzük ezzel testvéreimmel, hanem saját meggyőződésemből és szeretetemből Erdélyért segítek a jövendő generáción. Arra törekszünk és azt szeretnénk elérni, hogy nekik is ugyanolyan esélyeik legyenek a világon, mint a földgolyó más, esetleg szerencsésebb részén született és nevelkedett fiataloknak. Wass Albert személyének ellentmondásos megítélése folyamatosan téma a sajtóban. Sikerül-e megszabadulni a háborús bűnös megbélyegzéstől, hol tart most a rehabilitálás folyamata? - A rehabilitációs per folyamatban van, erről az utóbbi időkben lehetett az erdélyi sajtóban olvasni. A Wass Albert-könyvek népszerűsége hosszú idő óta töretlen. Ön szerint minek köszönhető ez a népszerűség, az irodalmi értéknek vagy a hangsúlyos nemzeti jellegnek inkább? - Ezt leginkább az olvasók tudják megítélni. Milyen a Wass család ma élő tagjainak viszonya a magyarsághoz, Magyarországhoz, Erdélyhez? Büszkék-e arra, hogy innen származnak és hogyan ápolják a kapcsolatot az itthoniakkal? - Erre leginkább a magam nevében tudok válaszolni, habár testvéreim és a gyerekeik, sőt már az unokáik is elég gyakran látogattak haza Erdélybe. Én évente legalább négyszer tartózkodom Erdélyben, szeretem az erdőt, a patakot, a köveket és a fenyveseket, ha ott vagyok, otthon érzem magam. Tudományos tevékenységemnek köszönhetően Magyarországra is többször látogatok. Lukács János
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|